Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-05-13 / 19. szám
május 13. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal Ily körülmények között indultak el még múlt hó 29-én, a három gazdacsoportnak megbízottai Bony- hádra, hogy a május hó 1-én hirdetett vásáron beszerezhessék a miniegy 70—80 ezer korona értékű teheneket. A kiküldöttekhez csatlakozott Nagykárolyban Tichy gazdasági felügyelő. Sajnos, hogy Tolnamegye sincs különben, mint mi voltunk még a múlt hóban is, száj- és körömfájás miatt a vásár megtartható nem volt s igy a mintegy 7 vármegyéből oda érkezett vásárlóknak faluzni kellett, hogy megbízatásuknak eleget tegyenek ; a miéink is csak május hó 8-án adhatták fel vasútra a marhákat. Nem mulaszthatjuk el a Szatmár-kültelki gazdakör elnökének, Tankóczy Gyulának, Szatmár-Németi szab. kir. város rendőrfőkapitányának, — ki a kör ügyét teljesen magáévá téve, oly munkásságot fejtett ki e vásárlás lobonyolitásánál, e minő a mai érdek — kultusz mellett szinte szokatlan és egyedülálló — érdemeit itt e helyen is elismerni. E fontos és a gazdakör tevékenységére messze kiható első lépésnél fényesen beigazolva látjuk azt a felfogásunkat, hogy a körnek oly elnökre van szüksége, ki nemcsak címeket keres, de, a ki testestöl-lelkestől munkálkodik a gazda érdekek istápolásán s a ki szives örömest akar áldozni, időt, fáradságot s mondjuk meg őszintén, ha kell pénzt is, hogy a vezetésére bizott testület köz- és nemzetgazdasági szempontból missziójának teljesen megfeleljen. Mi voltunk azok, kik Tankóczy Gyulában láttuk azt a garanciát, mely a gazdakör szilárd megalapozását biztosítja, s nekünk kedves kötelességünk konstatálni, hogy Tankóczy minta gazdaköri elnök. A tehenek tehát megérkeztek még pedig a Szatmár-kültelki gazdakör tagjai részére 46 drb átlag 655 K árban, 25 ombodi gazda részére 25 drb átlag 550 korona árban, mivel az ombodiak kizárólag 2—4 éveseket vásároltak, s 37 drb a Dézsi-féle szatmári csoport részére, melyről azonban az adatok nem állanak rendelkezésünkre; jellemzésül ennek a csoportnak a vásárlására felhozhatjuk, hogy a gazdakör vásárlóira is felüligért, nem tekintve arra, hogy az amúgy is magas árakat ezzel az eljárásával még magasabbra veri. Tehát összesen 108 darab tiszta bonyhádi tájfajta üsző és tehén került újból vármegyénkbe, amely temérdek költségbe került s a melynek tartására vonatkozólag kötelességünk gazdáinkhoz néhány figyelmeztető szót intéznünk. Az istállók tisztántartására fordítsanak kellő gondot, bőven almozzanak, mert ez által a tehén tisztasága lehetőleg biztosítható, azt a régi, ostoba elvet, hogy a marha akkor szép, ha a ganéj a farán rá van száradva, hagyják el, a marha tisztántartása annak fejlődését lényegesen biztosítja, a piszok az állat párolgását akadályozza, a mi egészségének rovására megy, — csak egészséges állatnak lehetnek fejlett, egészséges ivadékai; j kérdezzék meg azoktól, akik a jelen alkalommal is ! Bonyhád vidékén jártak, azok meg fogják mondani, hogy az ottani istállók s a mi kis gazdáink istállói kö- : zött — tisztelet a kivételeknek — óriási a különbség; kilenc négyzetméter területen, három darab marhát, közte éppen egy tenyész bikát tartani, nevelni, telelni nem lehet, pedig erről meggyőződtünk. Takarmányozzák a marhát rendesen, sokszor mondtuk, hogy ne sajnálják az időt, s a takarmányt kimérve adják tejelő teheneiknek, a fáradság bőven megtérül a tejhozammal, a bor- j jukkái s magának a tehén értékének emelkedésével. Ne j legyenek kis gazdáink annyira elmaradottak, hagyjanak fel az ósdi elavult rendszerrel. Ha most nem sajnálták a rengeteg költséget a fajmarha bevásárlásánál, önünmaguk iránti kötelesség annak rendes tartásáról gondoskodni. Mint mindig, most is megmondjuk nyíltan véleményünket arról, a mit helyesnek nem tartunk. A folyó hó 9-én megérkezett 108 drb tehén be- vaggonirozása, számozása nem mutat praktikus kézre, mert ha összezavart három csoportbeli marhát, mind három csoportot egygyel kezdődőleg számozzunk, akkor odajutunk, hogy biztosan sohasem tudjuk, melyik hát : tulajdonképpen a mienk, 9-én is Szatmáron a kiosztásnál, illetve a sorshúzásnál 25-ig minden számból 3 darab volt, a rédiáról pedig — nem lévén rajta a marha fotográfiája — biztosan megállapítani nem lehet, hogy melyik kié, különösen pedig akkor, a midőn egyesek a zavart saját érdekükben akarják kihasználni. Tessék a i vezetőségnek intézkedni, hogy közvetlenül a vásárlásnál kétséget kizárólag megjegyeztessék minden drb állat, mert bizony e nélkül lelkiismeretes kiosztást nem lehet csinálni. A szatmáriaktól különállólag ugyanez alkalommal vásárolt Bonyhádon Tichy Gyula felügyelő a nagysom- kuti járás részére 30 drb üszőt és borjas tehenet, a mely vidéken, különösen Pribékfalván már eddig is oly szép ercdménynyel tenyésztik a szimenthálit. Végül csak annyit jegyzünk meg, hogy kívánatos lenne különösen a vásárló gazdák részéről, ha ily ügyekben bizalommal fordulnának egyesületünkhöz, mely azt hisszük, mégis csak hivatva van állattenyésztésünk fejlesztésére irányuló minden akció vezetésére s melyet mi mindenkor meg is teszünk s mely utón igenigen sok kellemetlenség elkerülhető. A csibék felnevelése. A csibék felnevelése képezi a tenyésztő legnehe- | zebb, de egyúttal legérdekesebb feladatát. A legnagyobb I szeretet, szakértelemmel és pontossággal párosulva érhet I csak el sikert és okoz egyúttal igazi tenyésztői örömö- Y-et. Ha ezek nem működnek közre, akkor csak a sikertelenség bosszúsága lesz osztályrészünk.
