Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-17 / 50. szám
december 17, SZATMÁRI GAZDA 5-ik oldal Titkári jelentés egyesületünk 1910. évi működéséről. Elsősorban is kötelességünk ez alkalommal megemlékeznünk ez év folyamán elhunyt nagyjaínkról, kik elévülhetlen érdemeket szereztek ötvenéves egyesületünk életében, kiknek neveit egyesületünk történelmében át kell adnunk az utókornak s emléküket híven megőriznünk, mert ők mindketten igazi tipikus alakjai voltak a munkás magyar földbirtokosnak s hűséges oszlopos tagjai egyesületünknek. Március hó 22.-én halt el óvári Szeőke Barna, ki magas kora dacára rajongó szeretettel vette körül egyesületünket s bölcs mérséklettel, mély tudással vezette annak ügyeit éppen abban az időben, a mikor a belső zavarok miatt legnagyobb szükség volt a tapintatos vezetésre. Április 28.-án ismét kiragadott a sors kérlelhetlen hatalma egyet éppen azon férfiak közül, kiknek ügybuzgalma, lelkesedése, földhöz való imádásszerü szere- tete megalkotta ezelőtt ötven esztendővel egyesületünket. Igen, április hó 28.-án meghalt Szerdahelyi Ágoston, egyesületünknek alapításától kezdve tagja, első jegyzője, alelnöke legutóbb pedig tiszteletbeli elnöke. Mindkét halottunk temetésén testületileg jelentünk meg s a ravatalra koszorút helyeztünk. Lehetetlen még fájós érzéssel meg nem emlékezni arról a szívfacsaró, agyrendítő mérhetlen katasztrófáról, ahol március 27.-én 400 magyar földmivelő lett iszonyú tűzhalál áldozatá. Az ököritói sirdomb felett az egész művelt világ könyezett, borzalommal rázkódott meg, de legközvetlenebbül — hozzátartozóikon kívül — mégis bennünket ért a súlyos csapás, mert véreink, szatmármegyei testvéreink szenvedtek minden képzeletet felülmúló borzasztó tüzhalált. Egyesületünk mély részvéttel vett tudomást az óriási csapásról s ezt hivatalos közlönye utján juttatta kifejezésre. Alapszabályaink értelmében elnök, alelnökök, pénztárnok mandátuma ez év elején lejárt, valamint megválasztandó volt a választmány is. A vezetőség folyó évi május 25.-ére hívta egybe a tisztújító közgyűlést, kitűzvén arra a módosított alapszabályokban rendszeresített jogtanácsosi állás betöltését is. A választásoknál előre látható volt az egyhangú megállapodás, mivel részben már kipróbált erőkről volt szó, részint pedig oly egyénekről, kiknek egyesületünk iránti ragaszkodása közismert. Ily előzmények után ismételten megválasztattak: elnökké Teleki Géza gróf, alelnökké Böszörményi Emil dr., Falussy Árpád dr., mig a néhai óvári Szeőke Barna elhalálozásával megürült alelnöki székbe Csaba Adorján egyesületünk választmányi tagja; jogtanácsossá Damokos Andor dr., pénztárossá Szent- iványi Sándor, mindnyájan egyhangúlag. A választmányi tagok beválasztása szintén egyhangú volt. Ugyanezen az ülésen soroztattak be az egyesület tagjai a szakosztályokba is. Már a múlt évben elhatározta egyesületünk, hogy ötven éves fennállásának emlékét, 1911. év őszén nagyobb szabású gazdasági és ipari, valamint országos jellegű mezőgazdasági gép és baromfi kiállítás keretében ünnepli meg. Ennek előkészületi munkálatai egész éven át nagyban igénybe vették a vezetőséget, s veszik ma is, azonban már annyira vagyunk, hogy kiállításunk megtartása bizonyosnak mondható. A szerencsétlen véget ért fogyasztási szövetkezet bukása által önhibájukon kivűl kárt szenvedett üzletrész tulajdonosok, óvadékkal biró volt üzletkezelők kártalanítása s vármegyénkben a szövetkezeti eszme megmentése érdekében ez évben is megtettünk mindent, de részint a beállott kormányválság, részint a nehéz pénzügyi helyzet miatt a jelenlegi kormányhoz benyújtott újabb felterjesztésünk még ezideig elintézést nem nyert; az ügyet azonban a normális viszonyok beállta után ismételten szorgalmazni fogjuk. Folyó év szeptember havában rendezte a szabolcs- megyei társegyesület Nyíregyházán ötvenéves fennállásának ünnepélyére jubiláns kiállítását. Egyesületünk e kiállítás megtekintésére csoportos kirándulást rendezett. A kirándulás fényesen sikerült, amennyiben a jelentkezők száma oly nagy volt, hogy külön vonat vált szükségessé. A kirándulást a Magyar Gazdaszövetség nagygyűlésének napjára tettük s igy kisgazdáink is részt vehettek azon az impozáns nagy gyűlésen, mely nagyon is alkalmas volt hazánk agrár voltának kidombo- ritására. A Magyar Gazdaszövetség elnöksége átiratílag köszönte meg egyesületünknek a sikerült csoportos kirándulás rendezését. A legszorosabb összeköttetést tartottuk fenn az OMGE-val és GEOSZ-vel, gyűléseiken részt vettünk s minden oly gazdatársadalmi mozgalomban, mely gazdáink érdekeit érintette szavunkat felemeltük. Több közgazdásági ügyben intéztünk felterjesztést a minisztériumhoz, a magy. kir. gazdasági felügyelővel együttesen elkészítettük Szatmárvármegye állattenyésztési szabályrendeletét, több község és város vásártéri szabályrendeletét véleményeztük, elkészítettük ügyrendünket, mely jelenleg a kiküldött bizottság előtt van; általában igyekeztünk mindenben adminisztratív utón is gazdáink érdekeit előmozdítani. Egyesületünk 1909. évi határozata értelmében, mindjárt ez év elején a szüzgulya és csikólegelő kérdésének vétel utján lehető megoldását forszíroztuk, támaszkodva az 1908. évi XLIII. t.-cikkre, mely községek, szővefkezetek, testületek legelő vételeinél nagyobb államsegélyt helyez kilátásba. Hosszas fáradozás s tárgyalások után sikerült egy birtokban megállapodni, mely úgy minőségileg, mint nagyságát illetőleg meg
