Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-22 / 4. szám
SZATMÁR GAZDA január 22. 2-ik oldal folyó évi január hó 17-én kelt legfelső kéziratával a m. kir. földmivelésügyi minisztérium vezetésétől saját kérelmemre legkegyelmesebben felmenteni méltóztatott. Midőn e tárca vezetésétől megválók, kedves kötelességemnek tartom, hogy Nagyméltóságodnak és a bölcs elnöklete alatt álló testületnek őszinte köszönetét mondjak azon mindenkor tapasztalt nagybecsű támogatásáért, mely- lyel a vezetésemre bízott ügyek gondozására irányzott törekvéseimet lelkes buzgalommal és hazafias kötelesség-érzettel előmozdítani segítettek. Legyenek meggyőződve, hogy együttes működésünkre mindenkor szívesen fogok emlékezni s híven fogom ápolni azt a nemes kapcsot, mely engem az Önök megtisztelő bizal mából egyesületükhöz fűz. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánitását. Budapest, 1910. január hó 17-én. Nagy méltóságú Gróf Teleki Géza urnák, Ő Felsége valóságos belső titkos tanácsosa, a Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület elnöke Szátmár-Németi. Közlegelőinkről. Hogy állattenyésztésünkre mily nagy befolyással bírnak legelőink úgy a gazda financiális ügyeit, mint növendék állatainak fejlődését tekintve, ezzel ma már minden kis és nagyobb gazda tisztában van, mégis azon szomorú tapasztalattal lett az elmúlt évtizetben gazdagabb a közbirtokosság egyrészről, másfelől a középbirtokos osztály, hogy a feltört legelőterületeknek nagy hiányát érzi, sőt azok helyett újakat kénytelen létesíteni, ha állattenyésztését nem akarja teljesen tönkre tenni. Ha végignézzük vármegyénk községi legelőit, kevés kivétellel az okszerűtlen kezelést fogjuk azokon látni, mi-feltétlenül érzékeny csapást mér előbb-utóbb gazdaközönségünkre. Az első hiba, mellyel legtöbb helyen találkozunk a legelők túlterhelése. Általános azon nézet ugyanis, hogy egy darab felnőtt marhára 1200 H-öl legelő területet számítanak tekintet nélkül az éghajlati és talaj viszonyokra, sőt ahol ezek egyike is kedvezőbbnek mondható 1000 n-öllel is beérik és pedig azért, mert a meglévő jószágállomány mellett a tulajdonukat képező legelőből egy állatra több nem jut. Ha aztán a közlegelőre még sem lehet az összes legeltetésre szánt marhát bevállalni, a kimaradottak keresnek marháiknak a távolabb eső legelőkön helyet oly árban ahogy kapnak. A második helytelen eljárás, mit a közlegelőknél látunk, az időelőtti legeltetés. Nem veszik ugyanis a községi legelőknél tekintetbe, hogy a tavaszi nedvesség leszivárgása és a fii növése elérték-e a legeltetésre alkalmas stádiumot, hanem amint a téli takarmány fogyatékán van elhatározzák a falu korifeusai, hogy a legeltetés kezdetét veszi. Nem gondolják meg ennek hátrányos voltát s figyelembe se veszik, — de nem is értenek legtöbbször hozzá, — hogy a nyirkos talajon s gyenge fünövésen a legelő jószág kétszer annyi kárt tesz a letaposással, mint amennyit lerág. Egy további nagy hiba, hogy legelőink szakaszokra osztva nincsenek, hanem a legelő állomány az egész legelő területre reá van szabadítva egyszerre, mi természetesen a pásztornak igen kényelmes, de ennél hátrányosabb a gazdának, mert az állatok csak a legjobb minőségű füvet harapják le s a kevésbé jó ott marad, elvénül, vagy agyon tapossák s igy a legelő nincs kellőkép kihasználva, már pedig enélkül észszerű legeltetés el sem képzelhető. A gyomirtásra meg egyáltalán gondot sem fordítanak közlegelőinknél. Azzal sem törődik senki, hogy az acat, szerbtövis stb. elhatalmasodik a legelőn vagy tövis, galagonya és kökénybokor foglalja el azt a helyet, melyen fűnek kellene teremni. Kinek jutna eszébe a községi legelőknél a bemo- hosodás ellen védekezni, vagy a vakondtúrások és más által okozott üres területek begyepesitéséről gondoskodni? Erre fájdalom igen egyszerű a felelet: senkinek! Pedig úgy az egyik, mint a másik százalékban kifejezve aránylag oly sok legelöterületet tesz haszna- veketetlenné, hogy azt csak beható megfigyelés után tudjuk helyesen elbírálni. Nagyon káros a közlegelőkre az is, hogy rendszerint keresztül-kasul járnak rajtuk szekérrel, ha van (BÚS mezőgazdasági gépgyár R.-T. hazánk legrégibb gazdasági gépgyára ■ MOSONBAN. ■ Legjobb anyagból és elismert gondos kivitelben kaphatók: Sack-s-endszerii acél-ekék, egy és két vasú ekék, különféle szerkezetben. Hengerek, szántóföld- és réttaoronák dús választékban. Hírneves tolókerekes rendszerű MOSONI SOTlVBTÖa-3B2PE3E: Osborne amerikai kévekötő és marokrakó aratógépek, fűkaszálók. Mindennemű cséplőgépek, kézi és járgányhajtásra. Gabo- natisztitó- és szeleiő-rosták konkoiyváSasztók, szecskavágó-, répavágó- és darálógépek kitűnő szerkezetben és különféle nagyságban. Morzsolok, kézi és erőmühajtásra. Hollingsworth lógereblyék. Amerikai ló- és kézi-kapák. Francia ekék, kapálógépek szőlőműveléshez. Szőlőzuzók, prések és permetezők. Tejgazdasági gépek. Bizományi raktár : BÍRÓ LAJOS urnái SZATMÁR, Piac-tér, báró Vécsey-ház.
