Szatmári Est, 1914 (2. évfolyam, 1-60. szám)
1914-03-21 / 23. szám
Szatmármegyei Est Dr. Falussy Árpád: Méltóságos főispán ur! Tekintetes törvényhatósági közgyűlés! Mielőtt tulajdonképpeni föl- szólalásomhoz kezdenék, méltóztassa- nak megengedni, hogy egy indítványt tegyek (halljuk! halljuk!) s arra kérjem a Tek. Közgyűlést, hogy a főügyészi, árvaszéki elnöki s az esetleg megüresedő állások betöltésének három pontját megelőzőleg méltóztassék első sorban Pestvármegye és az Emke átiratait a román paktum kérdésében elővenni. Ezt indokolom azzal, hogy e kérdéssel igen röviden végezhetünk s ha túl esünk rajta, akkor a választá- sosat megkezdhetjük. (Helyeslés.) Méltóságos^ főispán ur! Tekintetes közgyűlés! Öméltósága, a főispán ur elnöki megnyitójában egy igen szomorú eseményről emlékezett meg, amely megemlékezés és részvét a mi szivünkben is visszhangra talált, és talán ennek a szomorú hangnak, amelyet Öméltósága megnyitó beszédében megütött, mintegy folytatásaként akarok néhány szót elmondani és ezen néhány szó kapcsán egy indítványt előterjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) Megdöbbenéssel láttuk a legutóbbi időben, hogy a román nemzetiségiek részéről velünk szemben a legnagyobb aggresszivitás jutott kifejezésre. Úgy annyira, hogy különösen Erdélyben és az Erdélylyel kapcsolatos vármegyékben a magyarság fontos kulturális érdekei nagy mértékben veszélyeztetve vannak. Ezen nagy aggresszivitásnak folyományaként történt természetesen, hogy a magyar kir. kormány egyezkedési tárgyalásokat folytatott a román komité küldöttségével és tagjaival. (Felkiáltások : Oláh.komité!) Én, mélyen t. közgyűlés, ez egyezkedési tárgyalásoknak bírálatába bocsátkozni most nem kívánok; sőt kifejezést adok annak, hogy igenis a mindenkori kormánynak és a jelenlegi kormánynak és miniszterelnökének joga van, akkor, ha veszélyeztetett dolgokat lát bármely csoport vagy alakulat részéről, tájékozást szerezni felőlük és megtudni, mik azok a kérdések, amelyeket esetleg eliminálni vagy kibékíteni lehet. (Helyeslés.) Nem is erről akarok szólani, mélyen t. közgyűlés, mert e kérdés talán már napirenden túl is van, hiszen azok az egyezkedések nem sikerültek és a miniszterelnök az oláh komité tagjaival a tárgyalásokat megszakította. Hanem igenis szólani akarok arról az aggresszivitásról, amelyiyel az oláh nemzetiségiek irányunkban viseltetnek. Azt hiszem, mélyen t. közgyűlés, minden újságolvasó ember tisztában van azzal, hogy tulajdonképen az oláh komité a magyar államtól mit követel. Méitóztattak olvasni Mihályi Tivadarnak a képviselőházban elmondott beszéde kapcsán az általa beterjesztett és 11 pontból álló követelést, amelynek minden pontja megtagadása a magyar állameszmének, a nemzet egységének és osztatlan területi épségének (Úgy van! Úgy van!), megtagadása a magyar kultúrának, amely kultúrának dicsőségesen hódítani kell addig, amig magyar él e földön. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Amikor ezt látjuk és a román nemzetiségi komité részéről ez aggresszivitást tapasztaljuk, akkor e kérdés fölött Szatmárvármegye közönségének átsiklani nem szabad. Ebben a kérdésben jött ide átirat, mélyen t. közgyűlés! Jött elsősorban Pestvármegye törvényhatósági bizottságától. Az a vármegye, ahol nem létezik nemzetiségi kérdés, ahol nincsenek olyan gyűlölködő ellenfelei a magyar kultúrának, mint a mi vármegyénkben is» megérezte a nagy veszedelmet, amely az oláh nemzetiség, részéről velünk szemben nyilvánul. És ime segélyt kiált az ország régi kulturegyiete, az Emke is; felhívja az egész magyarságot, hogy jöjjön a pusztuló magyarság védelmére az oláh komité törekvései ellen. Ezek felett napirendre nem térhetünk; mert hiszen a mi közelünkben is látjuk, éppen Szatmármegyében, hogy már kezdenek gyújtogatni ellenünk az izgatás fáklyájával, - és láttuk, hogy a nagy merénylet előcsatározásai éppen itt körünkben, Kismajtényban történtek meg, és látjuk, e vármegyében is élnek olyanok, akik a békés román lakosság felizgatására törekednek, akik a leg- aggresszivebben járnak ei. Nekünkje- hát megnyilatkoznü kell! (Úgy van ! Úgy van) Én e kérdést bővebben indokolni nem akarom, rne.t Szatmárvármegye közönsége előtt |z felesleges. Az az indítványom tehát, hogy értsünk egyet az átiratokban foglaltakkal és ezeket az átiratokat Szatmárvármegye nemcsak tudomásul veszi, hanem a maga részéről is kifeiezést ad gondolkozásának és érzéseinek a következő határozatában : (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) „Midőn a magyar nemzet az ország összes honpolgárainak szentesített törvényekben biztosította a törvényességet, szabadságot és jogegyenlőséget, ezen jogok áldásaiban az ország minden polgára nemzetiség, faj és valláskülönbség nélkül egyformán és egyenlően részesül. Az államalkotó és államfenntartó magyar nemzet e hazában élő minden népíajnak és nemzetiségnek tiszteletben tartja vallását, nemzetiségét, anyanyelvét és faji hagyományait, de ezzel szemben megköveteli a haza minden polgárától, bármely nemzetiséghez tartozzék is, hogy meghódoljon az ezeréves magyar nemzet állami egysége előtt és feltétlen hive legyen a nemzet egységének alapját képező magyar állameszmének. Ennélfogva Szatmárvármegye közönsége minden olyan jogosulatlan törekvést, mely a nem magyar ajkú honpolgárok bármely politikai alakulata vagy csoportja részéről, — a területileg és politikailag osztatlan magyar nemzeti állam egysége ellen irányul, a leghatáí ozottabban elitéi, és ezen nemzetellenes törekvés érvényesülése ellen tiltakozik.“ Kérem a mélyen t. közgyűlést, méltóztassék ezen indítványomat elfogadni és jegyzőkönyvbe vétetni. (Hosszas helyeslés, éljenzés és taps. Felkiáltások: Elfogadjuk!) Helmeczy József: A nemzetiségi kérdés tárgyalása alatt fényes igazolást nyeri, hogy ez a kérdés nem spéciéi magyar kérdés; ott vannak a belgák a maguk ílammandjaival, a németek az elszászi franciákkal, a svájciak né- meteikkel és franciáikkal. Ezt a kérdést egyokialulag megoldani nem lehet. Lukács László lacfalui lelkész: Helyes. Helmeczy József: Örömmel üdvözlöm ; az előterjesztett indítványt, mert, a nemzetiségek jogainak elismerése mellett, elvárja a magyar nemzet a nemzetiségektől, hogy tudatában tannak és lesznek, hogy e hazában egjf politikai nemzet van és ez a magyar, egy nemzeti politika van és ez a magyar nemzeti állam megszilárdítása. fÉljenzés és helyeslés.) Ezen dogmán belül szabadon érvényesülhet minden nemzetiség szociális, kulturális és gazdasági téren. Az indítványt a munkapárt nevében is elfogadom (Zajos éljenzés és taps.) Csaba Adorján főispán: A határozati javaslatot egyhangúlag elfogadottnak jelentem ki. (Ekkor Lukács László szólásra emelkedik.) Pardon, Lukács főtisztelendő ur kíván beszélni. Kérném lehetőleg röviden. (Zaj.) Lukács László : El voltam rá készülve és azt hiszem, ezen t. közgyűlésnek mindenik tagja el^lehetett rá készülve, hogy ha Falussy Árpád Öméltósága felemeli a szavát és a nemzetiségi kérdéshez fog szólani, azt ő a nemzetiségek sértése nélkül nem teheti. (Nagy zaj. Ellenmondások. — Nem hallgatjuk tovább!) Elnöklő főispán (csenget): T. uraim, kérek egy kis türelmet. (Nagy zaj. — Nem hallgaijuk \ Eláll! — Elnök csenget. ) Ez a modor nem alkalmas arra, hogy a nemzetiségeket kibékítsük magunk iránt. Méltóztassék türelemmel lenni. Lukács László: A munkapárt részéről illetékes tényezőtől itt elhangzott szavak után nem kevéssé illetékesnek érzem én magam felszólalni, mint aki tagja voltam a 10-es komiténak, amely vezette a miniszterelnök úrral a tárgyalásokat. (Nagy zaj.) Kérem alásan, hogyha az aggresszivitásnak ag'gresszi- vitással felelnénk, hogy ha a munkapárti szónok után én a nemzetiségi túlzó eszméket hangoztatnám, akkor is jogom volna szót kérni az urak részéről, azért hogy ismerjék meg, hogy kik azok a veszedelmes emberek, mik azok a hazaáruló szövetkezetek. (Ismerjük! — Zój. Elnök csenget.) Én képes vagyok bebizonyítani itt a t. vármegyei biz. közgyűlés előtt, hogy Falussy Árpád Öméltóságának eljárása a nemzetiségi kérdésben mindig sérelmes volt. A közművelődési tanács kebelében felszólalt; maga annak az elnöke, Széli Kálmán kötelességének tartotta magyarázó kommentárokkal kisérni (Nagy zaj. Ellenmondások.) Dr. Falussy Árpád: Ez már nem igaz ! Hazudik, ha ezt állítja ! Lukács László: Általánosan el van ismerve hogy igen is a nemzetiségi kérdés megvilágítására és megoldására szükség van. De hogy Falussy Árpád Öméltósága ebben a kérdésben mennyire téved, én ezért mint pap máskép nem vehetek elégtételt, tehát őt tudományos párbajra hívom ki. (Derültség. Elnök csenget.) Felhivom, hogy vegye magához Apponyi Albert grófot, Berzeviczyt, Széli Kálmánt (Derültség. Felkiáltások: Milyen szerény!) vagy akit tetszik és adjuk elő kontra- diktórius vitatkozásban nézeteinket. Aggresszivitásról beszélt itt ő a románság részéről. (Oláhok azok !) Tessék nekem megmutatni az országgyűlés tárgyalásairól szóló jegyzőkönyvekből vagy a törvényekből az oláh szól, akkor elfogadom. (Zaj.) Elnök: (Csenget) Csendet kérek t. uraim. Ez a hang nem méltó Szatmárvármegye közönségéhez. így nem le„ dsarangu katonai és polgári szabú-iiziEiE Deák-tér, Uérosház-épülEt. Legújabb szabású katonai, vasúti, sport egyen-ruhák, polgári öltönyök, papi reverendák, magyar díszruhák, a Ieyjuiánysabb árak melleit. - Tényleges és tartalékos tisztek, egyéves önkéntesek pontos felszerelései
