Szatmári Gazda, 1909. (1. évfolyam, 1-51. szám)
1909-08-14 / 33. szám
2-ik oldal augusztus 14. SZATMÁRI GAZDA hogy a földben a nyirkosságot megtartsák, viszont a tulnedvességet az altalajba vezetni képesek legyenek. Igaz, hogy ez nem könnyű feladat s áldozatot igényel, de a mi nehezen művelhető talajunkban s rendszerint szélsőségekbe menő időjárások mellett ez az egyedüli mód, mely megfelelő trágyázás és jó művelés mellett lényegesen nagyobb bevételt biztosíthat. Nem a tulhajtottan mély művelés azonban az a mód, mellyel az említett eredmény elérhető, hanem a fokozatosan mélyítő szántás altalajturó alkalmazásával. Gazdatársadalmunk vezetői nem is késnek a gazdát e téren gyakorlatilag is kioktatni. Ezt célozza az OMGE. által Mezőhegyesen rendezett s éppen most folyó motorikus és magajáró gőzeke bemutatás és verseny, melyen a világ legelőkelőbb gyárai vesznek részt, mó- 1 dot nyújtva ezáltal gazdáinknak kiválasztani a nekik legmegfelelőbb gépeket; ezt vette célba egyesületünk is, a midőn egy hasonló gépbemutatást igyekszik vármegyénkben rendezni. Gazdáinktól függ tehát, hogy elsajátítsák azokat az ismereteket, melyek az okszerű ta- lajmüvelés utján lehetőleg biztosítják boldogulásukat s ez által édes Hazánk felvirágzását. Az áílatelhullások és a cigány. Mint nagyon aktuális! közöljük a kiváló szaktekintély, Monostori Károly tollábóí az alábbi cikket, mely a gazdák elé tárja a cigány lelkiismeretlenségét az ő meztelen valójában. Mindenütt, de különösen nálunk igen régi időtől gyanús a vándorló sátoros cigány arról, hogy a hasznos háziállatok készakaratos pusztításában jelentékeny része van, nemcsak a legfurfangosabb állattolvajlá- sok formájában, hullák kiásásában és elfogyasztásában, hanem ami legerősebb dolog: tömeges állateihul- lások felidézésében. Egy-egy kilesett pillanatban, mikor a háznép távol, a munkában van, egy-egy cigány, vagy cigánynő a falut koldulva, vagy fakanalat, piszkavasat kínálva bejárja, kivált két formában pusztítja tömegesen leginkább a baromfit aként, hogy gyufafoszforral mérgezett, vagy igen apró gombostűkkel kevert eleséget szór az otthon kapargáló, keresgélő éhes szárnyasok elé s aztán szép csendesen tovább folytatva az ilyen házalást, a sátorba tér. Soha se hittem volna, de láttam országszerte történt utazásaim és megfigyeléseim közben, hogy ezek a perszónák furfangos jellel meg is jegyzik a színhelyt, ahol a gálád cselekedetet végrehajtják s a legnagyobb ritkaság, hogy ők maguk jelennének meg a „dög szüretre“; rendesen társaik indulnak erre útnak s szedik össze a tulajdonosok által átengedett hullákat, s viszik tanyájukra vagy további útjukra. A jel, mit „szüretelő“ társaiknak adnak közönségesen egy előttük ismeretes, elványolt női ruhadarabnak foszlányai. Ezekből egyet-egyet, esetleg többet is visszahagynak a megjárt porta egy kívülről látható élő fájának ágai között. A „varjak“ aztán (t. i. a hulla kikunyorálók) csak ilyen „jelölt“ helyekre mennek be már akkor, mikor a porta- és baromfi tulajdonosa éppen javában jajveszékel a „dög“ felett, melyet mindenre rávezet, csak éppen a cigányra nem. A jámbor kárvallott a siránkozó cigányt, ki éhen- haláshoz köze! álló purdéira hivatkozik, megszánja, odaadja a dögöket; gondolja: vigyék legalább nem kell az eltakaritásról gondoskodnia. Ha az ilyen csuful járt baromfi tulajdonos (legtöbbször az ebben gyámoltalanabb fehérnép) fáradságot venne magának egy-két hulla felbontására, nevezetesen a tápcsatorna felnyitására és tüzetes megvizsgálására, rájönne a tűkkel való cigánymanipulálás esetén arra, hogy az állat torkában, nyelő csövében befurakodva ott vannak a fulladást, elvérzést, szóval az elhullást okozó tűk és bizonyára ekkor már tudná, hogy: „nem tiszta a dolog“, itt nem a tyukkolera, difteritisz s miegyéb nyavalya működött! A foszforral vagy egyéb méreggel való mérgezést persze nem képes a laikus felismerni; de mire való a községi vagy járási állatorvos, ha nem arra is, hogy ilyen „feltűnő“ esetekben hozzáforduljon az elöljáró s községe érdekét ebben megvédeni törekedjék a tény kiderittetésével és a védekező intézkedések foganatosításával. Tudom ugyan továbbá, hogy a nagy állatok takarmányában a háziak gondtalanságából is bekerülnek tűk, szegek s egyéb éles és hegyes tárgyak, melyek aztán a bendőbe jutva azt átfúrják s a szívig is elhatolva, azt halálosan megsértik; de nagy a gyanúm, mezőgazdasági gépgyár R.-T. hazánk legrégibb gazdasági gépgyára ■ MOSONBAN. ■ Legjobb anyagból és elismert gondos kivitelben kaphatók: Sack-rendszerU acél-ekék, egy és két vasú ekék, különféle szerkezetben. Hengerek, szántóföld- és rétboronák dús választékban. Hírneves tolókerekes rendszerű tvtosoixri drill sorvetögbpeb: Osborne amerikai kévekötő és marokrakó aratógépek, fűkaszálók. Mindennemű cséplőgépek, kézi és járgányhajtásra. Gabo- natisztitó- és szaielő-rosták konkolyválasztók, szecskavágó-, rópavágó- és darálógépek kitűnő szerkezetben és különféle nagyságban. Morzsolók, kézi és erőműhajtásra. Hollingsworth lógereblyék. Amerikai ló- és kézi-kapák. Francia ekék, kapálógépek szőlőműveléshez. Szőlőzuzók, prések és permetezők. Tejgazdasági gépek. Bizományi raktár : BÍRÓ LAJOS urnái SZATMÁR, Piac-tér, báró Vécsey-ház.
