Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-13 / 32. szám
SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal augusztus 13. Olvastatott a G. E. O. Sz. 2891—1910. számú megkeresése a szatmár és nagykárolyi dohánybeváltó hivatalokhoz gazdasági szakértők s ezek helyertesei megválasztása tárgyában. Ülés a múlt dohánybeváltási idényben működött tagokat névszerint, a szatmári dohánybeváltó hivatalhoz Szeőke Sándort, helyettesül Világossy Gáspárt, a nagykárolyihoz Madarassy Zoltánt, helyettesül Schiffbek Mátyást ajánlja kinevezésre. Titkár felolvassa a magy. kir. földmivelésügyi minisztériumnak a vármegyei alispán utján megküldött 27414—1910 számú leiratát, melyben értesíti az egyesületet, hogy csikó legelőre kért segélyt a rendelkezésre álló hitel elégtelensége folytán nem engedélyezheti. Ülés a leiratot sajnálattal vette tudomásul. Az Egyesület alapitó tagjaiul 100—100 koronával beléptek: Böszörményi Emil dr., Szalkay Sándor rendes tagok. Rendes tagul felvétettek: Bakó Ignác, Bakó József, Hunyor Ödön, Komáromy István, Krassó Miksa, Léber Antal, Szilágyi Sándor szatmári lakosok. Titkár előterjeszti a jogtanácsos által elkészített egyesüjeti ügyrendtervezetét. Ülés az ügyrendet javaslattétel végett kiadja az elnökség, titkár, Bartha Kálmán, Pethő György, Vajay Károly dr. egyesületi tagokból álló bizottságnak. Titkár javasolja, hogy az egyesület tekintettel a dohánygyártmányok árának újabban bekövetkező felemelésére a m. kir. pénzügyminisztériumtól a dohány beváltási árak megfelelő felemelését kérje s ez irányú mozgalomban a társegyesületeket csatlakozásra hívja fel. Ülés az indítványt elfogadja. Titkár bemutatja a m. kir. földmivelésügyi ministerium 40438—1910. számú leiratát, mely szerint a folyó évi adminisztracionális költségekre és a kiállítás előkészítésére 4000 korona államsegélyt kiutalványoz. Az ülés a leiratot örvendetesen veszi tudomásul. Tárgysorozat kimerittetvén, elnök az ülést berekeszti. GYÜMÖLCSÉSZET. Mily alanyra nemesítsük alma és körtefáinkat? Ha végigmegyünk egy régi kertben, a hol még megvannak a nagyapáink idejéből való gyümölcsfák, látni fogjuk, hogy az évszázados, métervastag törzsű alma és körtefák még ma is teljesen egészségesek, ép levélzetüek s jobban teremnek a fiatal fácskáknál, melyeknek ültetésére esetleg egész jól emlékszünk, vagy a melyek ültetését esetleg 20—25 év előtt magunk eszközöltük. Ezen fákon sokkal több a száraz ág, a lefonnyadó levél, a selejtes gyümölcs, mint az előbbieken. Mi lehet ennek az oka? Egyik oka az, hogy elődeink csakis oly gyümölcsfajt szaporitottak, amely vidékükön meg volt már honositva, vagy talán azt is lehetne mondani, hogy csakis oly gyümölcsfajt, a mely azon a vidéken fejlődött azzá, ami, vagyis azon vidék vagy országrész specialis helyi jellegű válfaja. Hogy e tétel helyes, az kitűnik abból, hogy diófáink ma is ép oly helyesen és életerősen növekednek, mint az őseink által ültettettek, mert a diónál nem lehet, — vagy talán inkább nem szokásos, — idegen, viszonyainknak meg nem felelő, de a kereskedelemben és faiskolatulajdonosok által kidicsért fajokat beszerezni. Nem igy vagyunk az alma és körte fajokkal. Ha valahol megdicsérnek egy alma vagy körtefajt, vagy annak gyümölcsét megizlelve elnyeri tetszésünket, nem kérdezzük, hogy megfelel e az majd a mi viszonyainknak, hanem nyakra főre beszerezzük azt, kínlódunk a fácska felnevelésével, nagy gondozásban részesülő csemeténk esetleg keservesen tengődik, de nekünk megvan az elégtételünk, hogy meghozattunk valamely exotikus fajt s ezzel kiszorítottunk valamely kipróbált honi gyümölcsöt. Nem akarok én ezzel maradiságot prédikálni, csak arra szeretnék figyelmeztetni, hogy mielőtt egy máshelyen nagyon kidicsért fajt elszaporita- nánk, próbáljuk azt ki elég alaposan, nehogy akkor kelljen buzgalmunkat megsiratnunk, a mikor már késő. Természetesen ez csak óvatosságra való intés, mert eszembe nem jutna a modern és kipróbált arany pármén, francia szürke renet, sárga bellefleur stb. jó almák helyett a régi taplós és kalarábéizü helyi fajokat ajánlani, mig viszont nem látom be, miért kellene ősi magyar almáinkat, a milyenek a sóvári (értvén alatta a nemes-, és nem a sokkal értéktelenebb darusóvárit) batul, Bánffy Pál, Pázmány stb. az újabban tömegesen előállított és kidicsért, de többnyire keveset érő fajokkal pótolni. Annak, hogy a fáink nemrég ültetett generációja nem fejlődik úgy, mint a régiek, a fajon kívül még más oka is van. Elődeink faiskolákat, a hol a csemetéket mesterségesen hajtatják, a hol mindent elkövetnek, hogy minél rövidebb idő alatt minél dusabb és kövérebb csemetét lehessen eladni, — nem ismertek. Rendesen ott oltották be alma vagy körtefáikat, a hol valamely véletlen folytán egy—egy elejtett magból vadoné nőtt, vagy pedig a közeli erdőből hoztak egy—egy életerős vadoncot, s azt a szükséges helyre beültetve vártak, mig előbb helyesen megfogamzott s csak azután TTíagyar Sangerhauseni gépgyár rész\?.-társ. Budapest, V., Csáklya-utca 3. szám. szeszgyárak és szeszfinomitók . .. , . . . élesztőgyárak teljes ptSZ! ll8reil(leZ6S6 keményitő-syrup- és dextrin-gyárak ... Alakit meglevő gyártelepeket és szállít minden egyes gépet és készüléket külön-külön is. Nemzetközi szeszértékesitő- és erjesztő ipar-kiállítás Bécs 1904. — Nagy állami érem. Legnagyobb kitüntetés.
