Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-10-08 / 40. szám
4-ik olda! SZATMÁRI GAZDA október 8 jak. Ők kiszorítják innen a nyugati államok iparát, hogy az ne konkurálhasson velük; de mi gazdák, mi keljünk versenyre az egész világgá!, mi keljünk terményeinkkel versenye még a tengeren túli országokkal is. Kérdeni, mikor történt, ki emlékezik arra önök köz- zül, hogy Ausztria az ő ipari cikkei közül csak egének is a vámját feláldozta vagy leszállította volna!? Ez sohasem történt. Micsoda joggal követelhetik akkor, hogy az ő érdekükben és az ő sürgetésükre ami mezőgazdasági vámjaink időközben leszállittassanak!? Az ily előzményeket tekintve, t. nagygyűlés, szerintem nagy taktikai hiba volt velünk szemben az engedmények lejtőjére lépni. Hiba volt szerintem az alkudozások terét foglalni el ily követelésekkel szemben. (Úgy van!) Mit gondolnak önök, hogy ha mi magyarok azzal fordultunk volna Ausztriához, hogy szállítsák lé a posztóvámot azért, hogy mi olcsóbban ruházkod- hasunk, úgy amint régen ruházkodtunk, mit gondodnak, vájjon Ausztria szóba állott volna velünk? A husdrágaság kérdése csak ürügy nekik. Ürügy a- arra, hogy azt a .mezőgazdasági védelmet, melyet annvi évek harcai után eszközöltünk kj, azt leszállítsák és megcsorbitsák. (Úgy van!) Mi a különbség a hús és a posztó között,, a ruházat között? Az egyik élelmi szer, a másik ruházati kellék. Mindakettő nélkülözhetetlen kellékünk. De a különbség az, hogy az egyik érdekli főleg Magyar- országot, azért kívánják a vámlleszállitást, a másik pedig érdekli Ausztriát, azért nem akarnak hallani ró- ra. ,(Ugy Van!) És mikor (teszik |ezt, mikor lépnek ily követelésekkel elő? Akkor, midőn Németország megint nehézségeket csinál ami baromfi kivitelünknek. Majd előjön ezen gyűlés folyamán Németország legújabb rendeleté, amellyel baromfi kivitelünket, akarja megszorítani. Hát mikor más országok és a nyugat mind inkább elzárkózik előlünk, akkor nyissuk mi meg kelet felé a határokat? Én t. Uraim ezen időpontot nagyon kritikusnak tartom. Nagyon kritikusnak tartom azért, mert úgy látszik, egy fordulat előtt állunk. A kormány egy lejtőre tolatta magát. De ezen a lejtőn eddig meg- állani iparkodott, most azonban a miniszterelnök ur, legújabb beszédéből azt látjuk, mintha ezen a lejtőn megállani már nem tudna. Mi okozhatta, t. Uraim, ezen fordulatot? Nem szólok a bécsi tüntetésekről; de t alánosak nem okozta az, hogy a bécsi csőcselék a tüntető gyűlések után beverte az ablakokat és fosztogaitH ta a bécsi üzleteket? Talán csak nem fog Bécs parap- lé revoludó erősebb lenni, mjnt a fennálló törvények, szerződések és egyezmények!? (Úgy van!) Talán az a szempont nem lesz erősebb, mint a kisgazdák százezreinek érdeke. Mert ha a kisgazdának pénze van, mindu nyáján tudjuk, hogy azt az állattenyésztésből, a sertéstenyésztésből szerzi. — Ezt a forrást elzárni lelőtte igen végzetes dologi volna. Nem vagyok pesszimista, de itt van előttem a miniszterelnök ur beszéde: Abból csak egyes passzusokat fogok felolvasni. E beszédben a miniszterelnök ur Vázsonyi Vilmosnak, a «Pesti Husjparosok» küldöttsége elnökének szavaira válaszolt. Hogy Vázsom i Vilmos, aki mérsékelten ked vei bennünket gazdákat, (derültség), miket mondott agresszív beszédében, arra kiterjeszkedni nem kívánok. Mégis egy passzust kiveszek belőle .hogy lássák azt a hazafiságot, amely ebben a hires beszédben megnyilatkozott. Azt mondja (olvassa): «Mi az osztrák városi Síkosságnak azt a követelését, hogy olcsó hússal legyen ellátva, szolidárisán a magunkénak valljuk. Úgy valljuk a magunkénak, mintha mi is osztrák városok volnánk. {Derültség.) Ez világos beszéd, ezt minden magyar ember megérti. És volt-le erre a miniszter elnök urnák felelete? A miniszter elnök urnák, a mezőgazdaság védelmére egy szava sem volt, hanem a bei ,eit mondta a következőket: (olvassa) «Az úgynevezett agrár jelszavuknak nem tudtam sohasem azt a jelentőséget tulajdonítani, amelyet sajnos egy id őben nagyon is komolyan 'ették még az állam kormányzatban is.» Tehát sajnálja, hogy komolyan vették az agrár törekvéseket, a kormányon az ő elődei. Úgy látszik, sajnálja, hogy igy alkottuk meg a vámtarifát, az állategészségügyi egyezményt, a titkos pót egyezméngt, szóval azokat az egyezményeket, melyek a gazdák védelmére szolgálnak. De olvassuk tovább (Olvassa): «Azt hiszem, könnyi teni kell azokon a nehézségeken, melyek útjában áldanak még a marha vagy a hús behozatalunk. Ez mindenesetre, igen kívánatos az ország szempontjából is... Nem szabad csak is azért, mert valahol egy paragrafus van: ezt váltig fentartani.» Később mondjái (olvassa): «Biztosítom azt ami életszükséglete egy nemzetnek js egy társadalomnak egy államban, ez okvetlen felette áll a formalitásoknak.» Tehát ami a védelmünkre, biztosításunkra, javunkra szolgál, azok a szerződések, egyezmények, paragrafusok: formalitások, azok nem kell, hogy feltétlen megálljának. Kérdem, hogy melyik paragrafus az, melyik for- mallitás az, amely Ausztriát érdekelte és amelyről a magyar kormány igy nyilatkozott volna?! Hát t. uraim, nem szívesen beszélek igy; de vannak kötelességek, melyeknél fogva hallgatgatni nem szabad és különösen nem szabad hallgatni azoknak, akiket a sors és polgártársaik bizalma vezető helyekre állított. (Élénk tetszés és éljenzés.) Azt olvassuk a bécsi lapokban, — mert onnan szoktunk mindent megtudni, hogy mi lesz velünk (mozgás és derültség) — hogy admjnisztrativ utón vagyis rendeletileg tervezik azt, hogy a Szerbiának megállapított, most legutóbb a törvényhozás által megállapított kedvezményes vám-kontingenst felemelik és a Románia által ki nem használt kontingenst Szerbiának adják oda. Gróf Zsielénszky Róbertról mindent lehet
