Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-06-17 / 24. szám
SZATMÁRI GAZDA juniu§ 17. telep (Mikepérsj-uton) 6) Nagy Sándor telep (Köntös gá ton). Kertbérlők foglalkozás szerint igy oszlanak meg Vasúti munkás 17 Ipari munkás 132 Földműves munkás 29 Városi munkás 19 Kiskereskedő 4 Kisiparos 19 Női munkás 16 Szolga és kishivatalnok 25 Kertész és csősz 21 Rendőr és katona 22 Vegyesek 16 Összesen 320 A telep lezárt mérlege 1910. nov. 1-én 10.859.42 korona vagyont mutat fel. A telep részére begyült adó- ; many 2.306.24 K. Földbérekből bevétel 6071.30 K. Vá- ; rosnak fizetett földbér, csősz és kertészbér 5413.55 K. Azok a számítások, amelyeket a munkáskertek jövedelmezősége kimutatása érdekében végeztek, mutatják, hogy egy-egy kert a rája fordított kiadás 4—8- szorosát jövedelmezi, egy munkáskert 250 koronát hoz gazdájának az Alföldön. Ha egy jótékony intézmény egy szegénynek pl. 10 korona segélyt ad, abból az illetőnek csak 10 korona haszna van, ha ezt munka utján adja neki, úgy bizonyára 20 koronára becsülhető a segitség, de ha ezt föld alakjában kapja meg, úgy 40—40 korona a segedelem. Így van ez a munkáskerteknél is, az anyagi haszon bármily csekély legyen is, biztosítja a munkás- i kertek létjogosultságát, fokozza ezt még az a körülmény, hogy a segitség föld alakjában történik. I Vegyük még nehány szempontból vizsgálat alá ezt az .áldásos intézményt. Szociális szempontból értékes, mert otthont teremt a munkásnak, hazát ad egy darab föld alakjában, amelyen izzad, dolgozik, melyből öröm származik számára. Erkölcsi tekintetben is átalakító a munkás belső lelki világára, önérzetet ébreszt benne a gyári munka után, ahol eddig csak gépnek érezte magát. A családi élete is tisztább nemesebb lesz, helye van a munkában itt az öregnek, aki eddig teher volt; a gyermek, aki eddig csak az utcát ismerte, az apját csak verés alakjá- I báné rezte, dolgot talál a kertben. Mindennap láttam a debreceni munkáskertekben fo- ! lyó munkát, amely délután 6 óra után megindult, mikor í a gyár már kiengedte a munkást. Különösen a Délibáb- j telep életét figyeltem meg, hol a gyermekeknek még játszóterük is van. Itt táncolnak, szórakoznak vasárnap délután, este zeneszó mellett, elképzelhető, hogy az igy eltöltött vasárnap délután milyen nemesitőleg hat a mun- j kás-családra. Az ilyen családnak egészen más lelki vi- ! Jága van, mint annak, amely szabad idejét korcsmákban í tölti el, elveri pénzét s igy eredményt sohasem képesj felmutatni. Másképen gondolkozik az a munkás, aki nemcsak másnak dolgozik, hanem családja szerény szükségleteit is ki hídja a maga erejéből teremteni. Nevelési és egészségi szempontból is bámulatos eredményük van. A munkáskertek létesítésének a legmegfelelőbb módja a magánvállalkozás, ha pl. egy jó szivü, emberszerető, tehetősebb gyáros földet vásárol s felosztja csekély díjért munkásai között. Szolgáljon például az, ahogy Debrecenben megalakult ez az intézmény. A megalakítás első lépéseit mindig a jótékonyságnak kell vezetni, s figyelmen kívül hagyni sohasem szabad, meri a jótékonyság az éltető és fentartó eleme ez intézménynek. Megvannak-e ezek az éltető és fentartó elemek városunkban Szatmáron, azok az előfeltételek megtalálhatok-e, amelyek Debrecenben most is virágozratják a Közhasznú Munkáskertek Egyesületét. Vannak-e közöttünk olyan humánus gondolkodású emberek, akiknek van idejük, van anyagi (erejűit is ahaz, hogy a kisembert, munkást, legyen az bármilyen foglalkozásban, támogatni is tudják. Városunk vezető-emberei tudnának-e ezen nemes gondolat megvalósítására nagyon is lefoglalt idejükből egy parányit szakítani? Az államnak, mint minden egyesülés összefoglalójának hivatása elsősorban megvalósítani ezeket s néni is zárkózik el a segítségtől. Kamatmentes kölcsönök engedélyezése, csekély kamatíizetésü törlesztéses kölcsönök adományozásával, tervszerű útmutatások ingyenes kiszolg.áltatásával az állam mindenütt ott van s ott lesz a munkáskerték megvalósításánál is. Az államnak célja a polgárok békességének fenttartása is, a munkáskert pedig békesség fenttartó eszköz a polgárok bizonyos részében. Kötelessége a városnak is, mint kisebb önkormányzatnak, kivenni a részét a jótékonyságból. A n érne ti-i rész küszöbön levő tagosításánál figyelemmel kell lenni erre s akkor a munkáskertekhez szükséges földterület meglesz, mely 4—500 négyzetméteres területekre felosztva, méltányos évi bérért átadhatók a munkásoknak, a többit pedig a magánvállalkozásra kell bízni természetesen annak túlkapásaitól kötelessége a hatóságnak megvédeni s nálunk még annyira gyenge munkásosztályt. Ha ez megtörténik, akkor pár év alatt a munkáskert is hirdetni fogja az igazi humanizmust Hány kishivatalnok, kisember, munkás, ezek családjai megélnének a munkásíkertekből s a drága pénzt, a még drágább szatmári piacon nem kellene költeniük hány család tehetne a háztartásban felszabadult pénzmennyiséggel okszerűbb és gazdaságos beruházásokat. Tegyük még hozzá azt, ami talán a legfontosabb itt. Hány család tölti most tétlenül idejét, azt a drága időt, amit a munkáskerték gondozására fordítva, bőségesen kamatoztathatna. Törekedjünk ez áldásos intézménynek városunk falai közötti megvalósítására.
