Szatmári Friss Ujság, 1903. január (2. évfolyam, 60-89. szám)

1903-03-13 / 72. szám

Szatmár, 1903. (péntek) márczius 13. II. évfolyam 72. szám. Egyes szám 2 fillér. Felelős szerkesztő : IfJ. CSŐM A Y IMRE Szerkesztőség és kiadó- hivatal : MORVÁI JÁNOS könyvnyomdája Szatmáron, Eötvöa-u. 6. Telefon 73. Megjelenik mindennap korán reggel. ■ _ ? vj Hirdetések felvétetnek Morvái János könyvnyomdájában Eötvös-ulcza 6. sz. a. Országos irodalmi szövetség. Szatmár, márczius 12. Emlékezünk még az „Or­szágos Nemzeti Szövetségi ingy czéczidóira. A sokat, tudó Fő­város leereszkedett a korlá­tolt Vidékhez. Aztán megin­dultak Nagyhangú, Rézdobosi és Elvesi urak, mentek a városokba. Megérkeztek. So­kat, nagyokat és szépeket beszéltek. Elvesi ur megtöl­tötte a léget eszmékkel. Réz­dobosi ur föllelkesített. Az­tán volt nagy evés-ivás, hosszú asztal mellett. Nagy­hangú ur elragadóan beszélt. Juj, be szép rolt! (Volt itt- ott egy kis politikai kortes­ize is a dolognak.) Én, a ki ezt iroiri, már akkor csendes kétkedéssel fogadtam az egészet. — Nohát hol vagyunk most?! Hol van Szatmáron a Nemzeti Szövetség?! Nincs sehol! Te­hát nem vagyunk e dolog­ban sehol! Most egy újabb országos szövetség kezd alakulni. In­formálni most is fog kelleni a Vidéket. (Ez nem gúny.) Megbeszélnünk kell ezt a dolgot is, mert fölötte fon­tos. Itt az a fökérdés, hogy meglátszik-e a Vidéken, hogy tanult-e az „ Országos Nemzeti Szövetség “ -féle piffpaffpuffokból s mit ? Egy országos irodalmi szö­vetség alakításáról van szó. Az eszme a főváros iró- köreitöl indult ki. Az a czélja, hogy az ország­ban létező összes irodalmi­köröket egy nagy szövetség­ben összefűzze s mint ilyen nagy Organismus, együttes erővel törekedjék a magyar nemzeti irodalom minél na- fölvirágoztatására. -— kérdési Nagyon szép Dicsőséges czél! \ J- Mit kell nekünk tehát ten­nünk? Ä Vidéknek. Tapasztalt észszel lépve föl, tudomására hoznunk a szövetség-alakiló vezetőség­nek, hogy csak úgy megyünk bele ebbe a dologba, ha ér­telme lesz, vagyis: ha nem járunk úgy, mint a Nemzeti­szövetséggel, a mikor a nép­szerűséget szerető férfiak mézes-mázos beszédére ko- ínédiázgattunk. Hanem igenis azt akarjuk szivünkből, lel­kűnkből, hogy az az iro­dalmi szövetség csakugyan fennálljon, necsak inozsár- ágyuzások közt megalakuljon. Igenis, fönnálljon és éreztesse üdvös hatását és nemes erejét! Tény, hogy vannak a vi­déken is nagyon sokan olya­nok, a kik szeretik az üres nagyképűsködéseket, csak sze­repelhessenek ők is mellette, meg ehessenek-ihassanak, frá­zisokkal dikcziőzhassunak, s lehet, hogy közülök sokan a vidéki irodalmi körökben gyöngítik felületes természe­tükkel a kör komoly mun­kakedvét. s teszik az egész kört lottyadtá, és személyes kultuszokat űzőkké. Azonban ezek is érteni fognak a világos, komoly kijelentésből. Azok a vezetők pedig, a kik a vidéket ily nemes czél szolgálatára szólítják, a ki­jelentésből a vidék komoly és eszes gondolkozásáról és szilárd benső lelkesedéséről győződnek meg s kedvet és tettvágyat kap­nak! Isten segítse e nemes czélt! X. Y. Színház. Folyó hó ii-én este „Alma- fa“ ez. vígjáték és Balesko Dá­vid „Pillangó kisasszony“ czi- mü I felvonásos énekes színmű került színre. Az „Almafa“ vígjáték elég gördülékenyen folyt le s kelle­mes élvezetet nyújtott Vedrö- d i Gizi játéka, a ki újra be­bizonyította, hogy kedves meg­jelenésével, érthető beszédével és kifejező játékával mindég kiérdemelné a közönség tet­szését és szeretetét, csak a gyors beszédről szokjék le, de úgy sem hagyhatjuk kifejezés nélkül abbeli óhajunkat, hogy bár többször volna alkalmunk ennek a kedves megjelenésű színésznőnek a játékában gyö­nyörködni s a direktor mellő­zése folytán nem óhajtjuk, hogy ő is a Jávor Aranka sorsára jusson, sokszor osztott már a direktor ur ki olyan szerepet, amit bi­zony ha Vedrődy játszott vol­na, csak az előadás művészi értékét emelte volna. — Fo­doré» Ligeti beletalál­ták magukat a vígjáték hangu­latába s igen jól játszottak. — É t s y mosolygott a saját gyöngeségén, a mit nem ve­szünk tőle rósz néven. —- Ál­talában az előadás a jobbak közé sorozható. Ezt követte a „Pillangó kis­asszony“ énekes színmű, a mely nálunk tegnap került színre először. Ez a bájos kis dráma teljesen hatás nélkül hagyta közönségünket, amin nem is csodálkozunk, mert oly ' \ Ky°bl* .Jpgetö i ‘Wl! gyönge volt az előadás, hogy nem is nyerhette meg a közön­ség tetszését. Torday Adélnak az igyekezetén kívül, egyebet nem hozhatunk fel dicséretére, mert teljesen elejtette ezt a bá­jos és poetikus szerepet. Holéczy a prologot szavalta meglehetős patetikusan és tér mészetesség nélkül. Étsy ebben a darabban is csak mosolygott és egyetlen jelenetét is elját­szotta. — Úgy látszik a kis­asszony a közönség szeretetét; melylyel eddig megtisztelte, semmibe sem veszi, a mit pedig nagyon meg kellene becsülnie. Juhay és Soproni elég jók voltak. Heti műsor. Pénteken márcz. 13-án zóna- előadáas, félhelyárakkal „Svi- hákok* opereite 3 felvonásban. Szombaton nagy újdonság itt először „Bajusz“ énekes vígjá­ték. A budapesti magyar szín­ház állandó műsordarabja. Pál- may Ilka művésznőnek legna­gyobb sikere „Bajusz“ énekes vígjátékban van. Vasárnap este, márcz. 15-én ünnepi díszelőadás Petőfi élete és halála“ HÍREK. — Eskütétel. Tsiikóciv Gyula rendőrfőkapitány a pol gázmester által összehívott rend­kívüli tanácsülésen letette a hi­vatali esküt. Az elnöklő polgármester előbb beterjesztette, hogy dr. K o r b a y Károly volt rendőrfőkapitány le­mondása elfogadtatott. Ezután Férése/. Ágoston tauáosjegyző olvasta föl az eskü szövegét s azt az esküttevő fő­kapitány utána mondta. Eskütétel után a polgármester üdvözölte Tankóczyt, a ki kő szönő szavakkal válaszolt. Az uj rendőrfőkapitány tegnap délelőtt fogadta a rendőrség tisztikarának és az „Iparos ifjak köre“ választmányának együttes tisztelgését. — Mi lesz a közigazgatási tanácsosi állással ? Miután Tankóczy kinevezésével a vá­rosi közig, tanácsosi állás ürese­désbe jött, a polgármester ez állásra már kiirta a pályázatot, mely ápril. 8-án jár le. — Ez állásra a város két régi tisztvi­selője is pályázik: Árok báty Vilmos községi biró és R a á b Sándor közgyám. — Vizsgálat a vármegyén. Römer Gyula miniszteri segéd­titkár és Neviczky Tivadar számvizsgáló, följelentésre, kikül­dettek vármegyénkbe vizsgálatot tenni. A vádak főleg a községi és körjegyzői ügyvitel körére vo­natkoznak. Tehát a vizsgálat helyszíni szemlékkel lesz egybe­kötve. — Dalestély. A uagykárolyi dalegyesület május hó 2-án dal­estélyt rendez a régi Casino he­lyiségében, melynek műsora meg­állapításával Sitnkó Géza alelnök elnöklete alatt álló rendező bi­zottság lett megbízva. — Igazgató-tanító kine­vezések. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter, Kótai Lajos, Palády Lajos, Székely József, helyettes igazgatókat a szatmári áll. elemi iskolákhoz rendes igazgatókká nevezte ki. — Névmagyarosítás. Kis­korú Valesz Imre szatmári la­kos nevét belügyminiszteri enge­déllyel „Vári“-ra változtatta. — Az erdődi betörések. E hó 5-én éjjel eddig ismeret­len tettesek páratlan vakmerő­séggel háromszoros betörést követtek el a szomszédos Erdőd községben. Először a Schw&rct Dávid kereskedő üzletébe hatol­tak be, honnan sok üzleti czikket emeltek el, feltörték a pénze» szekrényt, s a benne levő pénzt is magokhoz vették. Ez nem elégítette ki a pénzszomjas banda tagjait, s szemügyre ve­tték a Nics Adolf üzletét, felpa­kolták az ott talált élelmi szereket és 20 korona készpénz­zel felszerelve ipeniek a további körútra. Harmadizben Fetaer József kereskedő boltját látoga­tták meg, ki azonban a zajra felébredt és lármát csapott. Erre a jeles kompánia megug­rott, s máig sem sikerült őket ki nyomozni. — Megcsípett tolvajok. Sándor Jenő szatmári illetőségű tizennégy éve» suhanezot, ki kö­lyök kora daczára a csirkefogás­ban és zsebmetszésben mesterré lett, az ungvári rendőrség fülön fogta ép ükkor, a mikor egy pénztárczát akart eleraelni. A jó firmái, mivel városunk szülötte, hazaportálják. — P a d r u Juon a másik nevezetes alak, foglal­kozására nézve oláhezigány. A tágas szatmári piaczon akart szerencsét, próbálni, de sajna- bajna, felsült. Üsse meg a devla, ép akkor ragadtuk a hallószer­veibe, a mikor a szerencséjét ko­vácsolta. Most elmélkedhetnek a rendőrség börtönében. — A pénzzel telt fazék. M e r t z István helybeli keres­kedő Báthori-utcza 36. sz. alatti házának kertjében, egy fa tőké­jének kiásásakor egy fazék régi pénzre bukkantak. A lelet 120 darab pénzből áll, a melyekkel apáink a 16—17 században ad- tak-vettek. A pénzt fölküldik a Nemzeti Múzeumhoz megvizsgá­lás végett. — Felhívás. A mezőgazda­ság és tnezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. törv. ez. 95. §­ában foglalt rendelkezés folytán felhivom a földbirtokosokat, hogy a földjeken levő Iákról a hernyó- fészkeket folyó évmárezius hó vé­géig szedessék le és lemmisites- sék meg. Ki a felhívásomnak ele­get nem tesz, idézett törvény ér­telmében 100 koronáig terjedhető pénzbírsággal fog büutettetni. Szatmár-Németi, 1903. febr. 27. Tankóczi h. főkapitány. Lapunk minden nap 8 oldal terjedelemmel jelenik meg, hétfő kivételével. r jf

Next

/
Thumbnails
Contents