Szatmári Friss Ujság, 1902. október (1. évfolyam, 10-40. szám)

1902-10-15 / 24. szám

I nfojjaa, 24, szám. Felelős szerkesztő: HAJDIK ÁRPÁD. Srcikesatöség és kiadóhivatal : KORVAIJÁKTOS b könyvnyomdája fisaimárou, £üvVos-t*U>a ®= ^ Peleien 73« Szatmári Friss Ipa / Megjele lik nir iernap koma reggel. Hirdetések felvétetnek* SSorrss Járses könyv» avomdájában, valamint, ij&viy &íik32i könyv* kereskedésében. (■ ................................— ■■> Si bbesdé negiboroskeíISi A Bívémesfisr uzsorása* Visszítano, a [»pk ma ras- pekiusa, Effiűapss, okt. 14. Vitéz daliák dobbanása hallatszik Csata készül a fővárosban. A kerü­letek, a hol a pártok meggyőződését még nem sikerült paktumba fullasz- tani, sípolnak, dobolnak, czintányé- roznak. Választás lesz. Főpróbája a jövendő nagy csatának s az ut a városatyasághoz az iskolaszéki tag­ságon át vezet. Három négyszáz vagy még több ambíció riadoz is­kolaszéki tagságért. Ami nagy állás lehet. Mert ban­kettel áldoznak a tisztességének vá­lasztás után. És a szerény polgári önérzetet az iskolaszéki tagság lét­ráján cipelik a magasságba az Ehrlichek, a Radocák s más helyi érdekű vezérgölöcsinek, a kiket mi tisztelünk lángelméknek az északi sarktól a déli szélességig. De miesodás is az iskolaszéki tag ? Tudom, hogy van köztük csa­pott bajszu, öves szakállu, kuka, sD ketnéma, taréj fiilü. Sőt van köztük sok olyan, aki csaknem hibátlanul ír, olvas magyarul. Isten bocsássa meg nékik, de nem az intézmény hibája, olyik olyik úgy el tudja ma­gyarázni az első osztályú elemi is­kolásnak a maga életének szomorú történetét cuclizástói az iskolaszékig, amihez polgártársai szeretetéből és a saját erejéből jutott; ismétlem- ugy el tudja mondani, hogy a nö­vendék és tanító csuklással hódol a nagy alak fönségesen küzdelmes éle­tének. De a mi a tisztségre csábit: a tekintély. íme maga az eset, a te­kintélynek példátlan példája. Iskola vizitre járul az iskolaszéki tag. — A levegővel nagyon meg va­gyok elégedve, csoszog ki a száján az elismerés. — Visszhangunk is van! folytatja a tanító az iskolája díszítését a nagy tekintélyű ur előtt. — Hopp ! hopp ! — Nem szól a visszhang. Az iskolaszéki tag ur leg­ércesebb tenorját küldi a négy fal felé. Visszhang nem jön. Zordonan szól a tag: — Ön tanító ur ... Bocsánat, a mi iskolánkban az iskolaszéki tagnak oly nagy a res- pektusa, hogy neki visszafelelni még a viszhang se mer, KösépSakeS&i tanárok fizetése. Változást terveznek a középiskolai tanárok fizetésében. Természetesen élőn vükre. És pedig; Kezdőfizetés léss 2600 korona, a mi az eddigi állapothoz képest kétszáz koronás emelkedést jelent. A fizetés azután minden négy évben négy-négyszáz koronával emelkedik, úgy, hogy a végső fizetés, a tanári szolgálat hu­szonnyolcadik évében 5400 korona lesz. Az ötödéves pótlék megszűnik s helyébe lép e szerint a négyéven- kint való szabályos előmenetel. A lakásbért ez a reform nem érinti, az a régiben marad. fis ifjuooehek Köster tír. ellen. Dr, Dvorak László ifjucseh-párti kép­viselő Schlanban egy választógvülésen hevesen kikelt a Körber-kormány ellen és kijelentette, hogy az ífjucseh kép­viselők legelső célja a Körber-minisz- teriumot minden áron megbuktatni £gv ebben az értelemben hozott hatá­rozatot a gyűlés eiíogadta. Véres dráma a Dunán. Czaládírtó hajókormányoB. — Saját tudósítónktól. — Budapest, okt. 14. Véres dráma játszódott le ma éjjel 1 óra tájban a Dunán. A közraktárak közelében egy uszályhajón, a hajó kormányosa vad féltékenységtől fizetve rálőtt nejére, a ki vértől borítva össze­esett. Aztán önmaga ellen fordította a gyilkos fegyvert, a mely Ível kivégezte magát. A dráma részleteiről a helyezi nén járt tudósítónk a kővetkezőké jelenti: fi féltékenység. A közraktárak közelében kötött ki néhány nappal ezelőtt a Magyar Folvam- és Tengerhajózási társaság 426. számú uszályhajója. Ennek a hajónak évtizedek óta kor­mányosa és kapitánya Schwebel Adám 46 éves, tolnamegyei születésű hajótár­sasági tisztviselő. Rendkívül megbízható ember volt és ezért íőtő tei szerették. Uszátyhaj ójával rendesen nagyobb utakat tett meg a Dunán és rendesen gabonát szállított. Most is Szerbiából tért haza. Schwebel öt esztendővel ezelőtt vette nőül egy földijét, a toinamegvei szüle­tésű, jelenleg 28 éves Mergl Évát. Az Éva szép leány volt és mint asz- szony is megtartotta szépségét. Nem is zavarta a fiatal házaspár bol­dogságát semmi évekig. Az utóbbi időben azonban a férj min­den ok nélkül féltékenykedni kezdett és p. miatt akárhányszor összezördültek a házasfelek. A férj, aki rendesen hosszabb ideig volt távol a fővárostól és igy fele­ségét — sokszor hónapokig nem látta, hogy féltékenységre ne legyen oka, az uszáiyhajón berendezett egy szobát neje számára is és ezentui az asszonyt is magával vitte útjaira. A dráma­Schwebel és neje tegnap este együtt voltak a városban, ugv 9 óra tej nan tértek haza és vacsora nélkül térték pihenni. Schwebel szivarra gyújtott előbb és egy ideig az uszályhajó fedélzetén fel s alá sétált s aztán visszatért kabinjába Az uszáiyhajón a házastársakon kivü Lóridon Mihály 26 éves, ugyancsak tol* nai születésű matróz volt. Ez mondja a következőket: — Egy óra tájban hirtelen zajra éb­redtem fel. A kormányos szobájából az asszony segélykiáitása hallatszott. — Emberek, megölnek, segítség — hallatszott. Hamar kiugrottam az ágyból, mer azt hittem, hogy rablók járnak a hajón. Ebben a pillanatban pisztolylövés zaja hallatszott. A következő pillanatban a pisztolylövés újra megismétlődött. A mikor a fedélzetre értem, Schwebelné vánszorgott fel a lépcsőkön. Nyakából patakzott a vér. A korlátba kapaszkodott egy pülanatig ós a mikor meglát olt igy szólt:- Mihály, hamar orvost, az uram rám lőtt 1 E szavakkal öszseesett. Hamar rend­őrért futottam, a ki a mentőkért tele­fonált. A mikor a mentők megérkeztek, be­kötözték az életveszélyesen sérült nő sebét és a Rókus kórházba szállították. Azóta nem tért vissza eszméletére, A kabinban ráakadtak aztán Schwe bel holttestére. Schwebel átlőtt fejjel a főidőn hevert. Jobbjában görcsösen szorongatta a for­gópisztolyt, a melylvel agyonlőtte magát A holtestét beszállították a morgueba. Éjjel három órakor Csenteritz Béla rend örfogaimazó járt a helyszínén és jegy zőzönyvet vett fel az esetről. Tatitalok. nevű földmivest agyonvertek és 8 ember súlyosan megsebesült. A jelen volt két csendőrnek menekülni kellett, mert le­fegyverezték őket. Riflkapé Kssaiíii Lujza. BnS&post, október 14. A Muzeum-köruti gyászház valóságos zarándoklás színhelye, Egymást érik a látogatók, akik koszorút hoznak, nagy részvétüket fejezik ki. Lapunk más helyén az olvasó rész­letes tudósítását találja a készülődésnek a holnapi temetésre, itten pedig bemu­tatjuk Ruttkayné Kossuth Lujza egyik újabb keletű arcképét, mely egy nehány évvel ezelőtt felvett fénykép után készült. Letartóztatott irgttók. Fosén» okt. 14. A rendőrség a na­pokban négy lengyelt tartóztatott le, akik titkos összejöveteleket rendeztek, amelye­ken izgattak a német hatalom ellen. A letartóztatottaknál sok lázitó iratot talál­tak. A vizsgálatot, amit ellenük megindí­tottak, titokban tartják. A bolgár fejedelem utaxésa. Szófia, okt. 14, Ferdinánd fejedelem jövő kedden Bécsbe utazik, ahol Ferenc József királynál és császárnál látogatást tesz. A látogatás fontos politikai okok­ból történik. Öngyilkosság' ifieg-enbeu. Becs, okt. 14. A meibournei konzu­látus jelenti, hogy Melbourneban .(Au­sztrália) szeptember 4-én Kovács Sán­dor 21 éves hajó-társasági hivatalnok, aki soproni születésű, főbe lőtte magát. Öngyilkosságának oka gyógyíthatatlan betegség. Véres bimábsfiés, Vasvár, okt. 14. Mindszent község­ben a múlt héten a biróváiasztásnál vó* rés verekedés veit. Egv Füzesén’ Károly — & hivatalos lap SSátyá« ki­rályról. A „Budapesti Közlöny'- len­dületes szózatot közöl Mátyás királyró Írván a többek közt. „All tehát immár pompás lovas szobra Mátyás királynak, annak az Uralkodónk nak, akinek bölcsesége, igazságcssága- nemes lovagiassága, vakmerőséggel ha­táros bátorsága, adott szavának szent sége, vallásáért, nemzetéért és orszá­gáért vívott szakadatlan küzdelmei el­lenfeleinek féíelemteljes tiszteletét, az egész keresztény világnak hálás elisme­rését, nen’zetének pedig rajongó csodá- atát és szeretetét szerezte meg szá­mára. Aki külső ellenségek, különösen & török áradat által folyton fenyegetve, belső ellenségek részéről veszélyeztetve és mindezek fölött a leküzdésükre szük­séges erők hiányának bénító keserűségé gyakran érezve sem csüggedett soha egy pillanatra sem, hanem törhet’en erély- lvel, ellankadást nem ismerő kitartássá s vaskövetkezetességgel tört előre életé nek legfőbb célja felé, amely nagy lel­két egészen betöltötte; hogy országé hatalmassá, nemzetét erőssé, népét bol» doggá tegye-“ « CBitgyiSkcisság egy k©i*©raa miatt.

Next

/
Thumbnails
Contents