Szatmári Est, 1913 (1. évfolyam, 1-28. szám)

1913-10-18 / 9. szám

2 Szatmári Est 50000 koronával, az ily módon létesilendő tartalékalapot 12 év alatt mintegy 650000 koronára kell növelnünk, amelyhez hozzá­tudva az évi amortizáliős kölcsön törlesz­tést, 12—15 év alatt egy teljesen leirt telep birtokában kell lennie a városnak. Ezen időre szabom én a jelenlegi géptelep életét, amely helyeit 12—15 év múlva egy újat fogunk építeni a létesített tartalékalapunk­ból. Ezen időközig egy bővítésre még szük­ségünk lesz a város külterületének fejlődése folytán, ennek költségeit HO—150 ezer koro­nára becsülöm, ezen munkák 1—2 év múlva lesznek végrehajtandók.« Kérdezzük, mit váltott be ebből ? s mennyiben áll ez összhangban mai szakvéleményével? ki biztosit bennünket ezek után arról, hogy ez a most beruhá­zandó összeg a visszavonhatatlanul utolsó beruházás? Csak az, aki oly mértékben lát a jövőbe, mint a tervezésben napóle­oni allureökkel tetszelgő szakértő ur, — aki nyomorban tengődő külterületünknek akar eladni 4—5 éven belül circa 4.000,000 kilo-watt áramot s aki gyönyörűen kimu­tatja a papíron, hogy a beruházásnak rosszul kiszámított 23.047 korona deficit­jét 1.165 év alatt behozza az eddig tapasz­talt beviteli emelkedés alapján. Aki 5.5% pénzt vesz alapul, holott 8—10%-on alul semmi szin alatt nem kaphat s csak ez a kis különbség kitesz az évi deficit emelkedé­sében 20—25 ezer koronát. De ettől el­tekintve jövedelmezőségi számításai alapul vételénél eltévesztette szem elől azt, hogy a kiló-watt termelés emelkedésének — a bevétel emelkedés nem felel meg, mert az elmúlt 6 évben a kilo-watt termelés 144% emelkedést mutat — mig a bevé­telnél csak 69% az emelkedés — holott az áramtermelés emelkedését megközelítő módon követni kell a bevétel emelkedé­sének, — hiszen a termelt áramot értéke­sítjük. Kétségtelen tehát, hogy a kiló-wat­tok emelkedése nem jelenti az ugyan­olyan mérvben való bevételi emel­kedést, sőt jelen esetben még 75%-nál is több lesz a termelt kvatt és a tényleges bevétel közötti különbség, mert egyrészt olcsó — de nem jövedelmező áramot kell jó részben adnia a városnak, (már t. i. ha lesznek közművek) másrészről meg lesz a nagy berendezés — a nagy terme­lés, — de nem lesz a kihasználási lehe­tőség, mert belátható időn belül itt nálunk fejlődés nem lesz. Ez vitán felül áll. Különben is érthetetlen a szakértő ur pálfordulása különösen abban a nagy sietségben, mellyel a városi közműveket s természetesen idő rendben elsősorban a vízműveket árammal ellátni törekszik. Hiszen még 1913. junius 12-én a Delphin — rendszer ellen irt fillipikájában még a vízmű részére külön villamos telep léte­sítése mellett tör pálcát s igy ir: «mert a nehéz küzdelmek és fáradtságos munkával megalapozott villamos mű jövedelmezősé­gét lerontani nem hagyhatom, ez nézetem szerint nem az én, de a közönség jól fel­fogott érdeke», — miért siet tehát 2 hó múltán oly sürgősen szállítani a nem lé­tező közműveknek az áramot, ha a közön­ség érdeke ezt nem kívánja? Ha a beruházás szüksége tényleg fenn áll, ne fájjon a szakértő ur feje a közmű­vekért. Majd csak gondoskodnak a létesítés idején a szükséges hajtóerőről, az még akkor sem lesz késő, hanem beszéljünk arról: mire van szüksége a villám-te­lepnek ! ? A villamtelepnek a mai egyenáram helyett úgy látszik, váltóáram-rendszerre van szüksége, mert e nélkül ma már nem reuzálhat s erre csak 20 év után jövünk rá, holott nagy kiterjedésű s nem sűrűn lakott területi elhelyezkedésünk ezt már 10 évvel ezelőtt kérlelhetetlenül maga után vonta s mi azonban most is a perifériák és a közművek árammal való ellátásáról be­szélünk, ahelyett, hogy az ily nagy beru­házás szükségét az áramrendszer változ­tatás elkerülhetetlen kényszerévelindokolnók és csak mellékesen emlitenők a közműve­ket és a fejlődést. Ez tiszta munka volna, azonban, ha ez nem igy áll, mert a telep igy is jövedelmező és fejlődésképes, úgy akkor igazán kár e másfélmilliót belete­metni a teljesen valószínűtlen fejlődés ürügye alatt. Maradjunk csak meg egyelőre a mostani keretekben. Tegye félre a telep az igazgató által jelzett évi 50.000 korona tartalékot, mely ez év végén már 200.000 koronán felüli összeg volna t. i. (ha meg volna), a fentebb hivatolt igazgatói Prog­ramm szerint várjunk még türelmesen 8 évig sakkor együtt lesz a tartalékból circa 700.000 korona. Akkorára a fejlődés * is visszatér a normális mederbe, az igazgató ur 1909. évi szakvéleménye is igazolva lesz, — akkor esetleg beszélhetünk nagyobb mérvű jövedelmező beruházásról. De ma — tegyük szegre ambícióinkat — s evés­közben megjött étvágyunkat csillapítsuk kevésbé zsíros falatokkal, mert gyomrun­kat könnyen elronthatjuk. (X.) Mielőtt bármit is vásárolna, — nézze meg a Párisi áruház kirakatait. Minden darab árun rajta az olcsó szabott ár. — SAJÁT TUDÓSITÓNKTÓL. - A mai tőzsde. Budapest, okt. 18. d. u. 4 óra. Az értéktőzsdén kicsiny forgalom ke­retében lanyha volt az irányzat. A vezető értékek 2—3 koronával gyengültek. A for­galom később valamit élénkült. A bécsi piac politikai okokból le van hangolva, az árfolyamok hanyatlottak. A gabonatőzsdén a tartós szárazság és a fedezési kényszer miatt az árak ismét emelkedtek. Az ellenzék akciója. Budapest, okt. 18. A függetlenségi párt tegnap esti ér­tekezletén kimondotta, hogy a kormány­nak a margitszigeti bankkal kapcsola­tos ügyében szükségesnek látja a parla­menti akciót. Megbízta az elnökséget a szükséges lépések megtételével. Már alá is írták az ivet, amellyel szükség esetén összehivatják a Házat. — Gróf ^ndrássy Gyula pártja nevében hozzájárult az ellen­zék támadó fellépéséhez. Megvásárolt közvélemény. Újabb leleplezés a kormányról. Budapest, okt. 18. Kinos szenzációt kelt a fővárosban a következő eset: A kormány megbízta Lipscher Lipót francia újságírót, hogy évi 120 ezer koro­náért a kormányt dicsérő közleményeket helyezzen el a francia lapokban. Ez meg is tette ezt, azonban az utolsó 12 ezer koronát, ami még a bonoráriumból neki járt, nem kapta meg. A felháborodott hír­lapíró Budapestre jött és Barát Ármin sajtóirodai főnököt kérdőre vonta és in­zulíálta. Gróf Tisza Istvánt is inzultálni akarta tegnap a munkapártban, ahol heves jellenetek játszódtak le közöttük. A margitszigeti pinkaügy. Budapest, okt. 18. Lukács László Budapestre érkezett. Az Általános Forgalmi Részvénytársaság megbízásából Kristóífy József tárgyalt vele. Később Lukács Tiszát kereste föl, majd a félhivatalos Budapesti Tudósitó szerkesztőségébe ment. Egyébként Lu­kács megcáfolta azt, mintha Fiúméban inter­jút adott volna egy újságírónak. A szerb konfliktus. Budapest, okt. 18. A monarchia Szerbiának a hármas szövetség egyértelmű fellépésére adott válaszát nem találta kielégítőnek. Gróf Berchtold külügyminiszter az osztrák-ma­gyar ügyvivőt megbízta, — miután Ugrón belgrádi követ szabadságon van, — hogy jelenjék meg a szerb kormánynál és tu­dassa vele, hogy a monarchia nem tartja elfogadhatónak Szerbia válaszát és szólítsa föl a szerb kormányt, hogy záros határidő alatt adjon kielégítő választ. Az osztrák kivándorlási botrány. Bécs, okt. 18. A Canadian Pacific letartóztatott igazgatójánál házkutatást tartottak és 7 millió koronáról kompromittáló nyug­tákat találtak neves politikusok ellen. — Mit tárgyalnak hétfőn? A hétfői hözgyülés tárgysorozata a követ­kező : Hitelesítő küldöttség kirendelése, a hitelesítés helyének és idejének megha­tározása. Polgármester havi jelentése in­tézkedéseiről és a törvényhatóság állapo­táról. Kormányhatósági leirat: Kereskede­lemügyi miniszter leirata a Szatmár-erdőd- krasznabélteki törv. hat. közút felülvizsgá­lata tárgyában. Tanácsi előterjesztések: Az 1912 évi erdészeti anyagszámadás. Városgazda 1912 évi anyagszámadása. A vízvezetéki beruházások kamatainak a közpénztár ré­szére való megtérítése. Markovics Dávid fellebbezése bérleengedés ügyében hozott tanácsi határozat ellen. A folyó év végé­vel kilépő választott bizottsági tagok he­lyének betöltése iránt szükséges intézke­dések. A villamosmű tovább fejlesztése. Meiselsz Jakab felebbezése a darai ut kö­vezésének vállalatba adása ellen. Házszám- jelző táblák beszerzése. Gazdasági szakbizottsági előterjeszté­sek : a közpénztárban őrzött biztosítékok és óvadékok kérdésének rendezése. Uj honvéd laktanya építése. A Németi határ­rész tagosításakor kihasítandó közcélra szükséges területek meghatározása. Az 1913—1914. évi közúti költségvetés. Az uj kir. adóhivatali épületben levő szálló-szoba elrendezése. A Kossuth-kerti régi lövész­ház átalakításánál szükséges pótmunka. Fertőző betegekkel érintkezett egészségesek megfigyelésére és elkülönítésére szolgáló helyiségek kijelölése és megszerzése. Hatósági átirat: Gömör-Kishont vár­megye átirata a gyámpénztári tőkék felerészének állampapírokba fektetése tár­gyában. Magánkérelem: Dasek Bálint dr. orvosi oklevelének kihirdetése. 7—8 Sc fieri ing modern fényfíépészeti műterme Szatmáron a Pannónia szálló udvarában, földszinten. TÁVIRATOK. A VÁROS.

Next

/
Thumbnails
Contents