Szatmári Gazda, 1909. (1. évfolyam, 1-51. szám)
1909-09-11 / 37. szám
SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. szeptember 11. okozója egy mindenféle szűrőn átmenő, úgynevezett uitramikroskopikus nagyságú lény. A később megejtett vizsgálatok, amelyeket Hutyra, Wetzl, Uhlenhut, Os- terttag stb. végeztek, kiderítették, hogy nemcsak az amerikai sertéspestist, hanem az európait is, hasonló apró lény okozza. Preisz volt az első, aki azt tapasztalta, hogy a sertésvész, illetve a sertéspestisen átesett állatok vérsavója, egészséges sértésekbe ojtva, azokat megvédi a természetes fertőzéssel szemben. Az amerikai kísérletek igazolták Preisz kísérleteinek helyes voltát. A legújabb vizsgálatoknál természetesen tekintetbe kellett venni a fentieken kivül a kórtanra vonatkozó uj felfedezéseket is. Ez alapon indultak meg Hutyra nagyértékü kísérletei, aki lényeges módosítással előbbre vitte a védő- ojtás ügyét. Mindenekelőtt kimutatta a sertésvész uitramikroskopikus lényére vonatkozó tan helyességét, majd pedig egybevágóan az előbbiekkel azt, hogy a sertéspestisben megbetegedett, de felgyógyult állatok savója erős védőojtóanyagot tartalmaz. Hogy továbbá ezen savó immunizáló tulajdonságát lényegesen lehet fokozni azáltal, hogy ha e felgyógyult állatok bőre alá rövid időszakokban, fokozatos mennyiségben beteg állatok erősen fertőző vérét fecskendezzük. Ilyen, azt lehet mondani tulimmunizált állatok vérsavója értékes védőojtóanyagnak bizonyult egészséges állatoknál a természetes fertőzéssel szemben. Az eddig végzett kísérletek leszűrt eredménye az, hogy fertőzött tálkákban, az elhullási százalék 30—40, sőt 60°/0-al is kevesebb. Igen messze vezetne a kísérletek részletezése; tény az hogy Hutyra kísérleteinek eredménye ma már pozitívnak mondható s hogy az ő módszere szerint termelt savóval évenkint óriási mennyiség menthető meg. Az eljárásnak ezenkívül egyik kiváló előnye az is volna, hogy a savóval való védojtás, amely eddigi ismereteink szerint ugyancsak passzív immunitást ad, állítólag aktiv immunitássá alakul át s az állatokat igen hosszú időre megvédi a természetes fertőzéssel szemben. Hogy ha az illusztris szerzőnek eme kijelentése valónak bizonyul, amiben nincs okunk kételkedni, akkor az immunitás bonyolódott kérdésében egy felette értékes uj tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Eme kísérletek eredménye tehát nem csak szorosan vett tudományos, hanem közgazdasági szempontból is felette nagyértékü. Hiszen a nemzeti vagyon megmentését célzó felfedezést, úgy hiszem gazda, kereskedő és valamennyi hagy örömmel kell hogy üdvözöljük. a. A méhek beíeleíése. A méhek helyes betelelése minden fontossága mellett egy cseppet sem oly nehéz mesterség, mint azt sokan hiszik. Én a telelésnek négyféle módját ismerem és ezek a következők: 1. Az olyan vidéken, ahol a méhésznek őszi hordásra nincs és nem lehet kilátása, helyesen teszi ha méheit már a főhordás után teleli be. Ennek az ideje junius vége vagy julius eleje. Ha a főhordáskor méheink a méztért megtöltötték s a hordást szünőfélben lenni látmk, szorítsuk vissza azokat a keltőtérbe, kibővítve azt 20 keretre, ha az utolsó keretet is megtöltötték úgy kiszedhetjük az utóbb beadott kereteket s helyüket üresekkel, vagy a kipergetett keretek visszaadásával pótolhatjuk. De ha látjuk, hogy nem képesek azt már megtölteni, szorítsuk vissza a családot 14—18 keretre a mennyire a népesség engedi, meggyőződvén arról, hogy az anya életben van és termékeny — ami a fiasitás állapotáról rögtön látható, — nemkülönben arról is, hogy a költőtér felső sorában bepecsételt méz van. Ezek után a családot hagyjuk magára s ne háborítsuk többé, hogy maga rendezze el téli fészkét tetszése szerint. Augusztus közepén megvizsgálhatjuk még, hogy az anyának nem történt-e semmi baja, életben van-e amiről az alsó sor 2—3 keretének kivételével meggyőződhetünk, mert ott már föltétlenül találunk hasítást. — Tehát csak annyi keret szedendő ki amig a fiasitást megtaláljuk s azután azokat is ugyanazon sorrendben rakjuk vissza, magától értetődik, hogy a fölösleges mézet és félig épített keretet szedjük ki belőle s utolsónak a kiszedett méz helyett hátul két üres keretet tegyünk. 2. Az őszi betelelés ideje szeptember közepe. Eddig az ideig a legnagyobb őszi hordásnak is vége van. Ha őszi hordás volt az előbbi pontban leirt eljárást kell követnünk. Ahol pedig nincs, ott a kaptár költőterének mindkét sorából vegyük ki a kereteket addig, amig a fiasitást megtaláltuk s ennek megtörténte után a fölösleges mézet kivesszük, a kereteket a kivétel sorrendjében visszahelyezzük, kiszedvén a félig kiépített és idős kereteket, ez utóbbiakat ha az alsó sorban voltak teljesen kiépített félig mézes keretekkel, a felső sorban pedig teljesen mézes és befedett keretekkel pótoljuk. Leghátul itt is mindkét sorban egy- egy üres kiépített keretet teszünk. 3. Más az eljárás ha a főhordáskor sok mézüket vettük el s később nem volt miből szükségleteiket behordaniok. Itt már őszfelé az anyát a költőtér felső során fogjuk a hasítással találni, ami a család szükségét jelenti s ez gyökeresebb beavatkozást igényel s amit már augusztus végén vagy szeptember közepén kell eszközölnünk. Ebben az esetben az egész építményt kiszedjük, a homokfalnál mindkét sorba egy-egy virágporos keretet teszünk. Az alsó sorba letesszük a fiasitásos kereteket, a teljesen üres lépéket elvesszünk; a fiasitás után félig mézes kereteket, a felső sorban az alsók számának megfelelően teljesen befedett mézes kereteket és végül felül és alul egy-egy teljesen kiépített üres keretet helyezünk. 4. A kicsiny vagy gyenge családokat az alsó sorba telepitjük le úgy, hogy elől virágporos, utána fiasitásos, azután teljesen befedett mézes- legvégül teljesen kiépített üres keretet teszünk. Mind a négy esetben magától értetődik, hogy a fedődeszkák fölteendők valamint az ablak is. A betelelt családot ekkor hagyjuk magára, hogy a hézagokat legyen ideje beragasztaui s az adott helyzetnek megfelelőleg elrendezkedni. Betelelés után a már beragasztott ablakokat csak az észrevett anyátlanság orvoslása céljából nyithatjuk fel, a fedődeszkákat akkor se bántsuk. Ha hül az idő, úgy a fedődeszkákra, mint az ablakra 10—15 újságpapírt borítsunk, hogy a meleget visszatartsa. Ä méztérnek és az ajtó és ablak közének szalmával, sarjuval megtöltése túlságos meleg Tenne ezt kerüljük, mert úgy a hideg, mint a tuságos meleg egyformán káros.
