Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-02-04 / 5. szám
4-ik oldal SZATMÁRI GAZDA február 4. _______ elég ha utazás közben a vasúti ablakon kinézve kedvetlenséggel akadjon meg szemünk a télire töretlenül heverő tarlókon, vegyük észre, hogy tavaszkor a kalászos, az egyetlen kapás: a tengeri széltibe hosszába egy tavaszi szántásba vettetik. Így nem lehet csodálkozni azon, hogy a száraz esztendők mind sűrűbben ismétlődnek. De látunk elegendő fekete ugart is 1 Vajon a fekete ugar utáni búza termés eredménye, a mi voltaképp 2 év földhozama, megfizeti a 400—500 forintos föld tőke kamatját? Minek a fekete ugar? Elösmerem, a fekete ugar jogosultságát bizonyos rossz természetű talajokon, de csak azért tartani ugart, mert a birkatartás kívánja, vagy mert nincs trágya? drága legelő és drága talajerő visszapótlás. Én nagyon hiszem, hogy mindezen múlt idők maradványait a cukorrépa termelés megfogja szüntetni. De aki cukorrépát akar termelni, kell, hogy istállóit kibővitse, mert e tekintetben is sok a tennivaló. Szatmármegye állatállománya az utóbbi időben volt 114405 szarvasmarha, 36968 ló, 158133 birka. Az állat tartás szám szerint kedvező volna, mert a birkát számos jószággá átszámítva 2 és fél k. holdra esnék egy számos marha, azonban a jelenlegi tartás mellett nem nagy a trágya termelés, lévén szokásban a marhát késő őszig kint tartani, télen pedig gyengén teleltetni. A jelenlegi tartás mellett nem lehet egy marha után az évi trágyát 50 mázsánál többre venni és e szerint 182979 darab számos marha után 9148550 mázsa a trágya termelés. Ebből 19 mázsa esik egy hold szántó földre. Ha egy hold trágyázására 150 mázsát számitok, minden 8-ik esztendőben kerül a szántóföld trágyázás alá. Ez kevés. Cukorrépát termelő gazdaságnál még inkább kevés. Elösmerem, hogy vannak gazdaságok, ahol minden 4-ik vagy 5-ik évben trágyáznak, de ez esetben az aránya nagy átlagra nézve még kedvezőtlenebbé válik. És mégis terem Szatmármegye! Bizalommal lehet tehát itt cukorrépát termelni. Jövedelmezőség szempontjából cukorrépát a tengerivel szokták összehasonlítani. Sántít az összehasou- litás, mert a répa igen igényes növény, * a tengeri is nagy hálával fizeti a jobb munkát, de mégis szerényebb tud lenni. Tény azonban az, hogy népünket a tengeri tanította meg a rossz kapálásra és a répa tanít meg minden népet a jó kapálásra. A búza termelésre azt szokták mondani, hogy ahány szántás: annyi kenyér, a répánál bízvást mondhatjuk, hogy ahány kapálás: annyi mázsa. így van ez a tengerinél is, de még a rosszul kapált tengeri, ha kötéskor megázik jó termést tud adni, addig a rosszul kapált répára jöhet az özönvíz, nem lessz abból jó répa. A tengerinél is, hogy mit tud a jó és sokszori kapálás csinálni, mutatja a legutóbbi tengeri termés eredményem. A tengeri termelés legnagyobb ellensége a harmados, mert nem kapál akkor, mikor kell és nem annyiszor a hányszor kell. Meggyökeresedett nézete, hogy a tengerit csak kétszer kell kapálni. Nálam a kétszer kapált harmados tenged 16, addig a négyszer kapált majorságos 34 mázsát termett. Azt hiszem, hogy a többlet 2 kapálást 18 mázsa termés többlet kifizette és megjegyezni kívánom, hogy a 34 mázsás termést kizárólag géppel kapáltattam. Ha a cukorrépával is úgy akarunk elbánni, mint a szegény tengerivel, jobb nem vetni. A cukorrépa művelési módozatainak tárgyalása nem tartozik ide, de annak hangsúlyozása, igen is ide tartozik, hogy a cukorrépa feltétlen jó munkát kiván. Eső csináló gépeink nincsenek és talán nem is lesznek, a gazdasági kultúra azonban annyira előre haladt már, hogy helyes talaj megmunkálással a szélsőséges kiima szárazságait mérsékelhetjük és ellensúlyozhatjuk. A ki cukorrépát akar termelni, legyen iga ereje sokszor szántani, télire mindent felugarolni, tavaszkor nem szántani, nyáron sokszor kapálni, nemcsak akkor, ha gazos a répája, hanem akkor is, ha megcserepesedett a földje, talán egy nyári nagy esőzés után, mert a legfelső réteg el aprózásával annak viz megtartó kégességét fokozzuk. Száraz, bár a felkapált legfelső 1—2 hüvely vastagságú réteg, de ezen réteg alatt nedves a talaj, mert nem szívatjuk föl a földszinére, hogy onnét haszonnélkül elpárologjon. A kinek nincs rossz útja, bármely időben is megközelítheti a vasút állomást, oly előny fölött rendelkezik, hogy azt csak a cukorrépaa termelés felkarolásával használhatja ki legjobban. Ily viszonyok közt nincs mit a répától tartani. Utak tekintetében azonban Szatmármegye nem a legjobban áll, mert közel 200 kilométer hosszúságú törvényhatósáyi és vicinális útja várja a kövezést. Nem mondom én, hogy minden tanya előtt menjen a köves ut, ez más cukorrépát termelő megyében sincs igy, de a jó utat igen nagy faktornak tekintem. Másrészt a dohány is fuvart kiván és pedig nem őszkor, mint a répa, hanem télen, mikor rendesen rossz az ut és a rossz ut miatt még senki se mondott le a dohány termelésről, pedig ez a termelési ág nagy invesztíciót kiván, nem úgy mint a répa. Sok gazdát azon körülmény tart vissza a répa termeléstől, mert a répa sok munkáskezet kiván. Az tény, hogy a répamunkásnak kéznél kell lenni, de kihagyta már abba a dohány termelést, mert munkásról kell gondoskodni? Én azonban azt állítom, hogy a cukorrépához nem is kell olyan sok munkás és a mennyi kell, azokat lehet úgy szerződtetni hogy a takarmány össze- takaritást, aratógép melletti munkát is azok végeznék, mert a részes tengeri munkát, részes takarmány kaszálást nagyon drága rendszernek tartom. A répához inkább a kiszedésnél kell a munkás, mig a kapáláshoz, egyezéshez inkább gépre van szükségünk. Ilyen jó répa kapáló gépünk megvan. Specialis répa kapa a „Laas“-féle 5 soros kapa, amely úgy kezelendő, mint a vetőgép. Munkája kitűnő, oly mélységre
