Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)

1911-02-04 / 5. szám

február 4. SZATMÁRI

alapja: a föld, amelynek jövedelmezősége kizárólag attól függ, hogy van-e a föld tulajdono- j sának elegendő tőkéje mezőgazdaságának fejlesztéséhez. Most, amint tudjuk, nincs. Az ezer holdas földbirtokos ép oly nehezen kap pénzt, mint a két holdas kis gazda. Ezzel szemben a kereskedőnek rendelkezésére áll mindig az egész pénzpiac.

A magyar gazdáknak a bank kérdésben megindított akciója tehát kell, hogy országos ügygyé fejlődjék. Gróf Károlyi Mihály és társainak támogatására kell sietni minden gazda- szervezetnek és minden olyan érdekkörnek, amely gazdákat egyesít magában. Ha ezek talpra állnak, a siker biztos s akkor mezőgazdasági hitéletünk hatalmas lépéssel fog előre haladni.

A szatmári cukorgyár.

Megyénk területén felállítandó cukorgyár ügyét még mindig a nehány lelkes férfiú agitációja tartja felszínen.

Az eszme szép, nagy horderejű és ha sikerül, a kezdeményezők hervadhatlan érdemeket szereztek, de a megye mezőgazdasági képét is egészen megfogja változtatni, a kereseti forrást bővíti, a birtok értékét emeli. Ha a létesítési feltételek megvannak, a számítások reálisak, miért áll tehát a mozgalom a kezdetén?

A gyár felállításához szükséges vasúti hálózat, viz megvan, a helyzet e tekintetben igen kedvező, a tőke sem hiányoznék, csak a termelési holdszám hiányzik. Nézzük, hogy a gazdasági viszonyok alkalmasak-e ahhoz, hogy a nyersanyag kitermelhető legyen.

A gyár körzete lenne első sorban Szatmármegye. Ha a szomszédos vármegyék azon részeit, melyek hivatva lesznek répát termelni, figyelmen kívül hagyjuk is, magának Szatmár megyének 470,000 k. hold szántóföld területe van, ha e terület 2 százalékát számítva répa talajnak, ebből feíerész a mai közlekedési viszonyok mellett nem termelhet ez idő szerint répát, akkor is 4700 k. holdnyi terület állhatna rendelkezésre, Tisza-, Szamos-, Túr-, Kraszna-völgye mély rétegű alluvialis talaj, amelyen minden növény termelhető, benépesítve magyar lakta falvakkal. Hogy itt cukorrépa talajt találunk, nemcsak a szakértők vizsgálatai mondják, de a takarmány répa diszlése is igazolja. A talaj minősége kétséget nem hagy maga után.

Kezdetben kisgazdát répa termelésre besorozni nem lehet, mert a termelést magát tanulnia kell és pedig a nagyobb birtokok példái után. A kisgazda szűk látkörü, maradi és minden uj dologgal szemben bizalmatlan, kell, hogy a nagyobb birtok nevelje. Szat- mármegyében van a kiket a kisgazdák követhetnek, mert kevés megyében van annyi közép birtok, mint itt.

GAZDA 3-ik oldal

A 470,000 holdnyi szántóföld jelentékeny hányada közép és nagybirtok, mert a

100—200 holdig terjedő birtokok száma 377 200-400 „ „ „ „ 225

400-800 „ „ „ „ 137

800 holdon felüli „ „ 105

összesen 844 közép és nagybirtok terül el a megye azon részeiben, ahol répa talajjal találkozunk, mert nem számolom ide a laposabb, vadvizes, erdős, dombos, hidegebb és természettől is hidegebb talajú nagybányai szinyérváralj.ii, nagysomkuti, avasi járásokat. Ezen 844 birtoknak kell legelső sorban a répa termelést felkarolni Képes-e erre a nélkül, hogy gazdálkodási rendszerében hirtelen változás álljon be?

Ha a 200 holdig terjedő 377 birtok 2 hold répát vet, úgy 754 hold; 400 holdig terjedő 225 birtok 4 hold répát vet, úgy 900 hold ; 800 holdig terjedő 137 birtok 10 hold répát vet, úgy 1370 hold; 800 holdon felüli 105 birtok 20 hold répát vet, úgy 2100 hold; összesen 5124 holdnyi répatermés áll rendelkezésre és a gyár el van látva nyersanyaggal, a nélkül, hogy a gazdaság eddigi üzemében bármi észrevehetőt változtatott volna. Én azonban megvagyok győződve afelől, hogy a ki egyszer répát termelt ott, ahová az való, nem fogja azt abbahagyni, annyi indirekt előnyt lát abból és nehány év múltán el se tudná gazdálkodását répa nélkül képzelni.

Szatmár megyének különös szerencséje még, hogy közép birtokos osztálya az értelmiséghez tartozik, paraszt közép birtokos vajmi kevés van, ezen értelmi osztály nagy hivatást töltött be a múltban, kell, hogy betöltse a jövőben is. Mindenkor más-más eszközökkel küzd, a múlt úgy hozta magával, hogy karddal a kézben a harc mezején követelte a vér áldozatot, a mai kor kard helyett a haladás zászlaját adja a dicső ősök utódai kezébe, kell, hogy az utódok a kultúra zászlaját juttassák diadalra.

Ma azonban nem olyan a gazdálkodási színvonal, amely a cukorrépának kedvező lenne, de éppen a cukorrépa lesz az a növény, mely a belterjesebb talaj- megművelést megfogja honosítani. De itt is az ideje az intenzivitásra rátérni. A gazdaság terhei, a birtokos igényei és társadalmi kötelezettségei sokkal nagyobb arányokban növekedtek, mint a mily arányú volt a gazdasági kultúrában való előre menés. Ez igy nem maradhat, mert a régi, de még mai nap is meglehetősen otthonos gazdálkodási rendszer a múlt igényeihez való csak, azt meggyőzhette, de a mai követelményeket nem.

A földbirtokban fekvő tőke értéke is emelkedett s igy természetesen, annak a mai tőke értéknek a régi nyomokon való gazdálkodás nem is hozhatja meg kamatját. Jobban kell tehát a földet művelni, bővebben trágyázni, hogy ezáltal az eredmény is kedvezőbb legyen. Hogy a mai gazdálkodási rendszer nem jó és igy nem is lehet jövedelmes, nem kell bővebben bizonyítgatni