Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-01 / 1. szám
4-ik oldal SZATMÁRI GAZDA január 1. végrehajtásával kapcsolatos teendőket közvetlenül alája rendelt kir. gazdasági felügyelőségekkel végezteti. 12. §. E törvény végrehajtásával a földmivelés- ügyi, a pénzügyi, a kereskedelemügyi és az igazságügyi miniszter bizatik meg. Mi e törvénycikket s mindazt, ami abban foglaltatik, összesen és egyenkint helyesnek, kedvesnek és elfogadottnak vallván, ezennel királyi hatalmunknál fogva helybenhagyjuk, megerősítjük és szentesítjük, s mind Magunk megtartjuk, mind más Híveink által megtartatjuk. Kelt Ischlben, ezerkilenczszáznyolczadik évi augusztus hó tizenhetedik napján. Ferencz József s. k. (P. H.) Hr. We&erte Sást flór s. k. A gazda teendője januárban. E hónapban a gazdának egyik főteendője a múlt évi gazdasági számadások lezárása, rendbehozása és hogy a számadásvezetés meg ne akadjon, a jövőre átviendő összegek s tételeknek az újévi számadásokba való átvezetése. A rendesen, pontosan vezetett számadások kiszámithatian beccsel bírnak a gazdára. Annyi tanulságos adatot, tapasztalatot menthetünk ugyanis azokból éppen saját birtokunk jövőre folyvást okszerűbb kezelésre nézve; oly tisztán élőnkbe tárják azok a kezelés körül bármely tekintetben elkövetett hibákat; j szóval olyannyira, oly nagy mérvbeni tényezői azok J minden gondolkozó gazda jövő boldogulásának, miszerint el tehet mondani, hogy amely gazda számadást, még pedig rendes, pontos számadást nem vezet, elsősorban magát kell okolnia, ha nem bir boldogulni; mert ahelyett, hogy a reá nézve ily számadásokba letett becses, tanulságos tapasztalatokat felhasználhatná és ez által évrői-évre biztosabb kezet nyerve a gazdaság minden ágában, évről-évre biztosabb lépéssel haladna kitűzött célja felé: örökké csak a sötétben tapogatódzik, mert biztos, kérleihetien számok helyett | mindig csak a véletlenre bízza magát! Újévkor minden újonnan fogadott cselédnek egyenkint s apróra meg kell mondani, mi a kötelessége, mert csak ez esetben lehet őket, ha valamit elmulasztanak vagy rosszul végeznek, felelősségre vonni. Különben ha valami baj van, egyik a másikra hárítja a mulasztást és felelősségre a kárért senkit se lehet vonni. Továbbá leltár mellett adjuk át, darabonkint kezökre olvasva, a cselédeknek a gondozásuk alá tartozandó szerszámokat, eszközöket, úgymint: ásót, kapát, gereblyét, láncot, szekercét, baltát, vasvillát, favillát, kaszát, kefét, vakaróí stb., mert csak ez esetben várhatjuk, hogy az év végén pontosan beszámoljanak mindennel, ami kezökre volt bízva. A szekeret s ekét pedig apróra meg kell velők nézetni, hogy azok jó karban lettek átadva (természetes tehát, hogy azokat előbb jó karba is kell hozatni) s utasítani őket, hogy amint legkisebb bajt vesznek észre, azt azonnal je- | lentsék be s ne akkor adják tudtunkra, amidőn már j nem lehet azokkal dolgozni. A kötélféléket meg azzal í kell átadni, hogy kötelesek azoknak minden darabjával beszámolni, amint elszakadnak. Különben az egésznek az árát bérükből kötelesek megtéríteni. Igen rossz szokás az, hogy csupa takarékosságból egyes szerszámokat, melyekre pedig minden kocsisnak s béresnek folyvást szüksége van, nem szereznek be a gazdák kellő számban, hanem egy és ugyanazon szerszám jár, ha szükség van reá, kézről- kézre, holott igy sokkal többe kerülnek azok, mert egyik se ügyel rájok, hányják, vetik és igy mihamar elpusztulnak és a gazda csak azon veszi magát észre, hogy már ismét újat kell venni. Mig ha minden béresnek, kocsisnak megvan a maga szükséges szerszáma, kérdőre lehet vonni, ha az elvész vagy feltűnően hamar elpusztul. Az állatok etetése, gondozása s tisztítása körüli teendőket pedig óraszám szerint kell beosztani, hogy minden cseléd egyszerre végezze azt, mert az ellenőrzés ily módon legkönnyebb. Az eladásra szánt gabonanemüeket rostáltassuk meg, meri igy kelendőbbé válnak azok s hitelünk is biztosiítatik azáltal, ha mindig szép, tisztára rostált készlettel szolgálunk vevőinknek. A kirostáit szemnek meg ezer hasznát lehet venni a gazdaságban. Meg kell kezdeni a tavalyi vetőmag rostálását és triörözéséí is, mert nem tudni, mikor köszönt be a tavasz s ennek nem szabad készületlenül találni a gazdát. Az eladott gabonát igyekezni kell akkor szállítani a piacra vagy a vasúthoz, mikor jó az ut s a fogatok is jobban ráérnek. A friss gabonakészleteket legalább egyszer minden hónapban meg kell forgatni. A magtárablakok tábláit éjjelre be kell csukaíni, sőt szeles, zivataros időben nappal is zárva kell azokat tartani. Az épületek s falak mellől a havat lapátoltassuk el, sőt le kell azt hányatni a laposabb tetejű épületekről is. Nézze át a gazda takarmánykészietéí is, hogy az ősszel tett számítással miként vág össze az eddigi fogyasztás és maradvány és ha szüksége mutatkozik a szálastakarmánnyal való takarékosabb bánásnak, gondoskodni kell annak valamely abraktakarmánnyal való pótlásáról. Főleg kisebb gazdaságokban lehetőleg minden szálastakarmányt felkötözve (íelporciózva), meghatározott súly szerint kell adni a cselédek kezébe, mert a takarmányozással rendet csak igy lehet tartani, azért is a szénakötözésről ne feledkezzünk meg. Mivel pedig a szecskaetetés mellett meg takarékosabban lehet bánni a takarmánnyal, jó lesz egy részét az állatoknak mégis szecskázásra fogni, valamint a durvább szárú takarmánynak szecskává vágásával s ilyetén fektetésével is sok takarmányt lehet megtakarítani és azt jobban is értékesíteni, amidőn azután természetesen arról se szabad megfeledkezni, hogy folyvást elég szecska legyen vágva. A szecskát azonban 3—4 címnél rövidebre nem szabad vágatni, mert akkor nem rágják meg eléggé jól a takarmányt az állatok, aminek azután emésztési zavarok lehetnek a következményei. E hó folytán hozassunk jó karba minden gazdasági szerszámot, eszközt és gépet. Az uj gépek beszerzésének, megrendelésének is most van az ideje. A szükséges szerszámfa, valamint szőlő- és komlókarók és netán szükséges kerítésoszlopok, dúcok beszerzéséről sem szabad megfeledkezni, ha még eddig nincsenek beszerezve. Ha még meg nem rendeltük volna, uem kell megfeledkezni a tavasziak alá szükséges műtrágyák
