Szatmári Gazda, 1912. (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-06 / 1. szám
SZATMÁRI GAZDA 6-ik »tetei. Jefozinüvé n^ftl. vjtyk. Ennek egy-egy részéhez 4—5. tisztái angyos vizet kell ,venni, s azt össze keverni fenti. ^eveyékkel utána a fát pemsüvel vagy pamacscsal be kell kenni. Egyben felhivom a kerigazdá- kat, hogy utasítsák a kerülőket, illetve pásztorokat a vértetü figyelemmel, kisérésére s azonnali jelentés tételre. .Jjelhivom továbbá a, szatmárhegyi alkapjtányi hivatalt s csendörőrspt, a helybeli csendőrőrsparancs- nokságot, rgndőrőrmestert, a lovasrendöröket, hogy a vértetü felléptét a legerélyesebben 'kísérjék figyelemmel s jelentésüket minden egyes esetben tegyék meg. Valamint legkésőbb 3Q nap alatt tegyenek külön jelentést. Szatmár-Németi, 1911. december 21. Tankóczi, rendőrfőkapitány. Rz alvókór és a baromfi. Gyakori eset, hogy a baromfit, iránt különböző betegségek terjesztőjét fogják gyanúba nemcsak nálunk Európában, hanem Afrikában is. Így ráfogták, hogy Közép-Afrikéban az u. n. uganda-tyuk terjeszti az alvókórt. Az angol »Royal Society« által végzett, kísérjetek 'bizonyították, hogy a baromfi nem tekinthető az alvókór terjesztőjének. Gál jeíiŐ mérnöki irodáját Szatmáron, Eercsényi-utca 33. szám alá helyezte át. Telefon szám: 180. A maíaeoztafásról. A várható ieellés ideje előtt rendbe kell hozni a lauricákat s mintegy két héttel előbb mar oda kell szoktatni-a kocákat, hogy i« találják később a helyet idegennek. Hogy a koca a malacokat ne nyomja agyon, almozni kelt alá, de n< m szalmái hanem szecskát,, ebben a malac nem bújhat el s igy az anyja sem fekszik rá oly könnyen. Az is sokszor megesik, hogy az anyja fe falja a malacát. Tehát elles után minden véges részt .el kjdl. távolítani a koca mellől, mert ha a vért nyalogatja, a magzatburkot és a kismalacot is megeszi. A kutricán nyilasokat kell hagyni, ahoi a kis malacok kiférnek, így azután valami téren etetni is lehet őket. A malac addig szopjék, mig elégge kifejlődik! Rendesen iefiadzás után 6—8 hét múlva történjék az elválasztás, de már a 2-ik, 3-ik héten vízzel hígított tejet keli a makaóknak adni, később a tejet zab-, vagy árpaliszttel -lehet. keverni. Sóhiány—waggoűMány. Az ország rnjnden részéből özönével érkeznek panaszok: nincs só, sőt némely helyen valóságos sóinség fenyegeti a lakosságot. A sóhiánynak ez a nagy veszedelme is a vaggonhiány- ből ered. Nincs vaggon, nem tudnak sót szállítani. A sóbányákban közel 200.000 métermázsa só hever elszál- lúatlanul. A kocsihiányból eredő szállítási mizériák idézik elő a sóhiányt s ez nem csak a fogyasztóknak okoz bajt, de az állam bevételeit is csökkenti, mert a sóhiány következtében a jövedéki bevételnek tetemes vs&risí® wíriőv ..■•I-. része elmarad. Arról nem is beszélünk már, hogy az! ország gazdasági és ipari szervezetei fölterjesztésekben panaszolják el a vaggonhiány okozta károkat, úgy látszik, hogy hiábavaló rnjnden panasz, a Máv.-nak nincs módjában megszüntetni a vaggonhjányt. Dendiir.ne! végzett kísérletek. Gyümölcstermelők e- lőtt gyakran szeretik a dendrint olyan szernek feltüntetni, mely a gyümölcsösök összes gombabetegségei, fuziíkliádijUtn (alma és körte ragya) monilia (gyümölcs érés előtti megaszalódás a fán) és az összes hernyók, rovarok, vértetü és mohosod ás ellen megvédi gyümölcsfáinkat. Egy ilyen dicsérő újságcikk jelent meg a »Gyü- mölcskertész«-ben. A cikk után Jabionovszki József az állami rovartani állomás igazgatója tesz néhány megjegyzést, melyben elmondja, hogy a dendrin nem csodaszer, mely minden ellen alkalmazható, hogy a dend- viszont, hogy 8—10u/o-os (100 liter vizre 8—10 kg. dendrin) hígításban 2—3 évenként tavaszi rügyfakadás (előtt alkalmazva igen jó szer arra, hogy elhanyagolt gyümölcsösökben a gombabetegségeknek elejét ve- ‘gyük s tisztává tegyük vele gyümölcsfáink törzséi. Nálunk sok az elhanyogolt gyümölcsös, hol a gondozás kezdő lépésének igen elkelne a dendrinnel való permetezés, de viszont nem szabad elfelednünk aztán, hogy valamint a szőlőkben most már munka munkát követ, úgy kell a gyümölcsösben is a folytonos gondosság figyelem és szakadatlan munka, ha gy ümölcsterméseinket nem lutrinak tekintjük, hanem abból folyó jövedelmünket állandósítani akarjuk. Megjelent Kecskeméten a »Szőlőszeti és Borászati Lap Naptára« az 1912. esztendőre. Irta és szerkesztette Maurer János, a »Szőlőszeti és Borásza]! lap« szerkesztője. A naptár tartalma dús, tárgyilagos, (égészen uj é s változatos. A voltaképeni naptári rész és közben a bevételek és kiadások feljegyzésére szánt tiszta lapok után következnek a szakcikkek az okszerű, jövedelmező és helyes szőlőművelés és borászat köréből. További rovata: Különféle, Hasznos tudnivalóig Természetes életmód, Állatvédelem, Szórakoztató. ..... « A naptár ára egy korona s megrendelhető Maurer János szerzőnél, Kecskemét. Vármegyénk álíategészsége. Lépteire : erdődi Krasznábéltek fehérgyarmati Kölese, Tiszabecs, TuristVÓlldí. Veszettség: csenged Csenget; szamostatárfalva Vetés; mátészalkai: Mátészalka, nagjyiftgyároly/. Ér kört-.
