Szatmári Gazda, 1912. (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-13 / 2. szám
január 13 SZATMÁRI GAZDA 5-ik oldal tasztrófa, a midőn Kecskemét szinmagyar lakó lába alatt megrendült a föld, megsemmisítve egy haladó, fejlődő alföldi város köz- és ma- ] gánépületeit. Siralomházzá lett a virágzó Kecs- j kémét rövid pár perc alatt. Az egész társada- I lomnak kötelessége a derék kecskemétiek fel- segitése. Országos testületeink a legszélesebb körű gyűjtést indították meg, s mi is ismételten gazdáinkhoz fordulunk, adakozzanak a porig sújtott kecskemétieknek. Itt a tél, a lakás nélkül maradtak a legszomorubb jövőnek néznek elébe, éppen azért elvünk legyen : kétszer ad, ki gyorsan ad. Adományokat kérjük egyesületünk titkári hivatalához (Szatmár, Deáktér 2.) küldeni, s mi továbbítjuk a kecskeméti gazdasági egyesület elnökségéhez. Egyesületünk heremag tisztitó és arankamentesitő raktárát (Szatmár, Árpádutca 19.) a már ismert feltételek mellett gazdáink igénybe vehetik. Bejelentések az egyesület titkári hivatalához (Szatmár, Deák-tér 2.) intézendök azonban előzetes bejelentés nélkül is a magvak a raktárhoz fuvarozhatok. Gyászhir. Néhány nap múlva lesz négy éve, hogy egyesületünk érdemdús elnöke domahidai Domahidy Sándor elhunyt s e hó 7-én költözött el az élők sorából szeretett íé;je mellé, a domahidai családi sírboltba fenkölt gondolkodású, jótékonyságával ismert hitvese hiripi és ivácskói Böszörményi Vilma. Halála Szatmárvánnegye legelőkelőbb családait döntötte gyászba s egyesületünk ügyvezető alelnöke Böszörményi Emii dr. nővérét gyászolja az elhunytban. Temetése á részvét impozáns megnyilvánvalása mellett f. hó 9-én volt Szatmáron s különvonattal szállították az elhunyt hült tetemét Dotnahidára, hol ugyanaz nap d. u. 2 órakor helyezték örök nyugalomra a családi sírboltba. A temetésen részt vett a vármegye képviseletében; Csaba Adorján főispán és llosvay Aladár alispán ; a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tekintélyes számban volt képviselve megjelent testületileg a szatmári nőegylet, ott láttuk a vármegye legelőkelőbb földbirtokosait, valamint Vajay Károly dr. királyi tanácsost, Szatmár-Nérneti szab. kir. város polgármesterét. Az Eötvös-utcai gyászházban felállított ravatalt a koszorúk egész tömege borította s a gyászba borult család bánatát igyekeztek enyhíteni a család jó barátai és ismerősei, az ország legkülönbözőbb részéről kétszáznál több részvéítávirat érkezett az elhunyt vejéhez, Daino- kos Andor dr.-hoz, egyesületünk jogtanácsosához. A mélyen sújtotté salád a halálesetről a következő gyászjelentést adta ki: Domahidai Domahidy Elza, férje alsócserná- toni dr. Damokos Andor és gyermekei: István, Sándor, Mária: domahidai Domahidy Alexandrine, férje ujfalusi dr. Ujfalussy Dezső és gyermekei; Eszter, Béla; domahidai dr. Domahidy Pál, neje nagysarlói Magyari- Kossa Amália és gyermeke Málika; özv. benedekfalvi Kiszely Tiborné szül. hiripi és ivácskói Böszörményi Etelka; özv. Borús Józsefné szül. hiripi és ivácskói Böszörményi Jolán; özv. bizáki Puky Ákosné szül. hiripi és ivácskói Böszörményi Margit és családjaik • benedekfalvi Luhy Béla, neje hiripi és ivácskói Böszörményi Bella és családja; hiripi és ivácskói dr. Böszörményi Emil és neje felsőkubini Meskó Mária és családja, a kiterjedt rokonság nevében is a legmélyebb fájdalommal j-lentik, hogy a forrón szeretett édes anya, nagyanya, anyós, testvér és sógorasszony özv. domahidai Domahidy Sándorné hiripi és ivácskói Böszörményi Vilma, f. évi január hó 7-én reggel 8 órakor életének 55. evében Szatmáron elhunyt. A ref. egyház szertartása szerint Szatmáron f. évi január hó 9-én délelőtt 10 órakor megtartandó gyászistentisztelet urán ugyanaz nap délután fél 2 órakor Domahidán fog örök nyugalomra helyeztetni. Szatmár, 1912. január 7. Áldás emlékére, béke poraira! R »Hangija« fejlődése. Örömmel hozzuk a hirt, hogy a »Hangya«, hazá-nkiez a hatalmas szövetkezete folyton erősödik, terjed s mindenütt, hol a nép nem összetett kezekkel várja sült galambként boldogulását, de józan ésszel s bölcs előrelátással igyekszik verejté- kes munkájával megkeresett filléreit részint jobb megélhetésének biztosítására, részint vagyonának gyarapítására fordítani a »Hangyát« tárt karokkal fogadják, ufóig 11 éves fennállása alatt — erős próbára téve bár — derekasan állotta s állja meg helyét s valóságos missziót teljesít a falvakban. Mint olvassuk a »Hangya« 1911. évi forgalma 24 millió korona volt s a kötelékében működő szövetkezetek száma 1091. Hogy mii jelentenem e számok, azt csak az tudja kellőkép méltányolni, ki ismeri a falusi életet s közvetlenül tapasztalta, hogy rendes, tisztességes üzletek híján menynyi pénzt keii kidobnia a falusi embernek csak a megélhetésére is. Tapasztalásból állíthatom, hogy akkor, a mikor a »Hangya« 24 rnijlió korona forgalmat produkált, a . falusi emberek zsebébe legaláb is ennek 50 °/o-a 12 millió korona maradt; mert a »Hangya« szövetkezetei jó minőségű árut adnak, a mértéket kiadják becsületesen s igen sok fogyasztási cikknél még olcsóbb iárakat is szabnak mieg, mint a mit a falusi, minden kritikán aluii boltokban szednek. De nagy anyagi előny, hogy a falusi szövetkezetek mindent árulnak, a mire csak szüksége van a gazdának s igy igen nayy a megtakarítás időben és pénzben már a legközelebbi városba való utazás elkerülhetésével is. A »Hangya« fia mär oly alapokon áll, melyet megrendíteni még az ármánynak sem sikerülhet s csak gazdáinkon függ,
