Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-02 / 14. szám
április 2. SZATMÁRI GAZDA 7-ik oldal. Kor. fill. 28. Szaklapok előfizetése 80-— 23. Különféle előre nem láthatókra 300 — összesen 9490*— Bevétel 5420— Marad hiány 4070'— mely államsgélylyal fedezendő. Kelt Szaímár 1910. március hó 25.-én Világnagy dáapár Teleki fíéza gráf egyl. titkár. elnök. Ülés tárgyalja az Első Magyar Általános Biztosító Társaság mint a Nemzeti Baleset Biztositó Társaság szatmári képviselőjének ajánlatát, mely szerint az egyesülettel oly összeköttetésbe lépne, mint a minővel a tűz- és jégkár biztosítást illetőleg eddig van. Az ülés miután ezen újabb összeköttetés úgy az egyesület tagjaira, mint magára az egyesületre előnyöket biztosit elvben hozzájárul és a szerződés megkötésére alelnök, titkár és Fethő György tagokból álló bizottságot kiküldi. Kölcsey Antal indítványozza, hogy a Vécsey-képre összegyűlt adományok külön kezeltessenek s annak mai összegéről a titkár jelentést tegyen. Az ülés kimondja, hogy a titkár ez ügyben a kellő tájékozást szerezze be es lehetőleg mielőbb tegyen jelentést. Tárgysorozat kimerittetvén elnök az igazgató választmányi ülást bezárja és megnyitja a közgyűlést, jegyzőkönyv hitelesitőkül Peíhő György és Werner Oszkár tagok választattak meg. A közgyűlés az igazgató választmányi ülés javaslatait eltogadta, azokat határozattá emelte és a fel- mentvényt megadta. Védekezés a sertés vész és seríés- orbánc ellen. A magy. kir. földmiveiésügyi minisztérium a sertés tenyésztés tellenditésére az alábbi rendeletet intézte a törvényhatóságokhoz, melyet közlünk gazdáinkkal azért, hogy tudják magukat a sertésvész elleni védekezésnél miheztartani. „Az ország sertésállománya az 1909. évben főleg az 1895. évi áliatösszeirás adataihoz viszonyítva, lényeges csökkenést mutat. A számbeli csökkenés oka a változott gazdasági viszonyokon kivü! a ragadós sertésbetegségek pusztítása és a tenyészkanok hianya. A sertéstenyésztés fejlesztésének és a sertésiétszám szaporításának e szerint egyik legfőbb előfeltétele kedvező állategészségügyi viszonyok létesítése. A sertesbetegsegek közül főképen a sertésvész és a sertésorbánc az, amely a sertéslétszám csökkenésénél szamiiásba jöhet. Mindkét betegség az ellene folytatott erélyes küzdelem dacára ma is súlyos veszteségeket okoz és a sertéstenyésztésre részint az elhullások következtében beálló károk, részint az állal van befolyással, hogy a sertéstenyésztők visszariadva a járványok okozta súlyos vagyoni kockázattól, a tenyésztéssel felhagynak. A sertésvész és a sertésorbánc elleni védekezés eredménytelenségének okát kutatva, azt nem a betegségek elfojtására előirt óvó és elfojtó intézkedések hiányos vagy meg nem felelő voltában, hanem abban látom, hogy a sertéstartó és a sertéstenyésztő közönség még ma sem ér át kellően a védekezés szükségességét és has ta, minek következtében az előirt intézkedések a gyakorlatban vagy egyáltalán nem, vagy csak igen fogyatékosán hajtatnak végre. A mulasztás elsősorban az által történik, hogy a sertéstartó és sertéstenyésztő közönség a határozott szigorú rendelkezések ellenére a betegségek fellépését csak késedelmesen vagy pedig egyáltalában be nem jelenti s egyes állatbiríokosok igyekeznek a fertőzött állatokat eladni, nem törődve azzal, hogy a betegség széthurcolása által mily óriási károkat okoznak. Nagyban előmozdítják, főleg a kisgazdák közt uralkodó ezen káros szokás fenntartását a sertéskupecek. Ezek a fertőzött helyeken olcsón összevásárolják a még láthatólag egészséges, de már befertőzött sertéseket s azokat községről-községre hurcolva, eladogatják s ekként terjesztik a betegséget mindenütt, ahol csak megfordulnak. Másik igen fontos körülmény, amely a sertésvész és a sertésorbánc elleni küzdelmet meghiúsítja és e betegségek terjedését elősegíti az, hogy a betegségekben elpusztult állatok hulláit különösen a kisebb gazdák nem takarítják el az előirt módon, hanem eiföl- deletieníil hagyják vagy a folyókba, patakokba dobálják, vagy pedig a cigányoknak adják, miáltal a sertéshullák a fertőzés állandó forrásául szolgálnak s azokkal távol vidékekre széthurcoltatik a betegség. Ezeket a fölötte káros és az állategészségügyi törvénybe ütköző eljárásokat fokozza az a körülmény, hogy az ily helytelen eljárást tanúsítókkal szemben a törvény szigora csak kivételesen gyakoroltatik, legtöbbször azonban csak oly enyhén toroltatnak meg az ily káros állategészségügyi kihágások, hogy mi sem riasztja el azokat az egyesre nézve vagy hasznot hozó, vagy sokszor csak nemtörődömségből, vagy kényelmi szempontból, ritkán azonban tudatlanságból is elkövetett kihágás megismétlésétől. Nagy befolyással van még a sertésvész és a sertésorbánc terjedésének előmozdítására az is, hogy a sertéstartó és sertéstenyésztő közönség részint bizalmatlanságból, részint előítéletből nem veszi még eléggé igénybe a védőoltásokat, jóllehet kétségtelenül beigazolt tény, hogy a sertésorbánc elleni védőoltásokkal a betegség ellen sikerrel lehet védekezni és a sertésvész (sertéspestis) ellen újabban alkalmazott vérsavó oltás által is a fertőzött sertésállomány tetemes százalékát meg lehet menteni. Nagy baj az is, hogy a fertőzött helyeken a betegség megszűntével az előirt szabályszerű fertőtlenítést vagy egyáltalában nem, vagy csak igen hiányosan hajtják végre, igy aztán a keltő fertőtlenítés nélkül meg nem semmisített ragályanyag évrőí-évre fertőzi a fiatalabb nemzedéket, vagy az újonnan beszerzett állatokat, miáltal egyes helyeken áhandósittatnak e ragadós betegségek., Ezek a körülmények az okai tehát főleg annak, hogy a nevezett betegségek elleni védekezés a gyakorlatban még kielégítő eredményt riem mutathat. Az ország sertéstenyésztéséhez fűződő rendkívül fontos gazdasági érdekek megvédése érdekében felkérem tehát a törvényhatóságot, tegyen meg minden lehető intézkedést arra nézve, hogy a sertéstenyésztő és a sertéstartó közönség a betegség bejelentési kötelezettségre s annak elmulasztásából folyó rendkívül karos következmenyekre, a sertéshu Iák megfelelő eltakarításának és a fertőtlenítésnek nagy fontosságára s annak elmulasztásából származó veszélyekre a leg-
