Szatmári Gazda, 1913. (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-23 / 34. szám

augusztus 23.__________

______________SZATMÁRI GAZDA________________________________5-ik oldal.

ola

j erővel hajtott és 3 magyar, 8 német, 17 pedig amerikai gyártmány volt. Már maga a bemutatón részt vett gépek száma is elárulja annak hatalmas méreteit és nagy sikerét. A rendezés és előkészítés gondos és fáradságos utánjárásán kivül ezt a nagy részvételt főleg széleskörű érdeklődésnek kell tulajdonítani, a mely a gyárosok előtt igazolta, hogy nálunk érett már a gazdálkodási rendszer a motoros talaimüvelésre, a gyárosok azonban bizonnyára nem hagvták figyelmen kivül azt az óriási mezőgazdasági területet sem, a melv a balkáni állapotok rendezése után ember és állat nélkül egyenesen a gépekre lesz utalva és amelynek meghódítása legkönnyebben Magyarországon keresztül és az itt szerzett kedvező tapasztalatok alapján történhetik.

A galantai bemutató iránt meleg érdeklődést tanúsítottak a gazdák is, a két napon ezrével hozták a vonatok a gazdaközönséget, ugv, hogy közepes számítással nyolcezerre lehet tenni a megjelent gazdák számát. A bemutató jelentőségét különösen kidomborította, hogy a földmivelésügyi és kereskedelemügyi miniszterek szintén megjelentek. Különösen fontos az, hogy Ghillány és Harkányi báró miniszterek együttesen tették meg ezt a látogatást, a mi arról tesz bizonyságot, hogv az időszerű mezőgazdasági kérdésekben egyetértésben vannak, a mi reményt nvujthat a gazdatársaldalomnak arra, hogy a jövőben is számíthat megértő támogatásukra és nagyon kívánatos együttműködésükre. Külföldről is sokan jöttek el megtanulmányozni a maga nemében páratlan bemutatót, állami megbízottak, szakemberek és gazdák egyaránt.

A galantai nemzetközi motoros talajmivelő gépbemutató mindenesetre határkövet fog képezni az ország mezőgazdasági életében és különösen a talajmü- velés terén a haladásnak biztos alapját rakja le. A gazda közönség remélhetőleg hasznosítani fogja a nagy fáradsággal és jelentékeny költséggekkel rendezett bemutató gazdag tapasztalatait, és igyekezni fog minélhamarabb kihasználni a motoros talajmüvelés által biztosított előnyöket. Bizonnyára fognak még tovább is tökéletesedni a motoros talajmüvelőgépek, azonban nagyon helytelen eljárás lenne a jövőbeli javulás reményében elhalasztani ennek a művelési módnak az alkalmazását, annyival is inkább, mert a meglevő rendszerek között is a legtöbb jónak és használhatónak bizonyult.

Mikor lehet jövedelmező a szu- perfoszfátozás megfelelő istálló- trágyázás nélkül is.

A növényzet egyik legfontosabb tápanyaga tudvalevőleg a nitrogén; szabad állapotban a levegő 4/5 részét képezi, de ezt felvenni és tápsókká feldolgozni a növényzet alig képes, úgy, hogy nitrogén szükségletét

legnagyobbrészt csak a talaj nitrogén készletéből fedezheti. A talajból igy elvont nitrogén régebbi felfogás szerint csak az istálló, vagy nitrogén tartalmú műtrágyákkal, — a milyennek a guanó, chilisalétrom, kénsavas ammóniák stb. pótolható. Később rájöttek, hogy a pillangós virágú növények u. m. hüvelyesek, herefélék stb. a levegőből is képesek nitrogént felvenni és azt a gyökereiken képződő apró gumókba raktározni. Innét van, hogy az ilyen pillangós virágú növények u- tán a gabonafélék igen jól diszlenek és hogy a herevetést a régi gazdák féltrágyázásnak tekintették. Ez vezetett egyúttal a zöldtrágyázásra is, a melylyel az istálló trágya szükségletét tetemesen csökkenthetjük.

Az utolsó évtizedekben végzett tudományos kutatások nyomán bebizonyult, hogy a termékeny talajokban a baktériumok óriási tömege él, a melyek életműködésük folyamán a levegő szabad nitrogénjét, nitrogén vegyületek alakjában lekötni képesek és ezzel a talaj nitrogén tartalmát évente és hektáronként 80—100 kg.-al gyarapítják. Az ilyen talajok minden istállótrágyázás nélkül is évszázadokon át teimékenyek maradtak, csakhogy persze a termés mindig a baktériumok által lekötött nitrogén mennyiséghez igazodott. Ez eredményezte a fekete ugarolás és a parlagon tartás termékenyítő hatását.

E talajbaktériumok azonban csak az olyan talajokban képesek megélni, gyorsan tovább szaporodni és ezzel nitrogén gyűjtő életműködést kifejteni, a melyek elegendő humuszt és ásványi tápanyagokat tartalmadnak. Az olyan talajokban a melyekben mész és fosz- foszforsav nincs ilyen pl. a durva szemcséjű futóhomok,- egyáltalában nem tenyészhetnek. A kálium és nátrium hiánya szintén egy harmadára csökkenti tenyészetüket. A közép kötött és az agyagos talajok azonban rendszerint elegendő meszet és káliumot tartalmaznak. Minden talajban aránylag legkevesebb a foszforsav, a melyet a talajban végbemenő elmállási folyamat csak igen lassan pótol. Ha tehát a pihemtetés, a fekete ugarolás és trágyázás nélküli gazdaságban^ a talaj foszforsav tartalma megfogyatkozik, a talajbaktériumok tenyészete és nitrogén trágyázó képessége is megcsökken és ezzel a legjobb talaj termőképessége is lassan, de állandóan hanyatlik. Innét magyarázható az a gyakori tapasztalat, hogy egyébbként kitűnő földek termőképessége emberemlékezet óta nem kaptak istálló trágyát, kizárólagos és gyakran megismételt szuperfoszfátozás- sal, tetemesen és állandóan fokozható.

A foszforsav trágyázással tehát nemcsak a növényzet egyik legszükségesebb tápanyag hiányát pótoljuk, hanem egyúttal a talajbaktériumok nitrogén trágya gyűjtő hatását is fokozzuk és ezzel némileg az istálló trágya szükségletét is csökkentjük.

Ez egyoldalú szuperfoszfátozás ilyetén termésfokozó hatása azonban csak egyébként igen jó talajokon