Szatmár, 1911 (37. évfolyam, 1-48. szám)
1911-09-03 / 36. szám
Szatmár, 1911. szept. 3. (GAZDÁK LAPJA.) 36-ik szám. .—■■■■ .................. TÁ RSADALMI-, GAZDASÁGI- ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP. 8I.ÖFIZETESI AK : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal Deák-tér 3. szám. Mindenii-nű dijak a kiadóhivatalba!! fizetendőit Megjelenik minden vasárnap. VI agyarország számot tevő atomja a „Deák Kálmán Asztaltársaság. u Most, amikor részint a megélhetés, részint a rangravágyás és feltűnési mániában való [örökös tülekedés küzdelmeiben minden csak érdek;— amikor ezer éves hazánk vérrel szerzett jogainak megnyirbálására a szószékekről izgatnak ; — amikor a létfentartás érdekében a pénz ördögétől elcsábítva évtizedes lapok elveket változtatnak; akkor nagyon, de nagyon számot tévő a legparányibb intézmény is, amely önzetlenül, becsületes lelkiismeretességgel, minden érdek nélkül, csupán hónukért hőn dobogó szivektől indíttatva, e sokoldalú, átkos támadás elhárítására, lebillincseléséreösszpontosul. Ilyen áldásos intézmény a városunkban rég megalakult „Deák Kálmán Asztaltársaság11 amely őseinkhez méltó, igaz szivü, becsületes honfiakból alakult és főtörekvésük a magyar nyelv ápolása, terjesztése. Igaz, hogy ezzel honfiúi működésűk véget ér. A lettek mezejére alkalom hiányában nem léphetnek, de becsületesen érző szivük megtalálja a módozatot, hogy igaz lelkűk álnokságtól ment őszinteségéről tanúságot adjanak, — és épen e cselekedetük által maguknak örökre lekötelezett hálás közönséget szerezzenek. Ugyanis a „Deák Kálmán Asztal- társaság“ második programpontja : a szegények, árvák és özvegyek felsegélyezése, istápolása. A tagságidijak, befolyt összegek jelentények summáit nemes- lelküen kizárólag e célra .fordítja. Ezer meg ezer szenvedő, elhagyatott árva áldja, boldogságtól kőnyező szemekkel, a „Deák Kálmán Asztaltársaság“ örök- emlékü magyarjait. Ezer, meg ezer szenvedő törli le az éhség gyötrő fájdalmától szemébe tolult könnyeket a „Deák Kálmán Asztaltársaság “jótékonyságát áldva, és ezren meg ezren mondanak égbetaláló hálát lerongyolódott testi ruhájuknak ujjal való kicserélésekor. Nemes, nagy, hazafias és igazi inagyarérzelmü a „Deák| Kálmán Asztaltársaság“ elve és tette, amely összpontosulva kifogyhatatlan a jótékonyság gyakorlatában, Tagjai sem anyagi áldozattól, sem semminemű fáradságtól nem riadnak vissza, ami becsületes céljuk elérésére fényes eredményei vezet. Most is folyó hó 9-én műkedvelői előadással egybekötött tánc- mulatságot rendeznek a Kossuth-kerti kioszkban, amelynek sikere érdekében a végletekig fáradozók. Reméljük is a sikert, mert a vezetők és rendezők, valamint a műkedvelők önzetlenül, és érdek nélkül működnek közre. A becsületes munkánál elmaradhatatlan az eredmény. És ha talán volna olvasóink között oly kislelkü is, akinek szive ennyi hazafiasság és nemeslelküség dacára érintetlenül maradna, kecsegtetjük őket azzal — a szegények és árvák nyomorának enyhítésére fordítandó belépti dijak beküldésére — hogy az ő érdekrésztvevésüket is kielégítjük a hírlapi nyugtázással. Ha él még bennünk a hazaszeretet, — ha van még sziveinknek magyar, érzelme, úgy nyissuk ki tárcáinkat a szegények és árvák nyomorának enyhítésére, adjunk felesleges filléreinkből a hazaoltárára! K—ö. Terézhez. Hidd el I ... a költő nem hazug : Ha sir, avagy nevet . . . Leikéből írja mind le az A „hitvány“ verseket. Hidd el! ... a csengő húrokon Tövis soh’sem terem . . . S a búgó lanton az öröm Kivetett, idogen. Ha rezg a húr, s lant vidul: vidul minden haló, — Ha bug a húr: a sirba hull Álom, remény, való ! sasi, Nagy Lajos. Ki lehet költő ? Irta: h—ó. Az igazi költő szivének minden érzése oly önkénytelenül foly ki szavakban, mint ahogy a madár érzése dallá lesz. Alapjában erre is születni kell. A költő a nyelv művésze. Olyan hangszere a nyelv, mint a zenészé például a hegedű. A legelső fogásokat ellesi másoktól. Környezetének benyomásai az első bölcsődaltól, a képzeletet izgató gyermekmeséktől kezdve a komolyabb, értékesebb olvasmányokig mind-mind éreztetik fejlesztő hatásukat. A Múzsa csókjával felavatott naturalista lassanként tanulmányai által tudatos művésszé lesz. Alkotásaiban egészen újjá, mert egyénivé lesz a nyelv minden, fordulataival, kincsesházának minden gazdaságával, kifejezéseinek szinpom- pájával és képeinek kifogyhatatlan sorozatával. Aki nem vitruóza a nyelvnek, az lehet költői lélek, de költő nem, soha. Ebből aztán önkényt ^következik, hogy költő v a 1 a k i c s a k e g y n y e 1 v e n lehet, mert igazán, tökéletesen tudni nem a költészet, de még a műveltebb társas érintkezés céljaira is, csak egy nyelven lehet. Két-, sőt többnyelvű versiró igen sok volt már. A magyar renaissance csudái között emlegetik a hét nyelven verselő Budai Simont. Ha legalább csak egy nyelven is igazi költő lett volna, akkor tán többet is tudnánk róla, mint épen a nevét. És milyen nyelven szólal meg a költő ? Amilyenen tud. Amelynek fordulatait alkalma volt legjobban elsajátítani s amelynek legfinomabb kifejezésbeli árnyalatait önkénytelenül, természetszerűleg megtalálják, magukra öltik gondolatai, érzései. Elképzelhető-e tehát, hogy egy költő válogasson a nyelvek között ? Gondolkozhatik-e úgy, hogy ezt vagy azt a nyelvet megveti, lenézi, kicsinyli, a másikat pedig kitünteti azzal,'hogy költészetének külső eszközévé teszi ? Avagy, ha egyik nyelvet már használta, felcserélheti-e azt időközben, tetszése szerint másikkal ? Aki ezeket állítja, annak sejtelme sincs a költői léleknek, költői gondolkodásnak, költői alkotásoknak jörök törvényeiről. A költőnek legszentebb joga, hogy megnyilatkozzék s legszentebb joga, hogy úgy nyilatkozzék meg, ahogy tud, Lehet, hogy ben-
