Szatmári Gazda, 1912. (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-13 / 2. szám
4-ik oldal SZATMÁRI GAZDA január 13.. A régebbi erdőgazdaság.*) Az erdőgazdaság az 1880. évig általában rendszertelennek mondható. Ugyanis az erdőhasználat 1848-ig korlátolt volt és úgyszólván csak a helyi faszükségleíek kielégítésére szorítkozott Az úrbéri viszony megszűnte után pedig ezzel szemben aránytalanul nagy területek lettek letarolva. A birtokosok tájékozatlansága és kényszerhelyzete következtében az erdők a tartamosság követelménye ellenére lettek kihasználva. A legszebb őstölgyesek könu- i nyelmüen potom áron lettek értékesítve. Ez az állapot szerencsére leginkább csak a köz- j lekedési vonalak mentén következhetett be, a hozzá- férhletetlenebb helyeken álló erdőségek az értékesítési nehézségek folytán érintetlenül maradtak. Főelv lévén minden kihozható fatömeget bármely kedvezőtlen áron értékesíteni, csakis a közlekedési nehézségeknek köszönhető, hogy a mai erdőállomány jelen állapotában fennmaradt. Ezt a helytelen gazdálkodási módot ugyanis nemcsak a kisbirtokosok követték, hanem sok esetben folytatták a jövőre való tekintet nélkül oly nagybirtokosok is, akik anyagi helyzetük javítása céljából, vagy pedig számítás nélkül a mai viszonyokhoz mérten nagyon alacsony árakon tekintélyes erdőterületeket áldoztak fel, ^rnjelijeknek fatömege ma legkisebb számítással az akkori áraknak tízszeresével is lenne értékesíthető. A tömeges erdőtarolásnak és a legszebb erdők kiszálalásának az eredménye az lett, hogy a legszebb, legértékesebb erdők hovatovább pusztultak s ma a gyönyörű östöigyek helyén elszegényedett talajon csene- vész tölgyek vagy legjobb esetben bükkösök tenyésznek, az értékes faállományok helyét kevésbbé értékes es a tenyésztés tárgyát tulajdonképen nem képező faállományok foglalják el. Az erdők letárolásával természetesen lépést tartott a korlátlan legeltetés, amely, tekintet nélkül a talaj fekvésére és minőségére, szabadon gyakoroltatott oly területeken is, amelyek az erdőfelújítás szempontjából a legnagyobb kíméletet igényelték volna. Ennek a következménye lett az erdőtalajok tömeges elsoványodása, egyes részek elkopárofepdása és a vízmosások keletkezése, amely bajok orvoslása a jó erdőgazdára nehéz feladatokat ró, mert évek romboló munkáját évtizedek küzdelemteljes munkálkodása árán is nehezen bírja eltüntetni. *) Mutatvány Ferentzy Lajos, „Szatmárvármegye (erdőgazdaságának leírása« dmü müvéből. A mü megrendelhető 2 koronáért az egyesület titkári hivatalában. : Äz erdőtörvény hatása az erdőgazdaságra. Az erdők helyes használatának és kezelésének biztosítása céljából lett alkotva az 1879. évi XXXI. törvénycikkbe foglalt és 1880. évi julius hó 1-én életbe lépett erdőtörvény. Ennek rendelkezései értelmében a kötött erdőbir- j tokok rendszeres gazdasági tervek szerint kezelendők. A magán erdőbirtokok kő-zül azok, amelyek feltétlen erdőtalajon állanak (másnemű gazdasági növelésre szántóföld, rét, kert vagy szőlő — állandóan nem alkalmasak) állandóan erdőként ienntartandók és ha levágatnának, legeltetési tilalom alá helyezendők és talajuk legfeljebb 6 év alatt újra beerdősitendő t ermésze- tes vagy mesterséges utón. Intézkedik a törvény az erdei lopások, erdei károsítások, veszélyes cselekmények és mulasztások, valamint az erdőbirtokosok által saját erdőikben elkövetett erdőrendészeti áthágások büntetése tekintetében is. Ezen törvény üdvös intézkedései a magánbirtokosok tulajdonát képező és általuk szabadon használható, nem feltétlen erdőtalajon álló erdők kivételével az erdők fenntartását biztosítják. Az 1898 évi XIX. törvénycikk hatása az erdőgazdaságra Az erdők fenntartásának és okszerű kezelésének fokozottabb biztosítása céljából lett alkotva a községi és némely más erdők és kopárterületek állami kezelésére, továbbá a közbirtokosságok és a volt úrbéresek osztatlan tulajdonában lévő, közös, n használt erdők és kopárterületek gazdasági ügyvitel nek szabályozására vonatkozó 1898. évi XIX. törvénycikk. Eszerint a kis- és nagyközségek, valamint a va- gyonközségek, az úrbéri közös erdöilletőségek, feltétlen talajon álló úrbéri közös l egelői lletőségek, véderdőt vagy .feltétlen erdőt képező bármely jogcímen szerzett közös úrbéri erdők, törvényhatóságok, törvényhatósági joggal felruházott városok és rendezett tanácsú városok erdei (ha jövedelmezőségük külön erdőliszt tartását nem engedi meg), továbbá az egyházi testületek és személyek, köz- és magán alapítványok és hitbizományok erdei, Valamint a közbirtokossági erdők, részvénytársulati erdőik (ha a törvény életbelépése idejében már az állam által kezeltetettek, vagy ha szakértő erdőlisztet nem alkalmaznak), végül az erdőtörvény 165. §-a, illetve az 1894. évi XII. t.-c. 13. és 14. §§. szerint beerdösitésre kijelöl véderdőt vagy feltétlen erdőtalajt képező kopér- területek az állam kezelésébe átadandók. Különfélék. A kecskemétiek feísegitése. Mindnyájunknak élénken eszébe van a megrendítő ka-
