Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)
1911-04-16 / 16. szám
2 S Z AT M A R április 17. szétriasztó vízzel való leöntés jelképéül az emberi tüdőt ölő, szagos víznek nevezett szerrel való locsolódás, és a nap hétféle színének ezerféle var- riátióban pompázó, eredetileg piros szint viselő, és a feltámadást jelképező tojás ajándékozása, de épen e különféle változatokon való keresztül vezetésén annyira elkorcsosult, hogy egy régi korbeli halandó aligha értené annak jelentését. Ilyen a mostani husvét. A cultura rohamos haladásával sokat veszített eredetiségéből. De azért szép és magasztos, mert ha kissé elfajulva is, de mégis él a hagyományos szokás és az örökül ránk hagyott vallásosság. És mig az él, addig reménykedhetünk, hogy eljön az idő, amikor nemzetünk majdan ismét nagygyá, hatalmassá és gazdaggá lesz, és egy pásztor vezényszavára egy szívvel, lélekkel fogjuk kiáltani: „Feltámadt Krisztus, — Alleluja!“ Gazdaság köréből. A nyuitenyésziás. Minő fontossággal bir nemzet- gazdasági szempontból a fajnyulak okszerű tenyésztése, annak szomorú bizonyítéka az, hogy külkereskedelmi statisztikánk szerint évenként 10—12 millió koronát fizetünk az élelmes külföldnek olyan árukért, melyek a házinyulak szőrméjéből és bőréből készülnek. Ennek a könnyelmű pénz- pocsékolásnak jelentékeny részét a korbeli ember, alig ötven éves. Jól táplált, széles ábrázatu, tüskés bajuszu paraszt mágnás. Amolyan paraszti milliomos, aki kezében tartja a fél falut. Mindenki tartozik néki. Még a tiszteletes is, pedig az istenes ember, s nem csinál felesleges költekezést. Egyszóval gazdag ember, s hozzá özvegy, tehát neki minden meg Iván engedve. Pénze van, fiatal, hát éli világát. A leányát városban neveltette. Iskoláztatta, szép ruhában járatta, s minden kedvét teljesítette. Most pedig férjhez adja. Ezzel aztán ki is merült az ő atyai gondoskodása. Vad volt, s nyers mint a hasonfajtáju emberek. Nem értette meg a leányát. Mert a leány finom lélek volt, akár csak az anyja. Az anyja finom lelkét örökölte. Az anyja is fenkölt lelkű nő volt. Hamar elhagyta porhüvelyét a lelke. Nem értette meg az ura, sokat szenvedett mellette. Mig végre megszűnt élni. Egy kis leány maradt utána. Olyan mint az anyja. Az apja csak magának élt. Apai kötelességének ismerte, hogy 19 éves korában Elvállal mii>dennemü ser papi Mimikák pontos gyors elkészítését, magunk javára fordithatnók, ha nagyobb méretekben foglalkoznánk a nyulte- nyésztéssel. Mint agrár nemzetnek — az őstermelés mellett főfoglalkozásunk az állattenyésztés, de dacára ennek, a házinyulat, mint olyan állatot, mely a legcsekélyebb befektetés mellett aránylag a legjobban fizet, — nem tenyésztjük. Nyugaton csaknem minden gazdaságban találkozunk nyultenyész- téssel, é§ hogy milyen jövedelmező foglalkozás ez, fényesen igazolja az a 1 tény, hogy pl. Franciaországban a kereskedők évenként több, mint 200 millió frank értékű nvulat vásárolnak össze a gazdáktól. Nálunk a nyulat eddig csak elvétve néhány gazda, s azok is csak a közönséges fajtát, az istállók jászla alatt és csupán azért tenyésztették, hogy legyen gyermekeiknek mivel játszani. Ma azonban másként áll a nvultenyésztés ügye; a gazdák belátták, hogy a nyultenyésztés, mint mellékfoglalkozás jövedelmező kereset- forrás, s úgy egyesek, mint társulatok és az állam azon igyekeznek, hogy a fajnyulak okszerű és nagyban való tenyésztését minél szélesebb körben ; meghonosítsák. Sok nehézséggel kellett az úttörőknek megküzdeni, mig a ! mai eredményeket elérték, és dacára j annak, hogy gazdáink között a nvultenyésztés napról-napra nagyobb tért hódit, a tenyésztett állatok mennyisége még nem fedezi a szükségletet. — A nyultenyésztés elterjedésének eddig főképen az volt az akadálya, hogy a tenyésztett állatokat | férjhez adja a leányát. Eljött az idő, körülnézett a környéken, inig végre megállapodott egyben. A sánta Kovács Guszti fia, a Józsi szép szál legény, van egy pár száz tehermentes holdja, hát épen jó lesz a leányának. Megbeszélte az öreg Kovács Gusztival s elhatározták, hogy husvetban megtarthatják a lakzit. A gyürüzés hamar megtartatott. A leányt meg sem kérdezték. A fiútól felesleges volt. I-zákos dorbézoló léha fráter volt. Akaratos, aki parancsolni szeretett. Ez lett volna a leány jövendő életepárja. A szegény finomlelkii, szelíd természetű leány mit tehetett egyebet, belenyugodott a sorsába. Mit tehetett az apja akaratával szemben ő a gyenge, anyátlan árva. Akit senki meg nem értett. Akikez senki sem szólít szeretettel. Csak az öreg Flóri néni, Az apja gazdasszonya. A régi dadája. Aki ismerte az anyját s aki szerette őt. Ragaszkodott hozzá. Nem törődött a ga.zda gorombaságaival. Ott lehetett az ő csemetéje meinem tudták értékesíteni és hogy a nyulhus élvezése még nem tudott eléggé utat törni a közönség mindgji rétegébe. Ma már ezek az akadályok le vannak küzdve az által, hogy akármennyi nyulat tenyésztünk is, azokat a „Magyar Mezőgazdák Szövetkezeténél“ Budapesten előnyösen értékesíthetjük. A házinyulak hasznos volta talán mindnyájunk előtt ismeretes. A fajnyulak szebb példányait, mint tenyészállatokat magas áron eladhatjuk, , a levágásra tenyésztett nyulak pedig épen úgy, mint más házi állataink a | gereznájuk, illetve bőrük, húsúk, be- ; leik, sőt trágyájuk által is hasznot hajtanak. Hazánkban a nyúl többféle fajai közül — az éghajlati és egyéb viszonyok tekintetbe vételével — legcélszerűbb az úgynevezett ezüst, az orosz és a kék óriás nyulat tenyészteni, s ezek közül is különösen az ezüst nyúl az, mely kitűnő húsa mellett értékes gereznát szolgáltat. (Vége köv.) Ma és minden este a „KIS PIPA“ vendéglőben Belépti-oij nincs I lett. Ö tudta mit jelent ez a házasság a leánynak. Tudta, hogy úgy járna mint a szegény anyja. Boldogtalan lenne. S olykor, csendes télutói estéken, a rozsé s rcegő lángja által bevilágított szobában vigasztalta Ilonka leányasszonyt. Hogy igy, meg umugy. Ilyen az élet. Nem kell azért kétségbe esni. Hátha lehet még a dolgon segíteni. Meg kellene puhítani az öreg Nagy János szivét. Hátha nem egészen kő az. Hátha csak a burok kemény a szive körül. Hátha lelehetne olvasztani azt a jég- kérget. Akkor aztán, minden jó volna. Reá ér még férjhez menni úgyis. Lám a Gesztenyés Vica sem került még főkötő alá. Pedig annak is tele van a tulipános ládája. Dejszen akadhat még. Szebb is csinosabb is . . . finomabb is, amolyan urféle. — Nem kell nekem Eléri egyik sem. — Nem is azért mondom lelkem virág- szálom. Tudom én jól, mi van abban az aranyos kis bögyiben. Jól tudom mi nyomja a szivét. Rég észrevettem én már azt. Észre én . . . CSAPÓ LAJ É Legfinomabb szövetekből .. — ........— JäC «ä> s sa 1 4; ____ FÉ RFI SZABÓ. üt polgári ruhákat : |: • 11 í ijf (emelet.) SZATMAE, Deák-tér 7 | 2 le gju.í anyós ibb árakban.
