Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-23 / 29. szám
Julius 23. SZATMÁRI GAZDA zési célból s a melyek, ha a tulajdonosnak pillanatnyilag nagyobb jövedelmet biztosítanak is, később majdnem kivétel nélkül az illető földterület teljes gazdasági tönkresilányitását eredményezik. Ezek a társas bérletek szigorúbb értelemben véve nem is földbérleti szövetkezetek, hanem tulajdonképpen parcelláit bérletek, mert résztvevőik a közösen bérelt területet megfelelő számú parcellákra osztva rossz műveléssel és minél kevesebb trágyázással igyekeznek mentül jobban kizsarolni. A tulajdonképpeni földbérleti szövetkezetek jellegét két körülmény adja meg. Az egyik az, hogy részeseik nem annyira vagyonos kisgazdák, mint inkább a földnélküliek osztályához tartozók, kik vagy semmi, vagy csak oly kis földterülettel bírnak, mely arra sem képes, hogy tulajdonosa családját külön kereset nélkül fenntarthassa. A földbérleti szövetkezeteknek második főjellemvonása az, hogy azok nem parcellázva, hanem közös üzemben megfelelő állattartással és okszerű forgóval s kellő trágyázással kezeltessenek. Mert csak igy lesz lehetséges a nagy gazdálkodás előnyeit a sok munkáskéz előnyeivel egyesítve, jövedelmezőségét annyira emelni és biztosítani, hogy az ily vállalkozással mindig együtt járó nagyobb kockázat kellőkép ellensulyoz- tassék s a föld értéke s termelőereje a kizsarolás helyett emeltessék. Ily földbérleti szövetkezetek létesítésénél természetesen nem lehet az a célunk, hogy az azokban résztvevő földnélküli elemből kisbirtokost, vagyis parasztembereket csináljunk. Az illető zselléreknek vagy munkásoknak tehát csak annyi földrészletet juttassunk, melyen annyi zöld- és erőtakarmányt és háziipari nyersanyagot termelhetnek, amennyi a saját állatjaik szükségletét kielégíti s hogy emellett minél jövedelmezőbben használhassák ki egész családjuk kézi munkaerejét. A földbérleti szövetkezetek tagjai munkaerejüket továbbra is más mezőgazdasági üzemeknél vállalandó mukákba fektessék, ami a mai magas munkabérek mellett a bérleten kivül mindenesetre eléggé fogja megélhetésüket biztosíthatni és őket a további kivándorlástól visszatartani. Szóval, a földbérleti szövetkezet dacára, a mezőgazdasági munkás továbbra is munkás marad s mindössze az történik, hogy a közös bérlet, mely őt a hazai föld rögéhez köti nagyobb jövedelmezőségével s azzal, hogy külön keresetekre (nagyobb állattartás háziipari nyersanyag és gabonatermények olcsóbb volta) nyújt alkalmat, megszabadítja a legégetőbb gondoktól és igy saját sorsával megbékülve, a jövőben nem fog oly könnyen felülni szociálista izgatásoknak. A már eddig felsorolt szempontokon kivül még igen sok részletkérdést kell alaposon tisztázniok azoknak, kik földbérleti szövetkezetek létesítésére óhajtanak vállalkozni. E részletek többnyire a helyi viszonyok különbözőségétől függnek s igy bővebb taglalásukba e helyen nem bocsátkozhatunk. Miután azonban az ily gyakorlati gazdasági ügyekben konkrét példák adják a legalaposabb útmutatást, alábbiakban vázlatosan iparkodunk visszaadni azokat a megállapodásokat, melyeket egy alföldi nagy uradalom a községbeli zsellérekkel és napszámosokkal kötött oly célból, hogy az illető uradalom néhány száz holdját a szövetkezetbe társult zselléreknek bérbeadja. A bérlet feltételei körülbelől a következők voltak: a) Az uradalom 500 kát. hold jótermésii szántóföldet kitűnő termőerőben és gőzekével mélyítve bérbead kétszáz zsellércsaládnak tizévre holdanként 50 koronás bérért. (Az uradalom a földért eddig csak 40 koronát kapott.) '®; 3-ik oldal b) Az uradalom fizeti az összes adókat és közterheket, szakközegeit pedig rendelkezésre bocsátja az intenzív bérleti üzem folytatásához. c) Az uradalom minden évben az 500 hold ötödrészét, tehát 100 kát. holdat, gőzekével mélyítteti s egyéb nagyobb mezőgazdasági gépeit külön megállapítandó méltányos bér mellett, amennyire azt csak többi üzeme megengedi, a szövetkezetnek rendelkezésre bocsátja. d) A szövetkezet kauciót nem tesz, de az egész évi bérösszeget minden év október havának első felében előre befizeti. e) A szövetkezet a bérbe vett és egy tagban lévő területen okszerűen gazdálkodni köteles nemcsak a föld termőerejénak megőrzése, hanem fokozatos emelése céljából is. Vagyis : 1. a bérletet egységesen kezeli, de semmi esetre se parcellázva, miért is az egyes forgók 25—30 holdnál kisebb táblákra fel nem oszthatók; 2. négyes forgó vezetendő be és pedig a) tavaszi, b) takarmány (trágyázva), c) tengeri (kapás), d) ipari. 3. A szövetkezet köteles az 500 holdból évente legalább 100 kát. holdat holdankit 300 mm. istálótrá- gyával megtrágyázni megfelelőleg gondozott trágyatelepet fenntartani és az összes, bérlet területén nőtt takarmányfélék felhasználásához szükséges mennyiségű állatállományt tartani. 4. A bérlet területéről semmiféle erőtakarmány, szálastakarmány vagy trágya ki nem vihető. f) A szövetkezet tagjai egyénenkint méltányos feltételek mellett évről-évre kötendő külön szerződésben az uradalom többi aratási, cséplési, kapás, dohánykertészeti s egyéb munkálatait egységesített módon kötelesek ellátni. g) Amennyiben ezen bérlet időtartama alatt a törvényhozás gondoskodni fog oly békebiróság létesítéséről, melynek, ha mindkét fél előzetesen hozzájárul, a döntése végleges és minden további polgári pereskedést kizár, ez esetben a szerződő felek előre kötelezik magukat hogy e békebiróság útján intézik el összes vitás ügyeiket. Mesterséges haltenyésztés. Úgy a termelő, mint a fogyasztó igen gyakran két kézre fogja a panaszt, hogy nem tud megélni. A mesterkélten fokozott drágaság mindenkit egyaránt sújt. A fogyasztó a termelőt okolja érte és feledi, hogy az az ökréért, disznajáért csak annyit kap ma is, mint évekkel előbb, amennyiben az árkülönbözetet felemészti az eleségnek és a takarmánynak magasabb ára. Ellenben a mészáros, a hentes, a pék, az nyer, sokat nyer, mert kiuzsorázza a fogyasztót. Hogy ez az uzsora mekkora, azt bárki tapasztalhatja például akkor, ha Budapesten borjúhúst vásárol. A borjúhús a központi vásárcsarnokban nagyban (öt kilótól fölfelé) egy koronával olcsóbb kijónkint, mint a mészárszékben Budán, Pesten vagy Óbudán. Tehát mire a hús a gazdától a fogyasztóhoz ért, nyerekedett rajta a közvetítő kereskedő, a nagy kimérő és a mészáros, még pedig miként látjuk, busásan. Ez nagyon szomorú állapot és járványszeriien
