Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-27 / 13. szám
XXXVI. évfolyam 13-ik szám. Szatmár, 1910. márc. 27. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. ELŐFIZETÉSI Áll : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: DUSZIK LAJOS. Szerkesztőség :Vörösmarty-u. 16. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Minden:!»!! ű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. Itt vagy te diadalmas, lelket gyújtó ünnep !. . . Fü kizöldül ; rügy lepattan, virág-bimbó kifesledezik érkezésedre. .. A sirok felett szálló szellő talán valami sejtelmes diadalévek zsongásával jár a szomorú füzek, a ciprusok között: felébredünk ! Van feltámadás ! Bűvös erejű hit, te diadalmas ereje a halandónak — téged kutat az érzelem, szemedbe akar nézni .. . Megtagad s mégsem tud kivetni magából a lélek ! Elutasít magától s mégis visszatér. Kérdez, kutat, vizsgálva keres a sir homályában, a dohos sírboltban : s nem felelsz ! . . . Mégis hiszünk benned, oh diadalmas eszme feltámadás ! . . . Hiszünk midőn leroskadunk az igazság harcában megtépve, letiporva, midőn keresztül gázol rajtunk a jogtalanság, oh hiszünk benned ezzel csititgatjuk feljajduló keservünket — lesz feltámadás !. .. Hiszünk, midőn az igazság, jog, törvény, melyekhez erős bizalommal füztük küzdelmünk diadalát — összeomlik a hatalom saskarmai között, mint a gyermek homokvára, oh akkor te hozzád fordulunk imádatos bizalommal te megtagadott hit, — feltámadás ! . . . Hiszünk benned, midőn történelmünk nagy temetőjében sírva áldo- gálunk eltemetett nemzet reményeink, eljátszott hagyományaink kiszolgáltatott biztosítékaink, meggyilkolt jövőnk sirja felett, oh jöjj — te megtagadt hit — suttogj édes reményről, mondd, lesz még feltámadás !. . . Temető, sötét temető e hon földje, minden talpalatnyi föld egy darab sirhalom . . . Eltemetett nemzeti büszkeségünk, faji erős, dacos öntudatunk van azok alá rejtve. Oh jer te elűzött, kigu- nyolt együgyü hit, megpihenünk biztatásodra — van feltámadás !•.. Te golgothai szenvedő, ki a halálból visszajöttél s elveszett ügyedet diadalra vitted, ime megtagadnak, megmosolyogják a „lelkiszegények számára" üdvöt, életet nyújtó eszmédet, mégis itt vagy. észrevétlenül megtagadva is lelkek mélyén ! Oh mondd, hogy a mi Golgothánkra is — mert nekünk is volt . . . sok is ! — eljő a feltámadás ? . . . & * * Husvét van . . . Ünnepre kondul- nak a harangok . . . Szent öröm olvasztja egybe a milliók lelkét . . . Felzendül ezer r.ye’ven egy csodás kiáltás : feltámadunk ! . . . Feltámadunk ? Oh mi boldog volnék, ha nem e meggörnyedt kérdőjel hajlongna — ravaszul álnok szolgaként — e húsvéti szó után, hanem az egyszerű, egyenes, határozott felkiáltó jel. Oh bár felkiáltás volna az, melyre megmozdulnak a sirok, megzendül- nek a széthullott, porladó csontok . .. Nem : az élők, a széthullott, elmál- lott, kislelkü élők, a meghunyászkodó, alkalmazkodó élők ! .. . Oh bár ezek lelkében pattanna fel a halott öntudat, a meg nem alkuvó, le nem törhető akarat koporsója ! . . Akkor volna itt husvét, akkor volna itt diadalmas feltámadás ! De - inig alszik a hit, mig a Turul szárnyak lecsügve lógnak, mig a lemondás szelleme szállong felettünk, mig a lelkek nem tudnak felébredni a halálos álomból, hogy ledobják a nehéz siri követ, mely ott van már régen az „uj Messiás keblén addig csüggedve, fájó kétséggel kérdezem : Lesz e még itt feltámadás ??. . . szikla. Ä nőnevelésr ől. A nőemancipáció kérdése felett pörösködtek az emberek, azután az ügy megoldatlanul tolódott félre — jobb időkre, elcsöndesedtek vele. Le galább itt nálunk nem sok hallatszik róla. Rajongói vannak pedig szép számmal, de kicsinylői, sőt ellenségei jóval többen. Közismert, hogy semmi sem nehezebb, mint uj utakra terelni a gondolkodást, uj életmód, uj társadalmi berendezések előnyei iránt reményt és hitet kelteni az emberekbe: a feladat mégis ez marad. Az eszme hirdetői nem fáradnak le ebben a nagy munkában s mindig megtalálják a hangot, mely az elmét tűnődésre bírja és az emberiség legigazabb érdekeinek felismerésére bírja, rávezeti Ha lassan, ha nehezen is, újabb és újabb területeket hódítanak el, újabb és újabb híveket, uj küzdőket az eszme számára. Az eszme fehérarcu harcosainak lelkes, kis csoportja tüzelő szóval prokiamálja a nyugtalan és ferde közviszonyok által lázba sodort élet követelményeit. Törvénnyé válnak hajdan a ma még talán lecsepült, kétségbevont, de a felismerésre már megérett igazságok, A mit a múlt embei meg nem ért, a mi ellen gyűlöletet és rosszalást táplál, az az uj kor embere előtt ige, mely bár ködös, de gyönyörteljes sejtelmek raját veri életre a lelkében. A kényszer miatt örök megalkuvásban élő nő, az erkölcseiben meg- tiprott, bénává nyomorított anyaállat felszabadításáról, anyagi és egyéni függetlenségéről már nem lehet félvál- ról beszélni. Mert a társadalom mai létviszonyai között a házasság nem egyéb, mint a szerelem prostituálása, melyben a leány, a gyönge, magával j tehetetlen testét kénytelen odaadni annak, ki a kenyérért való marako- ! dósban erősebb másoknál. Je mz-'’ az a fásultság, az a beteges közöny, meiylyel a magasabb I ideálokkal'szemben a lelkek el vanHus v é t.
