Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)
1913-10-18 / 9. szám
Előfizetési dij: Helyben: egész évre lO kor. — fill. félévre 6 » — » negyedévre 2 » 50 » Vidékre : egész évre 12 » — j> félévre 6 » — > negyedévre 3 x> — » Egyes szám ára — » 10 » ™ "'IHL1 _ _ L.................................... Független politikai újság. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. NAGY VINCE. Megjelenik hetenkint kétezer szerdán és szombaton :: délután 6 órakor. :: Szerkesztőség: és kiadóhivatal: Rákóczi-ntca 39. sz. :: Telefon szám 86. —— Nyilttér sora 40 fillér. — Panama ország. Az vagyunk. Most már senki se moshatja le rólunk. Nyíltan történik, hogy közjegyzői felszólítást intéznek az ország volt és jelenlegi miniszterelnökéhez, hogy fizessék vissza az illegitim utón felvett és választásokra elköltött milliókat. Maga a kormányelnökhöz közel álló „Az Újság“ írja, hogy Tisza István Jeszenszky államtitkár utján kéz alatt másfél millió korona visz- szafizetését ajánlotta fel. Mi ez más, mint a legteljesebb beismerés? Ugyanez a lap közli, hogy a becsapott bank csalásért feljelenti Jeszenszky államtitkárt, aki tulajdonképen a két miniszterelnök megbízottjaként járt el, Lukácsot és Tiszát „csak azért nem jelentik fel, mert attól tartanak, hogy a többség nem adná ki őket“. Ide jutottunk. Ez hát a „munka“ kormánya? Meg tudtuk róla és pártjáról, hogy nem holmi lelkes pártférfiak és „rajongó“ bankigazgatók gavallériája szülte meg pártkasszájukat, nemcsak címek, méltóságok és rendjelek elnézett árusítása gyarapította ezt a messze bűzlő ládafiát, hanem részint legális állami szerződések befolyó jövedelmeinek az államkincstár helyett más csatornákon való elvezetése, részint pedig törvénnyel tiltott üzletek tisztességtelen sápjainak begereblyé- zése tette őket „munka“-képesekké. Határtalan vakmerősége ennek az ilyen pénzen összevásárolt közkereseti társaságnak, hogy összeülnek s a legnyugodtabb arccal kezdenek bele a Polgári Törvény- könyv megalkotásába, az esküdt- eljárás reformálásába és más, párt- politikán felülálló komoly dolgokba, amelyeknek csak érintéséhez is a legnagyobb erkölcsi, politikai és magánéleti feddhetetlenség követelhető. Úgy tesznek, mint az őrültek, akik fellázadnak, megkötözik az elmegyógyintézet összes alkalmazottait és vezetőit, azután beülnek az irodába s nagy nyugodtsággal és komolysággal maguk játszák el az igazgató, az orvosok és ápolók szerepeit. Örült ország ez a panamaország. Nv. A villamos mű fejlesztése. Kevés idő állott rendelkezésünkre ahhoz, hogy Markó villamos igazgatónak a villamos mű fejlesztése tárgyában a hétfői közgyűlés elé benyújtandó javaslatával s egyben szakvéleményével behatóan foglalkozzunk, mert egy ily horribilis anyagi áldozatot kívánó nagy horderejű kérdés tanulmányozásánoz két hét igazán nem elegendő. Ügy látszik azonban a hivatalos város maga is ugyancsak sietősnek tartja e közel másfélmilliós beruházást, — mert még más szakértőket sem volt ideje megkérdezni (a villamos bizottság nem áll szakértőkből s ezt nem is tartotta szükségesnek — )nem fontos tehát részéről az sem, hogy a helyes közvélemény kialakulásának időt engedjen. Mindazonáltal engedtessék meg nekünk ez express javaslathoz való lehető rövid hozzászólás. Nem tetszelgünk magunknak a kizárólagos és egyetlen szakértő szerepében, — akinek véleménye fentartás nélkül az egész vonalon elfogadandó, de tárgyilagos aggályainkat előtárni kötelességünknek tartjuk s reméljük, hofjy a közgyűlés azok kellő mérlegelése után nem fogja e javaslatot en bloc elfogadni. Mindenekelőtt felvetjük azt a kérdést: időszerü-e és van-e szükség e beruházásra? A pénzügyi viszonyokat tekintve ez soha rosszabbkor nem jöhetett. A javaslat 5’5%-os kölcsön annuitásról beszél, — holott ilyen már csak a dajkamesékben fordul elő; de egyáltalán ne átitassuk magunkat különféle százalékok dobálásával, mert belátható időn belül kölcsönpénzről beszélni sem lehet. A javaslat pedig 1915. junius 1-ig 900.000 koronán felüli összeg beruházásáról, mint befejezett tényről beszél. A vízvezeték építéséről, mely ennél sokkal enimensebb szükség, sőt e. beruházásnak feltétele, — senki sem beszél — pláne másféléven belül s ily határozott időhöz kötött programmot a legoptimistább szemüvegen nézve sem merünk remélni mi jámbor óhajtói az iható víznek. Áramunk azonban, mely a vizet szállítja — már lesz 1915. junius 1 én túlontúl elég. Mit fogunk ezzel a többlettel kezdeni, arra nézve egy kissé perfectebb választ kérnénk, mint amit erről a javaslat mond. A mai termelés 1.035.542 kilowattot tesz ki. Evvel a 900.000 korona beruházással 2.500.000 k. watt termelésre tehát 1.464.458 k. wattal 24-szer több áram- termelésre leszünk berendezkedve 1915. julius 1-én. Három-négy év múlva pedig az újabb 300.000 korona beruházással 5.000.000 k. watt termelésig vehetjük, sőt ha gazdaságosan akarjuk kezelni, kell is igénybe vennünk telepünk egész teljesítő képességét. Ez utóbbi beruházás pedig a mai állapothoz képest 3.964.458 k. watt többlet termelésnek felel meg azaz 47-szer több az eddiginél. Nem csak a mai gazdasági viszonyokat tekintve, — de egyáltalán lehet másfél év után 24-szer, 3—5 év után 4 7-szer több áram elhelyezéséről komolyan gondolkozni? Ma városunk fejlődése oly mérvű decadeutiában van, mely épen megfordi- tottja az utolsó 6 év rohamos gazdasági fmissének. De ha ez nem is volna igy, lehet ily mérvű fejlődésről álmodni egy úgyszólván teljesen kiépített és ugyancsak sűrű bekapcsolással ellátott telepnél, mely már a lakott területeket teljesen behálózta és circa 2000 fogyasztóval bir, — mely- lyel egy ily népességgel biró város a bekapcsolások közeli maximumát elérte ? Bizonyára nem. Hiszen ha az utolsó 6 év fejlődését vesszük is alapul, a mikor 423.825 k. wattról 1.035,542 k. wattra, tehát 611.717 k. wattal azaz 144 %'kM emelkedett a fogyasztási igénynek megfelelően az áram termelés, akkor is gondolkozóba kell esnünk a beruházás aránya felett, a mely az eddigi fejlődéssel szemben a ránk következő 5 év alatt nem 144 %, hanem közel 500 °/o'kal tartja célirányosnak a kilowatt termelést a jelentkezendő szükségletnek megfelelően felemelni. A tapasztalati érvek itt cserben hagynak bennünket s itt már csak a szakértő ur ismeretlenjeivel kell felvennünk a kalkuláció és helyes következtetés harcát. Nem ismerjük ugyanis a meg nem nevezett slétesítendő közintézmények« áram igényét. (A miniszter rendeletileg letiltott mindennemű beruházást.) Nem vagyunk képesek követni merész prespektiváját a »szélesebb körben« igénybe veendő áramra vonatkozólag, melyet »a mezőgazdaságban, közlekedésben és a szomszédos községekben óhajt elhelyezni. Itt csupa ismeretlennel állunk szemben. Annyit azonban előre is bizonyosan tudunk, hogy a »létesítendő közintézmények«-ről beszélni: jövő zenéje. Ma meg aztán a közintézmények áramán nem lehet keresni, mert a város lesz olyan okos és az áramot önköltségi áron fogja beszerezni. Nem marad más hátra tehát egyéb, mint a »szélesebb körben« helyezni el azt a kis 5-szörös többlet áramot. Erre nézve kérnénk a szakértő úrtól pozitív adatokat, mert a berendezés, ha lesz rá pénz -— biztosan meg lesz, de az igénybe vételről csak prófétai hangon egyet mást sejtetni — különösen hazai prófétának — talán még sem elég. Nem különösen akkor, ha jövedelmezőségi számításait rózsaszínű nagyitó üvegen nézve sem találjuk kedvezőnek. Egyszer volt szerencsénk ugyanis már 1909 április hó 28-án a 450.000 koronás beruházással kapcsolatban kiadott javaslata nyomán a merész jövőbe tekinteni, mikor ezeket mondotta: »Nekünk a vállalat kezelésénél úgy kell eljárnunk, hogy több kölcsön felvételére utalva ne legyünk, a telepnek mindenkori fejlesztését saját erejéből kell bírnia, vagyis törlesztenünk kell egyrészt adósságaink után az évi annuitást 60000 koronát, ezen felül dotálnunk kell a tartalék alapot évi íöOOO— 8—10 Starté fi £ászió drogériája a „TCigyóüoz“ — Szatmár. Vegyszerok, kötszerek, különlegességek, fertőtlenítő szerek, gommi-árnk, fényképészeti lemezek, papírok, kartonok nagy raktára. — Kodak gépek raktára.
