Szatmári Gazda, 1909. (1. évfolyam, 1-51. szám)
1909-08-14 / 33. szám
augusztus 14. 3-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA hogy ebben megint a cigányok is részesek, úgy hogy e tekintetben is intenem és óvnom kell az érdekelt gazdákat. A cigányokra fordítsanak az eddiginél nagyobb figyelmet, mert az itt érintetteken kívül nem is említve a fertőzött dögök kiadásában s széthurcolá- sában rejlő nagy veszedelmet, a tolvajlások jelentékeny része is mindenképen közveszélyes bandák rovására irható. A mondott rongyfoszlány-jel sokszor annak is jele t. i., hogy „jöhettek, szabad a vásár a lopásra is, itt nincsenek jelenleg itthon“. Az egész országot véve, ki se számítható károsodástól menekülhetünk, ha a cigányokat, csak e tekintetben is megbénítjuk gálád üzelmeikben. Hiszen exisztenciájukat igy jelentékeny mértékben megnehezítve, talán egy hathatós lépést teszünk becsületes, dolgos életre szoktatásukban illetőleg kényszerítésükben. A gyomnövények szaporodásának módja. A jó és tiszta vetőmag, a föld megmunkálásának kellő módja és mértéke, a trágya helyes kezelése, az utak és mesgyék tisztántartása mellett igen gyakran lehet a gazda rákényszerítve, hogy a gyomot is még külön és közvetlenül irtsa. Közvetlenül csak az irthatja, a ki ismeri, élete módjával és életföltételeivel tisztában van, mert csak akkor tud hozzá férkőzni, csak akkor tud vele megbirkózni. A közvetlen irtás szempontjából pedig a legfontosabb az, hogy a növény miképen szaporodik. Ebből a szempontból pedig két csoportba oszthatók a növények: 1. az egy vagy két évesek, a melyek csak egyszer érlelnek magot és 2. az évelők, a melyek jó mélyen a földben fejlesztik húsos tőkéjüket, hagymájukat vagy gumójukat és ha föld feletti szerveik a tél beálltával el is pusztulnak, a földbeli szervük áttelel és évröl-évre uj virágos szárt fejleszt, magot érlel, sőt tövük gyakran egy-egy kisebb nagyobb lépéssel tovább terjed és van rá eset, hogy egyetlen tőke évek múltán, akár egynegyed holdnyi területet is beborít. Ilyen pld. az acat. Az egynyaras v. egyéves gyomnövény gyökere vékony. Húsos tőkéje, „tarackja, hagymája, nagyobb gumója soha sincsen. Őszszel csírázva át is telelhet, legalább enyhe télen, de van olyan egyéves növény is, mely kora tavasszal virítva (esetleg az ősszel csírázó tövei) igen korán magot érlel és a korán elhullatott magvak egy részéből még a nyár folyamán vagy legalább annak végén uj palántákat fejleszt, melyek még ősszel virítanak. A növény tehát másodszor virágzik. Minthogy pedig közbe a tavasszal csírázott növények virítanak, van rá eset, hogy némely gazból egy évben 3 különböző időszakban találhatunk virágos példákat. Az egyéves növény töve azonban, akár mikor csírázott is, csak egyszer fejleszt szárat, virágot, magot és miután az érett magját elhullajtotta, maga is örökre elpusztul. Ezek tehát csak magból szaporodnak, és ha virágjától megfosztjuk, ki is pusztítottuk annak a tőnek összes utódjait. Az egyéves gyomot tehát egyszeri kaszálás, sarlózás, kézzel való letörés, tarlóhántás teljesen kipusztitja. És ha arra is van gondunk, hogy a földnek évről-évre végzett okszerű művelésével a talajt is megtisztítjuk a benne rejtett még csírázásra képes magvaktól, akkor az egyéves gyomoktól könnyen szabadulunk, vagy legalább oly mértékben apasztjuk azokat, hogy a terméstöbblet bőségesen fizeti meg a gyomirtásra fordított költséget és fáradságot. A kétéves növények tavasszal [csíráznak és az első esztendőben a földben húsos gyökeret, a főid színén levélrózsát fejlesztenek. A levélrózsa ősszel elfonnyad,a húsos gyökér pedig áttelel és a másik esztendő tavaszan vagy nyarán leveles szárat hajt, virágot fejleszt, magot érlel és a mag elhullatása után kipusztul az egész tő. Tehát ezek is csak magból nevelnek utódot, és ha virágjában lekaszáljuk, kiszúrjuk letörjük, kipusztitottuk a palánta összes ivadékait is. A kétéves növények fejlődésük első évében gyakran oly nedvdúsak, hogy, ha levélrózsájukat egy botra erősített, pld. törött kaszából formált késsel leszúrjuk, elkorhadnak vagy legalább is elcsökevényesednek oly mértékben, hogy a vetemény, vagy a kaszáló füve beárnyékolja és teljesen kiöli. A legveszedelmesebb az évelő növény. Ez maggal is szaporít; töve áttelel, uj sarjakat növeszt és fiókhagymáival sok esetben akár egy egész csapat ivadékot nevel maga mellett. Ily növények a talaj egyszerű bolygatásával gyakran még meg is szaporodnak, mert a széjjelcipelt fiókhagymák vagy a tőkének, taracknak az ekétől lemetszett és elhurcolt minden darabkája uj növényélet kezdetévé lesz. A virágban való lekaszálás csak a mag utján való szaporodását gátolja és önként következik ezekből, hogy az évelő gaz irtása a legnehezebb, a legköltségesebb és mindig gondosabb tanulmányt és lelkiismeretes munkát követel. Gyakran csak a mély fordítás és a tőkék, hagymák vagy gumók gyökeres kiszedése vezet célhoz. Sokkal olcsóbb a parlagoltatás vagyis legeltetés, a helyes váltógazdaság alkalmazása, t. i. gyomirtó növények termelése, a kézzel való irtás, esetleg gyomirtó sók alkalmazása. Augusztus a méhesben. A főhordás a legtöbb vidéken ebben a hónapban megszűnt. Azonban ott, ahol nagyobb méhesek is vannak s a mezőgazdaság a méhtenyésztésre is kiterjeszkedik, a tulajdonos gondoskodik méheinek legelőről. Ahol ilyen gazdaság nincs, ott a méhek csak alig képesek a mindennapijukat begyűjteni az itt-ott vadon tenyésző virágokból. Ezen az állapoton könnyen segíthetnénk, ha annak idején az utak mellett vagy más elhagyott helyeken mézelő növények magvait hintjük el, hogy augusztusra azok kiviritván, a méheknek elegendő táplálékot nyújtanak. Ilyenek a facélia, a fehér lóhere, bihor lóhere stb. amelyek nagyon hálásan fizetnek. Sokkal kedvezőbb a helyzet ott, ahol a tisztesfű még tenyészik. Azért mondom, hogy még, mert a legtöbb helyen a mélyen szántó vasekék teljesen kipusz- titották. Ahol pedig tenyésztik és augusztusban langyos esőzések vannnk, valóságos áldása méhnek, méhésznek égj aránt. A tisztesfű virágzása egy uj főhordás, amely sokszor jobban fizet, mint a júniusi, különösen kedvező időjárás mellett valósággal ontja a mézet. Azokon a helyeken, ahol nincs már kilátásunk
