Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-06 / 10. szám

S Z A T M Á R márc. 6. I I De legyen szabad — végül — reá- mutaínunk életképességünk igazolása céljából anyagi állapotunkra. Bár ily rövid idő alatt s az alakulással járó rendkívüli kiadások miatt anyagi erőnk | gyarapodására nem lehetett kilátásunk j s mégis a múlt évi zárszámadásunk j 3200 kor. vagyont tüntet fel. Mindezek előre bocsátása után mély tisztelettel terjesztjük fel a tele. Tör- j vényhatósághoz azon kérelmünket, j hogy egyházunk részére a méltányos j segélyt kegyesen megszavazni méltóz- j tassék és pedig — jóllehet egyházunk | 1908. március 8 án alakult meg, de I rendes lelkésszel csak 1909. februártól I van ellátva — 1909. február 1 -tő) kér- | jük segélyünk kiutalását. Kérésünkben nem a törvényre hi vatkozunk, hanem a tekintetes Törvény- hatóságnak minden nemes kulturális törekvést méltányoló s felkaroló jó- j indulatára. A nemes város törvényhatósági ! bizottságát bizonyos elvek vezérelhetik j a felekezetek segélyezésénél; ezen el­veket mi föltétien tiszteletben tartjuk; I csupán azért esedezünk, hogy egyhá- j zunkat specialis viszonyával s jellegé- i vei méltóztassék elbírálni s a segély j fokánál olyan normát állapítani meg, j mely egyházunkhoz — annak nagy feladataihoz s magasztos törekvéséhez méltó 1 . . . Kélelmünket és egyházunkat a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság nagybecsű jóindulatába ajánlva ma­2 radunk a Tekintetes Törvényhatósági Bizottságnak alázatos szolgái: az ev. egyház tanácsa nevében Szlávi Dezső Duszik Lajos egyházi felügyelő. ev. lelkész. Justh Gyula városunkban. A függetlenségi népgyüiés! A szatmárnémeti függ. párt pénteken d. u, nagy gyűlést tartott, mely alka­lommal Justh Gyula az orsz. függ. párt vezére és vele tiz orsz. gyűl. képviselő városunkba érkezett. Justh Gyulát és képviselő társait mintegy 2000 ember várta a vasúti állomáson hói Biky Károly ref, lelkész üdvözölte őket a város közön­sége nevében. Innen hosszú kocsisor menettel, lovas bandériummal az élen, a városba hajtattak, hol is a Deák-téren az e célra felépített emelvényről mintegy 5000—6000 ember jelenlétében tartot­ták meg a népgyülest. Csornay Imre pártelnök a gyűlést megnyitván, bemutatta a vendég kép­viselőket névszerint : Justh Gyulát, Ábrahám Dezsőt Búza Barnát, Fried Lajost, Luby Bélát, Papp Bélát, Kun Árpádot, Pilissy Istvánt, és Nagy Györ­gyöt, — majd pedig átadta a szót Justh Gyulának. Justh Gyula hosszú és helyeslésekkel többször félbeszakított tartalmas beszédben ismertette a poli­tikai helyzeteit. Kifejtette prograrnmjál az önálló bank, önálló vámterület, választójog és a nemzetiségi politika tekintetében. — A választói jogot kiterjesztendőnek tartja oly irányban, hogy a magyarság domi- nalása biztositassék. — A választói jog általános és egyenlő legyen. Itt jegyezzük meg hogy az esteli banketten tartott beszédében határozot­tan ragaszkodik a titkos és községen- kinti választáshoz. — A választói jogo­sultságot vagyoni cenzushoz nem köti. A nemzetiségieknek kulturális intéz­ményekben szabad kezet óhajt engedni, amenyiben azok a magyar állami esz­mének hü fiai lesznek. — Utána Búza Barna aposztrofálta talpraesett humoros beszédben az uj „nemzeti pártot“, annak vezéreit Tisza Istvánt és Kühen Héder- várit. Majd Nagy Györgyöt óhajtotta hal­lani a közönség, ki szép beszéd kere­tében a választó polgárok önzetlen haza- fi 3 ágár a hivatkozott és Kelemen Samu mellett kitartásra buzdította a válasz­tókat. — Ilivé ez általános egyenlő, I titkos, községenkinti választó jognak. Ugyancsak a hallgatóság óhajára Kelemen Samu tartott rövid beszédet ; köszönetét mondva a vendég képvise­lőknek, valamint a választó polgároknak j a szép és lelkes fogadtatásért, — mely után Csornay Imre a gyűlést bezárta. A gyűlés után Justh Gyula mintegy hat képviselő társaságában Ombodra utazott át, hol Pilissy'' érdekében tartott beszédet. Az ombodi gyűlésen a bras­sói kerület valamenyi községe küidótt- ségileg vett részt. Este a Vigadó összes termeiben Bankett volt a vendég képviselők tisz­teletére, melyen oly sokan vettek részt Lesz-e L .. A tömeg lelke. Lesz-e valamikor csendesség és kéke ; Lesz-e valamikor boldog e foki rq e : Terim e számunkra végre örömvirag. Vagy ármány ássa mag a magyarnak sióját ?... Eltűnődik lelkem, kutatom, keresem r Minő jövő vár rád én hazám, nemzetem ?. .. „Régi dicsőségünk“ emlékén merengve Bánat gyöngyharmata szökken a szemembe... De letörlöm könnyem, remény csillag csillan, j Hogy a „királyoknak királyában* bízzam, j „Megbünhődtük mi már a múltat s jövendőt“, | Nem borit ránk az Ur dicstelen szemfedőt!... Tombolhat a vihar, cikázhat a villám, Hogv tüzoszlop gyűljön mártírjaink sírján, Az Ígéret földjét e fénynél meglátva Ködként száll el hazánk sok százados átka... ! j Ha híven kitartunk, hogyha „bízva bízunk“. Csiilagtalan éjben nem nyílik meg sírunk, „Magyarok Istene“ nem hagy el bennünket, „Erős vára“ marad megpróbált lelkűnknek 1... Dombi Lajos. Mi 1 tii i cg. Van e a t imegnek, mint ilyennek lelke Megfigyeléseim. (Részlet a szerzőnek „Tömegló! ktan‘ című cikksoro- zatábós), S.K ember együtvéve még nem tömeg, legfeljebb sokadalom, gyülekezet. Egy-egy vidéki nagyvásáron vagy búcsún sokfélül való emberek gyülekeznek össze, számra nézve hatalmas embercsoport, még sem hat ránk úgy, mintha az emberek tömege volna. Nincs meg benne az a sok vonás, amely a tömeget jellemzi. Érzi ezt a laikus ember is, aki nem a megfigyelés előre feltett szán­dékával vizsgálja az emberi sokaságot, érzi j a nyelv is és a jó magyar ember soha sem beszél ilyenkor tömegről, hanem sokadalmat emleget. Mik hát azok a vonások, amelyek a tömeget jellemzik és amelyek az ilyen soka- dairaakból hiányoznak. Első sorban az összetartás érzete, a közös célnak már nem is annyira világos képzete, mint inkább ösztönszerü, szinte az egyetlen öntudatlanul működő összeforrasztó erem. Ezt bizony hiába keressük a soka­dat inakban. Annak a vásárra összegyűlt embercsoportnak minden tagja mást akar, ki eladni, ki venni szándékszik, sok a leb­zselő, aki csak szétnézni jön, aki az árra kiváncsi, sok a kupec, aki vesz és el ad is, mindenféle csőcselék népség közt teljesen ellentétes érdekű egész és fél müveit urak, parasztok, más-más vidékről való, 3—4 féle nyelven beszélő emberek, ezek közt bizony nem lehet közös érdeket találni, sem olyan célt, amely az összetartást követelné, a közös nyerészkedési cél inkább széthúzásra vezet, olyan omnium contra omnes képe van az ilyen sokadalomnak. Egészen más képe van a tömegnek. Többnyire egy nemzetiségű, egy osztályhoz tartozó embercsoport az, közös érdekkel, hasonló gondolkodás móddal, sőt egyforma bajokkal küzködő, egyforma vágyakkal, kí­vánságokkal biró emberekből áll. Nagyon Elvállal min d e n n < m ü é mr papi munkák pou to» gyors elkészítését. $ FÉRFI SZABÓ. (emelet.) SZATMAR, Deák-tér 7 jfe Legfinomabb szövetekből fp k; e b z i t, || MT polgári ruhákat $ a legjutanyosabb arakban

Next

/
Thumbnails
Contents