Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)

1911-10-08 / 40. szám

5-*i olda! SZATMÁRI GAZDA október 8.

mondani, de azt nem lehet, hogy 6 nem egy nagyon loyaiis férfiú és kérem, gróf Zselénszky az ö indítványában Lúgoson, azt jelentette ki, hogy ha a szerb kontingenst törvényhozás nélkül felemelik, ez a magyar alkotmány és a magyar törvényhozás jogköre megszegését fogja jelenteni. Én pedig hozzá teszem, hogy ez azt jelentené, hogy vámpolitikai és kereskedelem politikai kérdésen megkezdődött az abszolutizmus, (áténk helyeslés.) Én nem hiszem, hogy a magyar törvény hozás, ezt nyugodtan el tűrhesse. Megvallom, nem hihetem, hogy a magyar kormány ezen osztrák követelésbe bele menjen; nem hihetem, hogy a magyar kormány elfelejtse az 1791. évi XXIII. törvénycikket, amely azt mondja, hogy Magyárország szabad ország, semmi más országnak alá vetve nincs, Saját alkotmánya, saját törvényei, saját szokásai szerint kormányzandó és igazgatandó (zajos helyeslés, éljenzés és tags.)

Én, tisztelt Uraim, mint a Gazdaszövetség elnöke és mint magyar gazdapofctfkát csinálni nem kívánok. Nem kivánok azért, mert az az óhajom, hogy hogy a magyar gazda érdekét, a törvényhozásban és a kormány előtt pártkülönbség nélkül mindenki támogassa. JUgy van!) De egy megjegyzést mégis kg!! tennem. Az igen tisztelt kormány arra hivatkozik, hogy teljes egyetértésben van a koronával, hivatkozik arra, hogy megette egy egységes és egyöntetű párt áll. Ha mindez való, akkor joggal kívánhatjuk, hogy ez a körülmény a nemzetre és a magyar mezőgazdákra nézve ne az engedékenység, meghátrálása és gyengeség, hanem az erő forrása legyen és joggal ei vár-, hatjuk, hogy ezen osztrák tárgyalásokból ami kormányunk vagy a pajzszsal vagy a pajzson, de nem a pajzs nélkül fog haza jönni. (Úgy van, úgy van!)

De ez nemcsak a kormánytó! függ, hogy érdekeink miképpen lesznek megvédve, az önmagunktól is. Függ attól, hogy a nemzet és különösen a gazdaközönség tud-e az ő legéletbevágóbb érdekei mellett egyember- ként sorakozni. Ebben a küzdelemben, t. uraim, lebegjen előttünk idvezült vezérünk, gr. Károlyi Sándor emlékének fénye; lebegjen előttünk és vezessen bennünket mint egy tüz-oszlop. (Zajos éljenzés!) És enged jék meg, hogy ami erősítésünkre, hogy abból bátorságot mentsünk, felolvassam utolsó levelének egy részét; hogy felolvassam ezen a ponton, ezen a helyen, abban a megyében, amely az ő családjának ősi fészke! Felolvassom az ő hattyúdalát; felolvassom az őutolsó üzenetét! (Halljuk! Halljuk!) Ezé falevélben kevéssel ■halála előtt Mjentoneból sajátkezüleg még(a következőket írja: (Olvassa) «Az egoizmus tana szerint nevelve az uj nemzedék nem bir azzal az összetartozandósági érzékkel, mint hajdan. Szervezkedni kell, hogy ez adjon erőt. Tényleg, soha a Magyar Gazda Szövetség nem volt annyira szükséges, mint most. De mig ennek fejlesztésére mindent meg kell tenni, addig más tereken

j is kell szervezkednünk, inert szervezkedve nem le- j szünk gyengék. Ki kell tartani rövid vagy hosszú ideig, | de puhulni n^em szabad!» (Zajos éljenzés és tetszés.)

Ezen aranyszavakkal nyitom merj a közgyűlést. ) Úgy harcoljunk, úgy küzdjünk, úgy dolgozzunk és úgy j fáradjunk a gazdák és elsősorban a kisgazdák érde- | kéért, mintha széniünk előtt látnók gr. Károlyi Sándort, j aki már láthatatlan! Ezennel a közgyűlést megnyitott- j nak nyilvánitom. (Hosszas, szűnni nem akaró éljenzés és taps.)

Fel van Írva gr. Károlyi Mihály az Omge elnöke. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Károlyi Mihály:

Gróf Károlyi Mihály: Tisztelt Nagygyűlés! A hus- kérdésben, mely immár több mint egy éve foglalkoztatja a magyar gazdaközönséget, egy váratlan fordolat áfllott elő. Ezen váratlan fordulatot Khuen Héderváry gróf miniszterelnök idézte elő, amidőn közvetlenül a bécsi tárgyalások előtt olyan választ adott egy nálai járt küldöttségnek, amely — hogy enyhén szóljak — legalább is megdöbbentette az egész gazdaközönséget. (Úgy van! Úgy van!) Hogy a miniszterelnök ur ezen kül döttségnek mit mondott, azt nekem most ismé|lfe>siem ntffn. szükséges,;meraaziyen 'tisztelt elnökünk az imént mondotta el. Eszerint a miniszterelnök ur jónak látta a küldöttségnek azt mondani, hogy paragrafusokat fentartani, paragrafusokon lovagolni nem szabad ha a bécs ipolgárok olcsóbb húst követelnek.

A tárgyalások azóta megindultak és tisztelt Nagygyűlés én nem akarok addig, mig ezen tárgyalások be nem fejeződnek, a miniszterelnök ur eljárása fölött pálcát törni. Nem akarom ezt tenni, mert nem tartom loya- i jiisnak, hogy a tárgyalások folyatnia alatt ilyen nyilatkozatokat tegyek és nem akarok ugyanabba a hibába beleesni, mint a milyenbe a miniszterelnök ur, hogy idő előtt nyilatkozzak. Akarom hinni azonban, hogy a miniszterelnök urnák ezen nyilatkozata egy sajnálatos nyelvbotlásnak volt a következménye, mert ha tévednék és ha azt látnám, hogy Darányi Ignác igen tisztelt elnökünk szavai tényleg bebizonyosodnak, azon szavai, melyeket a minap Lúgoson mondott, t. i. hogy egy tál lencséért a miniszterelnök ur hajlandó Magyarországnak szerződésben biztosított kardinális jogait feladni, hajlandó semmit érő rekompenzációk fejében ezeket a király által szentesített jogokat feladni, — akkor, tisztelt nagygyűlés, már azonnal kötelességünk gondolkodni arról, hogy 1917-ben a vám közösséget Ausztriává! megszüntessük. Tennünk kell, ezt azért, mert ime már a mostani események árnyékát vetik annak, ami be fog következni 1917-ben. 1917-ben ugyanis a j szomszéd államok nem fognak nyugodni és olyan követeléseket fognak Magyarországgal és a vám unióval szemben támasztani, amelyek a magyar mezőgazdaságra nézve a legesleg károsabbak lesznek. Tudniillik, azt fogják követelni, hogy minél nagyobb és nagyobb mennyiségben hozzuk be a küjiíoldi me-