Szatmári Gazda, 1914. (6. évfolyam, 1-49. szám)
1914-03-14 / 11. szám
március 14. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. ennek megfelelően alakul át, változik meg gyakran előnytelenül — a trágyalé rendszeres és gyakori alkalmazása következtében, mivel a pillangós növények és jóféle füvek, melyek sok foszforsavat igényelnek, lassanként elcsenevészednek, kivesznek s helyettük roszminő- ségü gyakran mérges növények — melyeknek fejlődését a sok nitrogén elősegíti — szaporodnak el. A trágyalevet tehát nem tanácsos gyakran egy ol- daluan alkalmazni, hanem azzal egy idejüleg, vagy esetleg hozzá keverve, foszforsavas műtrágyát kell elszórni, hogy így a nitrogén egyoldalú és sokszor nagyon is kedvezőtlen hatását kiküszöböljük. A trágyalé tisztán nagyon tömény és alatta a növények kiégnek, 20—50 százalék liter vízzel hígítva és soha sem frissen, hanem kellő erjedése után kell alkalmazni. A trágyalevet tavasszal, a növényzet megindulása előtt, vagy kaszálás után, lehetőleg egyenletesen kell szétosztani. A szétosztásra bármilyen hordó alkalmas, ha arra az úgynevezett trágyalé osztó csapot alkalmazzuk, mellyel az eiosztó- dás a legegyenletesebb lesz; — ennek hiányában azonban elegendő egy közönséges csap is, amelyből a trágyalevet egy átlyukgatott vályún keresztül bocsátjuk a földre. Öntözött réteken a trágyalevet egyszerűen az öntözővizbe eresztjük. A kellően hígított trágyaléből 1 kh-ra 300—400 Hl. szükséges — ha azonban csupán gyenge füvezetü területek gyors felsegélyezésére használjuk, akkor kevesebb, 200—300 Hl. is elegendő. Mint a rétnek egy különleges trágyázási módját meg említem meg az esztenátást, vagy kosarazást is. Ezen trágyázási módot főleg hegyes vidéken alkalmazzák. Erdélyben és a felvidéken, s azt is leginkább egyoldalúan juhtartó gazdaságokban. Ezen eljárás szerint a trágyázás úgy történik, hogy éjszakára a megtrágyázandó területen karámba szorítják az állatokat, s a karámot, mindaddig egy helyen hagyják a mig azon helyre kellő mennyiségű szilárd és hig ürülék kerül, minekutána tovább viszik a szétszedhető karámot s azt közvetlen az előbbi hely mellett állítják fel. Ha a juhok nem azon a területen legelnek napközben amelyet velük „kosarazással“ megtrágyázni akarunk, akkor előnyös ezen eljárás, ellenkező esetben néha többet árt, mint használ. Miután letárgyaltuk a szerves eredetű trágyákat és azok alkalmazási módjait, lássuk a szervetlen trágya nemek különböző fajtáit és azon körülményeket, melyek oly nagy jelentőségűvé teszik azokat a rétek trágyázásánál. Hazai viszonyaink között az istálló trágya, miként már említve lett, a legtöbb gazdaságban a szántóföld megtrágyázására sem elég, nem hogy a rétre is jutna belőle, — a komposzt készítés pedig sajnos igen sok gazdaságban még teljesen ismeretlen, s a hol állítanak is elő jelentékenyebb mennyiséget, ott sem a rétre kerül az, hanem inkább az istállótrágya hiányt igyekeznek vele pótolni. Így tehát, ha a réteinket is trágyázni akarjuk, anélkül, hogy a szántóföldre amúgy is kevés istállótrágya mennyiséget még ezzel is csak csökentenök: a műtrágyák alkalmazását kell rendszeresítenünk. A műtrágyák alkalmazása ugyanis lehetővé teszi a legtávolabbi rétek megtrágyázását is és ezenkívül tetszés- szerint választhatjuk meg azt, a műtrágya féleséget, amely rétünk talaj viszonyainak, illetve tápanyag igényének legjobban megfelel. A műtrágyák tápanyag tartalmuk szerint, nitrogén foszforsav, és káli trágyákra oszlanak. A nitrogén tartalmú műtrágyák a rétek trágyázásánál, csak a legritkább esetben játszanak szerepet, minek oka a rét növényzetének speciális tápanyag szükségletében keresendő, mint azt cikkem elején bővebben kifejtettem. Lássuk a mütrágyaféleségeket és azok alkalmazását. I A foszfortrágya alkalmazása réteinken nagy figyelmet érdemel, mert nem egyszer éppen a foszforsav hiánya okozza a csekély terméseket midőn is annak egyoldalú pótlása, igen szép eredményekkel jár. A foszforsav tartalmú műtrágyák alkalmazása, nemcsak a termés mennyiségére, hanem annak minőségére is jó hatású, mert a herefélék elszaporodását és általában az igényesebb füfélék fejlődését, térhódítását elősegíti. Terméstöbbletet, magában véve foszforsav tartalmú műtrágyák alkalmazásával is érhetünk el, de sokkal jobban érvényesül kedvező hatásuk, kálitrágyákkal együttesen alkalmazva. A réten elhalmazható foszfor trágyák a Thomas- salak és szuperfoszfát, az előbbi, mint a rétek speciális i foszfor trágyája igen gyakran az utóbbi ritkábban nyer alkalmazást A Thomassalak foszforsav tartalma 16—17 %-,s por finomsága 70 °/o-li. Benne a foszforsav nehezen oldható alakban van, miért is hatása lassú, többévre terjedő. Legalkalmasabb humuszos és tőzeges rétekre, mert ezeken a humuszsav, szénsav és más növényi savak hatása folytán, a benne levő foszforsav könnyebben oldhatóvá válik. Kiszórására legmegfelelőbb idő az ősz mert az őszi eső és a hóié a foszforsav oldását elősegítik. Rendszerint 3—4 q-t. szokás Kh-onként kiszórni, de leghelyesebb a kiszórandó mennyiséget kísérlet utján állapítani meg. A szuperfoszfát foszforsav tartalma 10—18 %-li; hatású gyors, miért is legczél- szerübb tasasszal kiszórni, mert a kilúgozott, de a növények által gyorsan fölnem vett foszforsav, különben nehezen oldhatóvá válik. Alkalmazása csupán száraz fekvésű agyag és vályog talajú rétekre való, a hol a rétnek különleges foszfortrágyája a Thomassalak nem érvényesül. A kálitrágya a rétekre igen fontos, mert a szénával igen nagy mennyiségű káliumot viszünk ki rétünk talajából évről-évre. Különösen nagy jelentősége van és igen előnyös ezen trágya féleség a homokos, humoszo* és tőzeges talajokon mert ezek rendszerint káliszegények, — mig agyag és vályog talajokon ritkán érvényesül, illetve az utóbbi talajnemek nem mindig hálál