Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-07 / 19. szám

4-ik oldal

SZATMÁRI GAZDA

május 7.

E helyen feladatunknak tartjuk, hogy sokoldalú gyakorlati tapasztalatok alapján rámutassunk azon eszközökre és módokra, melyek minden nagyobb erő- megfeszités nélkül a földmivelésügyi kormány rendelkezésére állhatnak oly célból, hogy a kosárfonó háziiparhoz szükséges nyersanyagot az eddiginél jóval nagyobb mennyiségben, jobb minőségben és 50%-al is olcsóbb árban bocsáthassa a munkásság rendelkezésére.

A földmivelésügyi kormány ezen akciójának két irányban kell haladnia. Elsősorban is a szükséges gyakorlati útmutatás megadásával és minél nagyobb számú s megfelelő minőségű dugvány kedvezményes rendelkezésre bocsátásával kell az uradalmakat, községeket és különösen az ármentesitő társulatokat az eddiginél jóval nagyobb mértékben ösztökélnie arra, hogy minél nagyobb, erre való területeket ültessenek be füzvesszővel.

A második feladat abból állana, hogy a földmivelésügyi kormány a saját kezelésében álló és e célra különösen a folyamok mentén levő és sokszor saját tulajdonát képező földterületeken, saját üzemében minél nagyobb területeket telepítsen elsőrangú füzvesz- szővel. Hogy más példát ne említsek, a Dunának ku- binyi öblözetében és a vele szemközt elterülő Osztrovó szigeten több ezer holdra menő állami terület van, mely mintaszerű füztelepek létesítésére rendkívül alkalmas s jelenleg teljesen kopáron és kihasználatlanul fekszik.

De mint már előbb említettük, nemcsak a nyers vesszőnek termesztése, hanem a fehér füzvesszőnek különböző módon nagyarányú állami üzemben való előállítása is épp oly fontos az árak csökkentésére, mert már a vele járó munka minemüsége és a sokféle berendezés hozza magával, hogy a fehér füzvessző előállítása annal olcsóbb és sikeresebb, minél nagyobb és állandóbb üzemben történik. Még az is megjegyzendő, hogy helyes és tervszerű eljárás mellett az államnak ez az akciója semmiféle nagyobb áldozatba nem kerül, mert az előzetes befektetések az üzem jövedelmezőségénél fogva okvetlenül megtérülnek és a jelenleg kopáron fekvő nagy földterületek a most még teljesen biztos, rendes jövedelmet meghozzák még akkor is, hogyha a füzvessző ára 50%-al csökken a maihoz képest. >

A földmivelésügyi kormány háziipari akciójának egyik legfőbb hiánya abszolút értelemben véve az, hogy egyes kivételektől eltekintve, általa nem tud kellő gyorsasággal és általánosan elterjedni a téli háziipari foglalkozás még azokon a vidékeken sem, melyek különben ily téli háziipar meghonosítására rendkívül alkalmasak volnának. Ennek főoka természetesen az, hogy a kellő anyagi erő rendelkezésre nem állván, a különböző gazdasági egyesületek, melyek mint a minisztérium megbízottjai járnak el, nem képesek e háziipari akciót a kívánatos és szükséges kitartással folytatni. Gyakorlati tapasztalatokból kitűnt, hogy az olyan községben, hol eddig téli háziipar nem volt, az uj háziipari ág csak úgy honosítható meg alaposan és általánosan, ha az illető községben legalább két-három egész télen át szakadatlanul háziipari tanfolyam folyik. Sőt az első pár év lefolyása után is állandóan ott élő szakembernek kell rendelkezésre állani, ki nemcsak hogy az egész akciót tovább vezeti s kellő szakszerű útmutatást ad a már kitanult fonóknak, hanem főként az újonnan jelentkezőket oktatja az illető háziipari ágban.

Állandó háziipar mester kell tehát minden nagyobb községnek vagy két-három szomszédos kisközségnek együttvéve akkor, ha azt akarjuk, hogy a lakosság nemcsak saját szükségletei fedezésére, hanem meilékkereseti ág gyanánt is állandóan űzze az uj háziipari foglalkozást. Természetes, hogy itt is első sorban az anyagi kérdés az, melynek megoldása eddig oly nehéznek és lehetetlennek tűnt fel. De mint minden gazdasági szociális irányú törekvés, mely kellő jövedelmezőséget biztosit, előbb-utóbb anyagi tekintetben is könnyű megoldásra találhat, úgy hisszük, hogy az állandó községi háziipari szakmesternek alkalmazása a községek részéről is rövid időn belül a könnyen megoldható kérdésekhez fog tartozni éppen a háziipar jövedelmező volta miatt. A község maga, mint erkölcsi testület szegény alapjából, vagy más alapokból, vagy pedig maguk a munkások saját keresetükből is könnyen összehozhatják a szükséges összeget, különösen, ha az alkalmazandó mestert a készítendő árucikkek arányában, illetve annak az arányszámában bizonyos százalékban részesítik. Az állam feladata inkább csak az ellenőrzésre és irányításra és arra szorítkozik, hogy megfelelő szakiskolákban a jelenleginél minden tekintetben alkalmasabb háziipari mesterek kiképeztetéséről gondoskodjék.

Az egész háziipari akciónál a legfontosabb a biztos értékesítés szervezése és különösen a kivitel helyes irányba való terelése. Az értékesítés ma, egyes kisebb kísérletektől eltekintve, még igen kezdetleges állapotban van. Ezzel ma többnyire oly vállalatok foglalkoznak nagyban, melyek túlságos nyerészkedésre törekszenek s igy ez árucikkek pillanatnyi áremelkedését követő nagy áresés következtében az egész foglalkozás jövedelmezőségét s igy magát a háziipart is kockáztatják. (Folyt, köv.)

A gazda teendője május hóban.

(Folytatás.)

Takarmánynak vessük a kukoricát 8—12 napi időközökben.

A burgonyát, kukoricát amint kibújt meg kell fogasolni, mert ezáltal a földet felporhanyitjuk, ami nemcsak könnyebbségünkre lesz az első kapálásnál, hanem a növény fejlődésének elősegítésénél is felér egy kapálással.

A répát, mihelyt annyira fejlődött, hogy a vetés sorai jól láthatók, meg kell kapálni és amint 3—4 levéllel bir, ki is ritkítani, illetve kiegyezni; ezt követi rövid idő múlva a 2-ik kapálás, amit az első kapálásnál mélyebben kell végezni, 15—20 nap múlva pedig jön a 3-ik kapálás, ezután esetleg következik a 4-ik kapálás is, ha száraz az időjárás. A hiányosan kelt takarmány répánál az üres helyeket, a kiszedett felesleges palántákkal kell pótolni, a melyeket azonban, ha hirtelen eső nem jön, meg kell öntözni, ha azt akarjuk, hogy megfogamzanak.

A lóhere és lucerna kaszálás kezdetét veszi. Legelsőbben mindkettőt helyes mielőbb levágni, hogy a kaszálás után még a nagyobb melegek beálta előtt felvehesse magát annyira, hogy a földet beárnyékolja, miáltal a második kaszálás is biztosítva lesz.

A dohány palánták kiültetése kezdetét veszi. A melegágyból azokat a palántákat válogatjuk ki, melyek már 3—4 levéllel bírnak, bokros gyökerüeket egyenes