Szatmári Gazda, 1913. (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-23 / 34. szám
4-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA augusztus 23. lazzák a tehenek, és sok izéket hagynak belőle. Ezt tehát inkább 2—3 részletben etetjük úgy, hogy a következő részletet csak akkor tesszük a jászolba, ha a tehenek az előzőt már teljesen megették. Ha feltűnő takarmány változást foganatosítunk, tartsunk be nehány napi átmenetet, különösen ősszel a téli takarmányozásra, s tavaszszal a legelőre vagy zöldtakarmányra való átmenetnél, azonban télen is, pl. akkor, ha ezután más vizenyőstakarmányt vagy más abrakot szándékozunk etetni, mint eddig. Télen szükséges a teheneknek marhasót adni, különösen ha kilúgozott, pl. renden ázott szénát, répaszeletet, sörtörkölyt etetünk, vagy ha a takarmány ízletessége sem kifogástalan. Nagy átlagban 15—30 gr. marhasó számítható a tehénre naponta a szerint, hogy a takarmány ki van-e lugozva vagy sem s hogy milyen ízletes. A marhasót vagy a takarmányra hintjük, vagy vízbe feloldjuk s a takarmányra locsoljuk, vagy végre mint nyalósót (sajtolt marhasót) tesszük a jászolba. Aszályos években s oly vidékeken, ahol a marhánál néha csontporhanyóság jelentkezik, 30 gr. iszapolt, krétát is tanácsos fejenként snaponta a takarmányhoz keverve különösen a bőven tejelő tehenekkel etetni, A tehén természetesen ivóvizet is kíván, s annál jobb, minél gyakrabban ihatik, amiről az önitatókkal ellátott istállók tanúskodnak, mert azokban a tetszésszerinti ivás tényleg fokozza a tejhozamot. Egyébiránt az, hogy ahol önitatók nincsenek, hányszor itsssunk, nagyon függ attól, hogy csak száraztakarmányt vagy vizenyősét is kap-e a tehén, mert ha csak száraztakarmányt, kétszer is ajánlatos minden etetéskor itatni, egyszer etetés közben s egyszer az etetés befejezése után, ha pedig vizenyőstakarmányt is kap, akkor vagy etetés előtt, vagy befejezett etetés után itatunk a szerint, hogy vizenyős-, vagy száraztakarmánynyal kezdjük az etetést. Az ivóviz ne legyen télen tulhideg, mely célból vagy csak közvetlenül itatás előtt merítjük a kutból, egy ideig az istállóban állni hagyjuk. Legmegfelelőbb a 11—15 C° meleg ivóviz. Az itatást jobb az istállóban, mintsem a kutnál eszközölni. A tehénistállóban a legnagyobb tisztaságnak kell uralkodni, mert csak akkor fejünk kifogástalan tejet. Ugyanis azok a tejhibák, melyeket azelőtt a takarmánynak s különösen bizonyos takarmányok nagyobb meny- nyiségben való etetésének tulajdonítottak, s melyeket a be nem avatottak még ma is a takarmánynak tulajdonítanak, rendszerint nem a takarmánytól, hanem a tisz taság szem előtt tévesztésétől származnak. A tisztaság fogalma a tehén testének (bőre s körmeinek) továbbá a fekhely, a jászol s etetőedények, s végre az istállói levegő tisztaságát rejti magában, vagyis a tehenet mindennap meg kell csutakolni, vakarni, kefélni s fejés előtt a tőgyét megmosni, továbbá a tehén állomásh.lyén nem szabad a ganajt s húgyos almot megtűrni, a jászlat minden etetés előtt ki kell söpörni, azok az edények, melyekben vizes takarmányok (pl. áztatott malátacsira, moslék stb.) voltak, naponta kimosandók, s végre az istálló reggelenként, vagy ha szükségesnek mntatkozik, minden fejés előtt kiszellőzletendő. Az istállói meleg lehetőleg 15—18 C° között váltakozzék. Kézierő és géperő a mezőgazdaságban. A kézi munkaerő hiánya és drágasága a magyar mezőgazdaságot is mindinkább olyan üzemrendszer felkarolására kényszeríti, amelyet a tőkében belterjesség, a munkában pedig a külterjesség jellemez, vagyis mely az emberi és ez állati munkát minden irányban lehetőleg az olcsóbb és biztosabb gépmunkával igyekszik helyettesíteni. Mivel nemcsak a legtöbb, hanem a legfontosabb munkát is a talaj megmüvülése igényli, különös fontosságot kell tulajdonítani a motoros talajművelő gépeknek, a mit még csak fokoz a modern ta- lajmüvelési rendszer, amely az eddiginél sokkal több és sokkal alaposabb munkát követel. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület vezetősége már akkor tudatában volt annak, hogy a jövendő mezőgazdasági életben mily fontos szerepük lesz a motoros talajművelő gépeknek, mikor ezek lassan fejlődő gyermekkorukat élték. Az Agárdon 1882-ben rendezett ekeversenyen még csak két gőzeke vett részt, a Mezőhegyesen 1909-ben tartott nemzetközi motoros talajmivelő gépbemutatón immár a gyakorlati alkalmazásra érett gépek jelentek meg, bár még mindig igen kis számmal. A gazdaközönségnek Mezőhegyesen megnyilatkozott széleskörű és szokatlan érdeklődése már teljesen igazolta az OMGE ama törekvését, mely a motoros talajművelés kérdéseinek állandó felszínen tartását célozták. A kézi és állati munkaerő drágulása és a motp- ros talajművelő gépek tökéletesedése, e kérdés iránt folyton fokozódó érdeklődés arra késztették az OMGE-t, hogy újabb motoros talajművelő gépbemutatót rendezzen, hogy ezen a külömböző gépek használati értékét pontosan megállapítsák és hogy ezen a gazdaközönség személyesen ismerkedhessék meg az újabb gépekkel. Ez a nemzetközi motoros talajművelő gépbemutató aug. 9. és 10-én folyt le Galantán még pedig olyan méretekben, amelyekkel eddig még a külföldön sem rendeztek hasonló versenyt és nemcsak a gazdák, hanem a gépgyárosok is olyan meleg érdeklődést tanúsítottak a bemutató iránt, hogy annak a legteljesebb sikeréről kötelesség a beszámolás. A bemutatón ténylegesen 20 gyár vett részt 28 géppel, amelyek közül 5 gőz-, 20 benzin,- 3 pedig nyers
