Szatmári Gazda, 1912. (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-31 / 35. szám
augusztus 31. SZATMÁRI GAZDA ___________________________________5-ik oldaj. né kar hangjai mellett, Hosszú sorokban vonultunk fel a piacra hol felhangzott a rendezőség szava: áldozzunk legelőször hazafias kötelességünknek zarándokoljunk Thorma János hires festőművésznek «Aradi vértanuk» cimü festményéhez. A képet csoportonként nézték meg kirándulóink s ez első csapatnak alapos felvilágosító magyarázattal szolgált az éppen jelenlevő Révész János lelkész és szerkesztő. A kép mély hatással volt a jelenlevőkre. Ezután szintén csoportonként mentünk a bánya- müvekhez, a kép-, bányász-, nőegyleti-, ipari kiállítás megtekintésére, még többen az értékes városi múzeumot tekintették meg s néhányan a bányász kongresszusra mentek fel. A b'áryairüvek megtekintésénél ia nagybányai ren- d'ezőség részéről valószinüleg félreértésen alapuló mulasztás történt mivel d'acára, hogy nemcsak a bányaművek, gépház megtekintése, de még a bányákba való leszállás és fel lett véve programmunkba s erre vonatkozólag mi, a nagybányai rendezőség ígéretét is bírtuk s ez alapon bocsátottuk ki, közönségünkhöz felhívásunkat, a kirendelt vezetőség még a gépházhoz sem engedte közönségünket, a leszállásról pedig só Sem lehetett, hiába szorongatták kirándulóink a bányászoktól vett utasítás alapján magukkal hozott ruhát. Ez nagy hiba volt, hisszük azonban, hogy a főrendezőség tudtán és akaratán kívül történt e sajnos mulasztás. Déii 12 óra előtt szintén a bányászzenekar hangái mellett vonultunk fel a bányász kiállítás ünnepélyes megnyitásához. Teleki Géza gróf az országos bányászegyesület elnöke 1 2 órakor nyitotta meg a kies nagybányai ligetben, 17 kisebb méretű pavillonban elhelyezett kiállítást több ezer ember jelenlétében. A kiállítások mind sikerültek, elvitázhatatlanul magukon hordják rendezőik művészi Ízlését. Magáról a képkiállitásrö! nem tartom helyesnek, — annak művészi becsét és értékét illetőleg egy tisztán gazdasági szaklap ’hasábjain kritikát gyakorolni, de el kell ismernem, hogy az a festő gárda mely csaknem húsz évvel ezelőtt nagy készültséggel, de még nagyobb bátorsággal megalakította a nagybányai festőiskolát, melynek jelenlegi vezetői között ma is ott látjuk a hires művészi triumvirátust — becsületes munkát végzett s büszkén tekinthet vissza az elmúlt idő eredményeire. t A bányász s ennek keretében rendezett ipari kiállítás minden esetre megragadó. Hátránya, hogy a pavillonok túl kicsinyek s igy túlzsúfoltak s a kiállított értékes anyag nincs oly hatással a nézőre, mint különben, véleményünk szerint a kiállítók érdekében sokkal helyesebb lett volna a sok apró csarnok helyett két nagyobbat felállítani. A félszázados jubileumát ünneplő nőegylet háziipari kiállítása páratlan a maga nemében, ia| csínnál előállított cikkek különben nem szorulnak reklámra, hiszen már évtizedekkel ezelőtt a külföld is előszeretettel vásárolta a nöegylet munkaházába készült díszes emléktárgyakat. Kirándulásunknak egyik főcélja volt az is, hogy módot nyújtsunk a modern technika egyik legmerészebb vívmányának a repülő gépnek megtekintésére, mivel programúiba lett véve az ez alkalommal Nagybányára utazott leghíresebb magyar pilótának, Prodám GuidÓ repülésének megtekintése is. Sajnos azonban a sors másképp akarta, mert bár Prodám újonnan konstiuált gépével Nagybányán volt, de még a délelőtt folyamai megtett próbarepülés alkalmával, őt is utólérte az aviatikusok közös szerencsétlensége: a baleset, mivel mintegy 30—35 méter magasságból lezuhant, gépje pozdorjává tört, s ő maga súlyosan, de nem életveszélyesen megsérült. A baleset okát illetőleg — miután erre nézve sok tekintetben a valóságot nélkülöző hírek kerültek felszínre — tartozom kijelenteni, mint a ki nemcsak) a helyi viszonyokat, de az egész repülést megelőző dolgokat ismerem s teljesen szavahihető és nem érdekelt egyénektől szereztem be értesüléseimet, hogy a balesetet tisztán és kizárólag az az erős légáramlat o- kozta. melynek a Bodónkut körül elterülő terület a Rozsály felől ki van téve. Mi a kik ismerjük ezt a veszedelmes szelet, nagyon jól tudjuk, hogy az teljes erejével zug a koltói ut felé nincs sem erdő, sem épület, sem valami közbeeső hegy, mely erejét megtörné, ez a szél feküdt Prodám gépjének, a midőn megfordulni akart, ez borította fel, ez volt az oka a szerencsétlenségnek. Prodám a próba felszállás alkalmával mintegy 1 i/2 kilométer utat tett meg s egyik fordulásnál történt a szerencsétlenség: a gép magasság mérője 65 métert mutatott ez azonban a felszállás legmagasabb pontja volt, ja z esés, mint fennebb is mondottuk 30—35 méter magasságból történt. Ez a története a végzetes nagybányai repülésnek. A kirándulás egyebekben sikerült, köszönet illeti részünkről ezért a magyar királyi államvasutakat, különösen ennek szatmári és nagybányai főnökségét, de köszönet illeti meg a nagybányai rendezőséget és Nagybánya város közönségét, mint a kik lekötelező gondos figyelemmel és előzékenységgel karolták fel ügyünket s tették lehetővé és kellemessé utunkat és kirándulásunkat. fi.. J*.
