Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-12 / 11. szám
március 12. SZATMÁRI GAZDA 5-ik oldal. vetés és pedig kevés maggal. A szuperfoszfátot tárcsázás előtt szórjuk ki. Ha azonban ősszel elmulasztottuk talajunknak Campbell szerinti megmunkálását, úgy a tavaszi munka [ nem ilyen egyszerű. Kezdődik szintén a tárcsázással, j de a tárcsás boronával csak egyszer járatjuk meg a j talajt, mihelyt a talaj arra alkalmas következik a szántás, J majd ezt rögtön követi a talajtömörítő, ezután pedig addig jár a borona, mig a feltalaj teljesen elporhanyul. Következhetik most már a vetés, szintén kevés vetőmaggal. A szuperfoszfátot ez esetben is a tárcsázás előtt kell kiszórni. Cserepesedés vagy a kezdődő szik- kadás esetén mindaddig boronáltassuk könnyű boronával talajunkat, mig a növényzet azt be nem árnyékolta. Miután ezen rendszerrel talajunk vizbősége állandó lesz, nem vagyunk kitéve azon eshetőségnek, hogy a tavasszal alkalmazott szuperfoszfát ne menjen oldatba. Az minden esetre gyorsan fog oldódni s még a tavaszi kalászosoknál is nagy tennésfokozó hatást kifejteni. A ki Campbeil-rendszer szerint műveli talaját, annak tehát nem szükséges a szuperfoszíátot okvetlenül ősszel kiszórni, tavasszal is van arra idő, amely j körülmény folytán az őszi és tavaszi munkák helyesebben oszthatók kétfelé. A Campbell rendszer azonban fokozza a talaj trágya és szuperfoszfát szükségletét, mert a termésátlagokat egymagában is jelentékenyen emeli, tehát a tápláló anyagokat is fokozottabb mérvben kell visszapótolni. A szuperfoszfát és Campbeil-rendszer együttes alkalmazása azonban bizonyosan másfélszeresre emeli a terméshozamot, jobb tőke befektetés tehát aligha képzelhető ezen rendszer meghonosításánál. • » * • • • (€• A méhek kezeiése. Mihelyt az első kellemes nap beköszönt, ki kell bocsájtani a méheket, hadd tarthassák meg a nekik annyira szükséges tisztulási kirepülési. Azzal ugyan korántsem szükséges sokáig várni, hanem tegyük meg azt kedvező idő esetén már februárban. Sok méhész József-napig benn szokta tartani méheit, bármily jó idő van is előzőleg, pedig az nagy hiba, mert a méhek megérzik benn a kellemes időt, nyugtalankodni kezdenek s nem bírván a bennük télen át összegyűlt bélsártól megszabadulni, egymást és a lépeket összeronditják. Ha később ismét hidegebb napok következnek is, az a méhekre nézve már nem baj. E hóban következik az annyira fontos tavaszi etetés ideje is. Még pedig nemcsak azokat a gyenge családokat kell etetni, amelyeknek kevés a mézük, hanem az erőteljeseket is. Ez utóbbi esetben az etetés szűk korlátok közé szorítandó ; elégséges minden második nap pár kanálnyi, vízzel jól felhígított mézet beadni, még pedig esténként, mert az ilyen dolog- nappal, az esetleg kitörhető rablás miatt veszedelmes volna. Célja pedig az erősebb családok etetésének is az, hogy ezáltal az anyaméh tömegesebb szaporításra ingereltessék s hogy mire a főmézelési idény bekövetkezik, már a méhek nagyon elszaporodjanak. Mert mentői népesebb valamely kaptár, annál több mézet fog az gyűjteni, mig a kisebb népességű kaptárak jakóinak nagyrésze a hasítással s őrködéssel lévén elfoglalva, aránylag csak kevés munkás vonulhat ki mézgvüjtésre, minek következtében a legkedvezőbb mézelési időszak kihasználatlanul tűnik el. Akkor is szükséges az etetés, ha — bár már mézet adó virágok mutatkoznak is — az időjárás hirtelen hűvösre vagy esősre fordul. Akkor a méhek beállható ínségtől tartva, a fiasitást tömegestől szokták kihuzgálni, aminek következése természetesen a szaporodás csökkenése lesz. Mig ha ilyenkor pár kanál mézzel segitjük méheinket, békén engedik a fiasitást tovább fejlődni s az anya sem szünetel a petézéssel. Ilyenkor lisztet is jó adni a méhnek tisztán vagy tört paprikával keverve. Ez a fiasitáshoz annyira szükséges virágport van hivatva pótolni. Azonban a lisztet nem tesszük a kas alá, mint a mézet, hanem a kasok elébe, pár lépésnyi távolságra kis ládába vagy tányérba, a szélére pedig pár csepp mézet cseppentünk az első nap, hogy észre vegye a méh. Nemsokára észre is veszi s ezrével fogja ellepni a lisztes edényt és szorgalmasan behordja annak a tartalmát. Lisztet vagy lisztes paprikát aztán mindaddig adhatunk a méhnek, mig csak észre nem vesszük, hogy már a virágokon is kap elég neki való port, amit arról tudunk meg, ha látjuk, hogy méheink há- tulsó lábain ott vannak azok a kis sárga, piros s egyéb szinü, lencsealaku testecskék, amelyek virágporból állanak. A tyúkok takarmányozása.*) Ha azt akarjuk, hogy a tyúkok tenyésztéséből megfelelő hasznunk legyen, akkor nem lehet ám őket csak a szemétdombon azzal a közmondással eltartani, hogy „kaparj kurta, neked is lesz“, mert biz ilyen tartás mellett az hasznot nem hoz. Rendes időben rendszeresen etetni kell őket és pedig ha legelőjük van, akkor elég naponta egy állatra 1, sőt féldeci eleség is, mig télen naponta 2 decit kell számítani minden tyúkra. Naponta kétszer etetünk reggel és délután és pedig: reggel főtt burgonyát vagy répát korpával, hogy ha pedig korpa nincs vagy drága, keverjük árpa vagy még jobb zab-darával, ezt is lehet daráltatni, magam is ezt használok, ezután keverjük ezt össze apróra vágott zöldségfélével például lucerna, lóhere, fű vagy bármiféle ily zölddel, délután, a tojásrakás ideje alatt zab, kendermag, napraforgómag, árpával, buza-ocisuval, crokmaggal, a vedlés alatt és télen ezt kevés kukoricával is keverjük; télen a lágy eleséget langyosan adjuk és zöldségféle helyett forrázunk belé lóhere vagy lueerna-polyvát, ha ez nincs, szárított akác, gyümölcsfa vagy csalán leveleit, esetleg szénamurvát, ez is jó. Ne sajnáljunk télen töltik néha egy- egy fej kelkáposztát se, melyet a védőhelyen egy zsinegre felkötünk, hogy ők elérhessék és csipkedhessék. Kis kézi amerikai darálógépet, melyen télen még kucorica kását is darálhatunk, (mert lehet finomabbra és gorombára a darálást szabályozni) egyik jó hirnevti magkereskedőnk hozott olcsón forgalomba, de ilyet a *) Mutatvány: Vitkay Imre „a baromfitenyésztés népies ismertetése“ cimii pályadíjnyertes műből (kapható 50 fillérért lapunk kiadóhivatalában.
