Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-01 / 18. szám
2 május 1 SZ AT M Á R az államnak kell és az államnak hasz. nos, itt van, tessék, tartsa el az áilam !“ Ettől a követeléstől sem lehet megtagadni a jogosságnak némi látszatát ! B. J. SZÍNHÁZ. Bazilovics cég. Az utolsó színházi hét sensációját kétségkívül a Somogyi jutalom játéka, a Dénes Somogyi revü képezte. — Az előadás iránt oly nagy volt az érdeklődés, hogy már egy héttel előbb elkapkodták a jegyeket az utolsó karzat állóig; és az előadás napján 8 —10 koronákat adtak egy-egy jegyért. — A nagy közönség pedig, ... melyet a tá rsszerzők, a jutalmazott Somogyi és kedvenc újságírónk iránti szeretet vitt a színházba, — a legnagyobb megelégedéssel távozott az előadásról. — A leleményes társszerzők elénk varázsolták mindazt, ami az egész színházi idényben kedves és mulattató volt előttünk, természetesen ügyes feldolgozásban. — Felvonultak előttünk összes ismerőseink: Juliette. Bazilovics, a Kiscukros, Gonda, a Sasfiók, Kerner Ilona, Liliom, Kokozov, Brissard. És ezeket mind összeházasították, vagy férjhez adták a Bazilovics cég alkalmazottai, a Barna és Rótli urak. Hogy azonban Burányi Béreiké és Szeiényi Liliké nem keitek egybe, és hogy Gibbson ur a féltucat leányából csak egyiket adta férjhez, annak a szerzők az okai. A közönség pedig úgy mulatott a kitünően összeállított darabon, mint még talán soha a szatmári színházban. — A szerzők sikere, — és ezt elfogultság nélkül állítjuk, — óriási volt. A darabhoz a zenét Barics Gyula állította össze, részint saját szerzeményéből, részint az idei operettek [ javából. — A zsúfolt ház lelkes ová- í cióban részesítette az összes szerzőket, kiket pálmaággal és babérkoszorúkkal tiszteltek meg, és többször ! hívták őket a lámpák elé. — Az előadás szintén kitűnő volt, ami az : összes szereplők igyekezetét és So- I mogyi rendezését dicséri. — A darab elé Kacér Ignác irt szellemes prologot. melyet Cakó Mici adott elő nagyon kedvesen. Hétfőn Sasfiók búcsúzott el a közönségtől. Kedden Izraelben Aitner Ilkának volt szép és sikerült estélye. Szerdán d. u. a karszemélyzet jutalomjátékául Tatárjárást adták. Bállá Mariska búcsúja. Csütörtökön este Bállá Mariska búcsúzott el a közönségtől, mely alkalommal tisztelői sok virággal és értektárgygyal lepték meg. — Kedvenc primadonnánkat teljesen zsúfolt ház ünnepelte ez esten, ami természetes is, ha Bállá Mariska művészi sikereire visszatekintünk Gonda, Juliette. az Erdészleány, a Bálkirálynő és még nagyon sok bájos szerep kiváló személyesitőjét érte ez a lelkes ováció, ami férjes primadonnáknak vajmi ritkán szokott kijutni. Bállá Maiiska vérbeli, temperamentumos, ambiciózus színésznő, ki minden szerepét, melyet magára vállal. kifogás nélkül szokott megjátszani. Végtelen kedvesség, határtalan jókedve és otthoriiassága a színpadon, gyönyörű hang és énektudás, végtelen ügyesség és sokoldalú alakitó képesség jellemzik Bállá Mariskát. Egyszóval megvan benne minden kellék ahhoz, hogy bármilyen közönségnek kedvenc primadonnája legyen. — Bállá Mariska neve már fogalom a szatmári színpadon. — A bájnak, kedvességnek és ügyességnek fogalma. Hogy pedig ő a társulat legszorgalmasabb, legpontosabb és leglelkiismeretesebb tagja, azt mondanunk is felesleges volna. A ina esti fényes ováció teljes elismerése volt Bállá Mariska művészetének, annak a művészetnek, melyet a jövőre is szerencsések leszünk élvezhetni. — A viszontlátásra kedves primadonnánk. Az Iglói diákok pénteki előadásán már nem szaladtam el szokásom szerint az utolsó felvonás elején. — Bevártam az előadás utolsó szavát, a függönyök legördüiését és csaknem utolsónak távoztam a szinházb 1. — Nehezen váltam meg tőle. — Sajnáltam megválni törött székemtől, mely öt hónapig minden este recsegett alattam, sajnáltam a Thália templomát, melyet most a füstös kávéházzal kell felcserélnem, a derűs estéket, szinész- nőinket, színészeinket, — ezeket az örökké vidám fiukat. — Elfogulva vágtam zsebre látcsövemet, az én egyedüli jóbarátomat, melyen keresztül nem egy hamar fogom ismét nézhetni a páros és „másod páros/ a páratlan és harmad bérletes esték megszokott közönséget. — A »szép asszonyok uj toalettjeit, kalapjait már a korzón fogjuk megbírálni. A páholyokból kikandikáló s/.ép leányfejeket, csak nagy ritkán láthatom majd viszont. Nagyon ritkán. — Csak úgy véletlenül. — Mikor abba a másik művész hajlékba mennek. — A zenedébe. — És ezt sajnáltam a legjobban. Felcserélem a vidám estéket, a füstös kávéházzal. — Ha pedig a füst innen is kizavar, ott az utca, a korzó. Es majd rágondolok a „szeremlős fiu“-ra, az „Angéla -ra, a jó örag Flambeuaa. — És megelégednék már a „piti“ kar énekével is, — mondjuk — egv „másodpáros* bérletben. o. — Ott voltál dologban ? — Ott is, mog máshol is. Olyan vagyok én tisztölettel, mint az ágról szakadt madár. Anyám nincsen, az apám mindig korcsmában lakik, én meg itt, hol ott, a hol befogadnak. — Hát aztán mért dobtad ki azt az embert a korcsmából A tértem át végre a tárgyra. Nem szólt, csak lesütötte szemeit. — No, mért dobtad ki ? — kérdeztem mégegyszer tőle. — Azért kérőm, — mondotta — mert azt mondta, hogy . . . Elhallgatott. Látszott rájta, hogy nehezére esik kimondani. Biztattam. — No, miért tetted ? ■— Azért, mert böcstelenkedett. Mit csinált ? — Böcstelenkedett. — Hogyan ? — Kigyütt belőle, a mit megivott. — Hiszen azért nem kellett volna kij dobni. Neked semmi közöd som volt hozzá. — Hát iszen nem is volt nekem eszem- I ágában sem, hogy bántom, hanem ü vőtt I részeg, aztán nekem mondta, hogy én j vagyok az. — Hát te nem voltál az? — Nem ám. — No lásd. Ha józan voltál, annái inkább nem kellett volna kikötnöd véte. — De mikor megütött. — Hát akkor azért haragudtál meg rája, mert megüttött, ugy-e ? — Nem én. — Hát miért ? — Azért kérőm, mer szidta az anyámat. — Hogyan szidta? — Csúnyán, parsztesan. — Pedig nem is ismerte az anyádat, ugy-e ? — Még én se ismertem. — Non is littad sohasem? — Még hírét sem hallottam — Nem kérdeztem többet. Eskü dtem és beszóiitottam a másikat, a sértettet, vagyis a kidobott embert. A folyóson találkoztak. Igen c unjáa néztek egymásra. Egyszerre csak egy nagy Csattanás hallatszott. Kinéztem, Hát a sánta koldus akkor tápászkodott fel a földről. Kérdeztem a legényt: — Mit csináltál már megint, te gazember ? — Pofon vágtam mondta nyugodtan. — Még most sem tudsz bókén maradni ? Hát már semmi jó szó sem használ neked ? — Hát mér nézett rám olyan mérgesen mondta — Mintha én tehetnék arrul, hogy bepanaszolt, aztán a törvénybe kellett neki gyiinni . . . Elvállal m i n d e n n e ni ü É CSAPÓ LAJ( É Legfinomabb sző vetekből papi munkák I készít FÉRFI SZABÓ. WW polgári ruhákat pontos gyors elkészítését. $ (emelet) SZATMÁR, Deák-tér 7 $ a iegjutányosabb árakban.
