Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-01 / 18. szám

18-ik szám.

Szatmár, 1910. május I.

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP.

XXXVI. évfolyam

ELŐFIZETÉSI AR :

Helyben : Vidéken :

Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor.

Egyes szám ára iO fii tér.

FELELŐS SZERKESZTŐ:

DUSZIK LAJOS.

A modernizmus

es a gyermek.

Essék szó egyszer egy nagyon fontos társadalmi kérdésről, a gyermekről.

Schopenhauer azt mondja, hogy a természet csalfa módra, egy pillanatnyi kéjjel csapja be az embert s kényszeríti arra, hogy a gyermekszülés és a gyermektartás súlyos kötelességét magára vállalja. Csúnya, kal- márlelkü és természetellenes bölcsesség. A szigorú, összeráncolt homloku német bölcset megcáfolja az első kisleány, a kis, éretlen gyermek, a ki kócos, porcellánarcu babáját épen olyan végtelen szeretettel gyügyögteti, mint a hogy később fogja az élőt, az igazit, az ö szülöttjét. A Schopenhauer bölcsességé igazi férfibölcsesség ; a férfié,' a ki a kéjért, a kéjen keresztül szereti az asszonyt és az asszonyon keresztül szereti meg a gyermeket. Az asszony gondolkozása épen megforditottja ennek. A természetes, hamisítatlan asszony szemeiben főcél a gyermek ; odaadásában már benne van a vágy, az akarat a gyermek után.

Ez szól az igazi, természetes asszonyokra. A mi, modern asszonyaink azonban magassarku cipőt,

szoritós midért viselnek ; a mi asszonyaink hamis hajbetétet viselnek, rizsport és pirositót raknak az arcukra. A mi asszonyaink mereven és feszesen járnak, mint az automatababák ; nem azt mondják, a mit gondolnak, éreznek, hanem azt, a mi illő, a mi a kor erkölcsei szerint kötelező. A mi asszonyaink messze távolodtak, a természettől és velük együtt távolodunk mi férfiak is. Minden, ösztönünk az újfajta életmódhoz, a civilizált igényekhez idomult. Aliért csak az anyaság s a gyermek után való vágy maradt volna a régi, a természetes és hamisítatlan ?

— Nem is maradt. És a Schopenhauer igazsága egyszerre megizmosodik, mihelyt a modern társadalom jelenségeit kell vele magyaráznunk, A modern nő nem akarja, vagy kisebb számban akarja a gyermeket. Gazdasági erők változása és a gazdasági helyzettel összefüggő előítéletek okozzák ezt az átalakulást. A primitiv társadalmakban gazdasági, erő és hatalom a sok gyermek. Több kéz több földet müvei, több fegyvert forgat, az egyén érdeke tehát összeesik a társadalom érdekével s erősiti az ősi ösztönt, A modern társadalom ellenben teherré, uj gondok/forrásává tette a gyermeket. Ilyen körülmények közt a természetes

Falusi történet

Irta : Pálffy István.

Fél lábú koldus jütt hozzám panaszra, mert kidobták a korcsmából. Elhivattam a legényt, a ki bántotta. A községházánál voltunk, balról a jegyző ült mellettem, jobbról meg a biró. Előttem állott a javíthatatlan vádlott. Erkölcsi oktatást tartottam neki és meglátszott barna arcán, hogy szívesen hallgatja. A jegyző meg a biró szintén megelégedetten hajtogatták feüket.

— Látod, látod, — fedettem a legényt most megint magadnak csináltál bajt. Pedig már sokszor akertam javadat. Miért nem hallgatsz hát a jó szóra?

— Nem lehet, mer mindig úgy csinálod ik ki a dolog, hogy én maradok benne rm ndta panaszos hangon, fejét lecsüggesztve.

— Kalapját forgatta a kezében, néha felvetette reám szemeit, mintha titokban a gondolatomat akarná kitalálni, aztán kite- kintgetott az ablakon, mintha várna valakit.

— Vársz valakit ? — kérdeztem tőle ?

— Nem.

— Hát miért nézegeted az ablakot minduntalan ?

— Hát . 1 • csak.

— Félsz tőlem ?

— Nem , . . Hiszen jó embör.

— Pedig megérdemelnéd, hog, . , .

— Hej ! .. . Úgyis megvert már engem az a foiséges atyauristen.

Mikor ezt mondta, mélyen sóhajtott és durva ingujjával megtörölte nedves szemeit.

Megsajnáltam. Mégis van benne egy szikra jóérzés. Nem vadult el egészen. Egy ideig néztem és láttam róla, hogy valami fáj neki. Mintha vonaglott volna az arca, úgy látszott.

Valahányszor szóltam hozzá, mindig sóhajtott.

Otthagyott a biró, utóbb a jegyző is. Ök is sajnálták a tagbaszakadt legényt, de nem akarták, hogy meglássa rajtuk. Iakább kimentek.

Szerkesztőség :Vörösmarty-u. 16. szám.

Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám.

V.‘cC‘- ■ "íí ű dijak a kiadóhivatalban fisetondőkMegjelenik minden vasárnap.

ösztönök eltorzulnak, uj társadalmi problémákat teremtenek.

A mai gazdasági berendezkedés mellett az látszik ha nem is természetesnek, de észszerűnek, hogy törvények és jogszokások tervszerű láncolatával állapitság meg azt, hogy a gyermek eltartására mikor ki köteles.

Az állam közügynek tekinti a gyermek jövendőbeli sorsát és a maga törvényeivel és biraival kényszeríti ki azt, a mit eddig a szülők önként adtak : az utódok eltartását. A mai állam kapitalista és militarista tervezet. A mai államnak katonára, munkáskézre van szüksége, mind a kettőből minél többre. A gyermek, ha felnő, munkájával többé nem a család vagyonát, hanem az egész családot kiuzsozázó löké profitját szaporítja. És az utód fegyveres ereje nem a család nagyobb hatalma, hanem az egész állam haderejének egy atomja. Én ennek dacára az állam még mindig az egyéntől követeli a generációk neveltetésének terhét. A proletár napszámos napszámjának felét arra kénytelen költeni, hogy uj munkást és uj katonát neveljen maga helyett az államnak.

így aztán nem csoda, ha mindinkább akadnak és mind nagyobb számmal akadnak apák és anyák, a kik azt mondják : „Hogyha a gyermek

Fölállottam és h legény elé mentem. Megfogtam a kezét. Durva és repedezett volt.

— Milyen piszkos a kezed, miért nem mosod gyakrabban ?

— Ilyen volt eddig is . . .

— Az inged is szenyes . . .

— Nincs, a ki kimossa , . .

— A nadrágod rongyos . . .

— Az én ruhám mindig ilyen volt.

— Hát miért nem dolgozol többet? Aztán vennél magadnak egy-egy darab ruhát.

— Hát iszeu igy is dolgozom, de ha nem kerül.

— Mert megiszod.

— Az is csak köll . . . más is iszik.

— Hány esztendős vagy ?

— Moh: mennék sorozatra.

— Ettél- f: ár valamit ' ''ér* deztern tőle. roásr; terelve a b^zédet, meit láttam, hogy a legépr mindjobban eí- kedvetienkedik.

— Ma nem weg. Ma nem ettem, de teguap !negki»4ftak a Vargáé mái.