Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)
1911-04-16 / 16. szám
XXXVit évfolyam 16-ik szám. Szatmár, 1911. április 16. (GAZDÁK LAPJA) TÁRSADALMI-, GAZDASÁGI- ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP. ELŐFIZETÉSI Ál? : . Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára !0 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Deák-tér 3. szám. Mindet murr ű dijak a kifidöhivafralban fizetendők Megjelenik minden vasárnap. Husvét — Hajdan és most. — (K. J.) Olyan különös érzés szállja meg az embert, aminek nem könnyen tudunk nevet adni. — Az emberek barátságosabbak, kedvesebbek, szeretetreméltóbbak és sokkal vidámabbak, mint máskor. A tegnapi gyűlölet ma majdnem barátsággá engesztelődik. Mindenki igyekszik felebarátjának örömet szerezni és minden ember arcáról vidám ünnepi hangulat olvasható le. Husvét van ... A feltámadás dicső, magasztos ünnepének évfordulója. Megszóllalnak ismét a pár napra elnémult harangok és hivó szózatuk oly lélekhez szóló, hogy mindannyian magunkba szállva, bűnbánóan igyekszünk az Isten házába, hogy ott a mindenség nagy Alkotója, a Magyarok Istene előtt leborulva rebegjünk hálát az elvett sok jóért, és kérjük, hogy édes hazánkat áldja, óvja és oltalmazza meg minden veszélytől, s vi- rágoztassa népei boldogitására. Történelmi nevezetességű régi erénye a magyar népnek a vallásos érzülethez való tiszteletre méltó ragaszkodás. Nincs erő, hatalom és nincs ármánykodás, a mely fondorlataival száműzhetné ezt a magyarok szivéből. Halhatatlan dicső emlékű első apostoli királyunktól örököltük. Mikor Szent István fezt a már-rnár veszendő népét az üdvösség jele, a kereszt alá terelte ; ajka, szive Istenhez fohászkodott segélyért. S midőn a halálban elhomályosodó szeme szeretett hazáját, népét, koronáját a sok viszontagságok veszedelmében szemlélte ; királyi szive a Magyarok-Istenéhez fordult, s a bizalom leggyöngédebb érzetével kérte, hogy fogadja ezt az árva népet kegyeibe, — vegye oltalmába a sok vértől áztatott földet, s őrizze meg a drága koronát, az ég adományát örök időkig. A nagy királyhoz méltó nép megértette s átvette örökébe a haldokló apostol-király szellemét. Ezer év telt el azóta, és habár az ország kül és be! ellenségei megszámlálhatatlan pusztító gyiiokjának volt kitéve, a nemzet él és vele örökké élni fog vallat. Az ezer év alatt jöttek-mentek a különféle vallásu nemzetiségek, kiknek egyházi szertartásai iránt az uralkodó nemzet mindig tiszteletet tanúsított és azoknak egyenrangúságát később törvénybe is iktatta, de a szent király vallása iránti tiszteletet is megkívánta és azt uralkodó vallásnak nyilvánította. Az ezen egyenrangúság elismerésének hálájaképen az uralkodó vallá- suak iránt oly nagy volt a különböző hitfelekezetü egyének tisztelete, — amint azt régi feljegyzésekből és öreg emberek elbeszéléseiből tudjuk, — hogy az úgynevezett sátoros ünnepek alkalmával örültek egymás örömén, s boldogságukat találták egymás boldogságában. A húsvéti locsolódás elmaradását pedig bármily vallásu egyéntől az arra váró egyenes sértésnek vette volna, — Akkor még volt egyetértés, összetartás, kölcsönös tisztelet ! és barátság. Voit is előhaladás, jólét és siker, mert régi igazság, hogy egyesülésben rejlik az erő. Ilyen volt a husvét régen, az örökül kapott vallás és az ez iránt való tisztelet szellemében. Igaz, ma is meg van a Krisztus feltámadását egymásnak hirül adó zsidók csoportosulását a papi fejedelmek parancsára Ilyenkor husvét táján... Irta: Berki Géza. Ilyenkor tavaszszal, midőn az erőtlenül letüző tavaszi napsugár elvész a hirtelen feltűnő felhők között, s a szép, verőfényes, napsugaras időjárást csakhamar komor, borús, szeles hangulat váltja fel, az ember tenyészete is alkalmazkodik a természethez. Van valami szuggeráló ereje az időjárásnak. Hat a kedélyre. A derűs napokon üde az ember kedélye, mig az ősziesen hűvös napokban reá borul valami nyommasztó szomorúság, ami bántja, ami idegessé teszi, s amely nem megy el az ember agyvelejéről, amig a természet verőfényes melege le nem olvasztja onnan. Ilyenkor husvét táján rendszerint áprilisi az időjárás. Változékony. Hol tüzesen süt le a nap, úgy hogy szinte lekivánkozik róliunk a ruha, hol pedig a koráu levetett téli ruhák is előkerülnek. Pedig ilyenkor igazán feltérne, a meleg időjárás. Különösen falun. Meg a városok külső kerületeiben, külvárosaiban. Itt a husvét, itt a tavasz, ideje, hogy a tél szürke lepedőjét ujjal, tisztával cseréljük fel. Itt van a tavaszi tiaztogatás ideje. Ilyenkor a gondos házi asszony rendszerint nagy tisztogatást végez. Szükség van erre, már csak a vendégek kedvéért is. Sok szem sokat lát s még kiszóllnák az embert. Hát még ott ahol eladó leány van, ott még csak nagy a sürgés forgás. Nehogy a fiatalembereknek szemet szúrjon valami. Hadd lássák, hogy a nagy leány meg fogja a dolog végit, Nagy János uramnál is nagyban folyt a tisztogatás. Minden munkás, dolgos kéz talált magának végezni valót a ház körül. Sietni kell, mig segítségünkre van az idő. Ki tudja, holnap már ujfeut szeles, komor lehet az idő. Még eshet is. S akkor félbeszakad a munka. Meg ázna a drága sok bu tor. Mert kikerült az is valahány az udvarra, Tavaszi, napsugaras idő van. Még attól sem kell félni, hogy a nap heve összerepeszti a politirozott bútorokat, A ház körül több falubeli asszony sürgölődik. Szegény páriák, akik arra vannak kárhoztatva, hogy a gazdagok kényelmét megszerezzék. Családos asszonyok ezek, pénzt, kenyeret keresnek a husvétra. A gazda fogadta őket: Nagy János uram. Hadd legyen tiszta a porta. Nem egészen a husvét miatt. Még a tavasz miatt sem. Más oka is vau annak. A vidék legszebb hajadona, la gazda szemefénye menyasszony. Most lesz a lakzija az ünnepek alatt. Nagy sor ez. Az ember életében egyetlen nagy forduló pont. A többi mind-mind eltörpül mellette. Hát ezért a nagy forgolódás. Ezért van mozgósítva minden tereintett ép-kézláb lélek. A gazda maga vizsgál mindent. Saját szemével akar meggyőződni & rendről. Itt-ott ki fogásol a i í valót talál. Másutt dicsér, elismer. A hajlongó, sürgő-forgó fiatalabb menyecskékből I nem egyszer derékon kap eggyet. Megcsipdesi í az arcát. Huncutkodik velük. Teheti, javaSZATMÁR Í W H H I W% 11
