Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-06 / 10. szám
XXXV!. évfolyam 10-ik szám. Szatmár, 1910. márc. 6. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. ELŐFIZETÉSI AB : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára !0 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: DUSZIK LAJOS. Szerkesztőség :Vörösmarty-u. 16. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindem" i. ű (Link a áiaclébiv*>ts!ban fizetendők. Megjelenik minden vasárnap. A szatmárnémeti ágost. hitvallású evangélikus egyház kérvénye Szatmárnémeti sz. kir. város Tekintetes Törvényhatósági Bizottságához. Tekintetes Törvényhatóság! Miután egyházunk segélykérvényére hozott s általunk sérelmesnek talált 19—1909. kgy. számú törvény- hatósági bizottsági határozatra tisztelettel felterjesztett fellebbezésünk elintézést nyert s miután első kérvényünk óta viszonyaink kedvezően fejlődtek : mély tisztelettel megnyitjuk egyházunk segélyezése iránti kérelmünket. Az első kérelmezésünk óta lefolyt idő megpróbálta egyházunkat s megnézte életképességéi. Adózó híveink száma jelentékenyen emelkedett. De lélekszámúnk is folyton emelkedőben van. Egyházunk 1908 március hó 8-án alakult meg s már 1909 febr. 1-től állandó lelkészi erővel rendelkezik, mely időpontig is lévén egyházunk a nagybányai ev. anyaegyház fiókegyháza — annak lelkészé látta el a hitoktatási és papi teendőket. Máramarosszigeten virágzó fiókegyházzá tömörültek ott élő hittestvéreink s már 1909 máj. 31-én kimondották egyházunkhoz csatlakozásukat; azóta lelkészünk rendszeresen végzi ott is a hitoktatást s tart istentiszteletet. így a két megye területen lévő, eddig elszórt s a létező egyházainktól messze eső evangélikus diasporák most már egységes szervezetté tömörülve szolgálják azokat a culturalis és hazafias célokat, melyeknek szolgálatában magyar egyházaink állanak s melyekért elődeink annyi — olykor vérbeli — áldozatot hoztak. Korunkban az egyházak alakulására igen nagy szükség van : socialis és ethikai szempontból. Társadalmi életünk rendjének leghathatósabb őrei — az egyházak. Azt a morális hatást, melyet a még oly annyira csekély léj lekszámu egyház is kifejt s mely í eredményként minden egyház nemesi levelét — igy létalapját — képezi mindenkinek, ki előtt főfontossággal bir társadalmunk közszellemének helyes erkölcsi fejlődése, — tisztelnie kell. Ma az egyházak mint culturalis és sociaiis intézmények birálandók el s rnint ilyenek méltán igényelhetik a rokon intézményekkel gyakorolt jótéteményt. Az erkölcsi (züllés) dekadencia megdöbbentő alakokban megnyilvánuló korszakában, midőn népünk lelkében ferde erkölcsi világnézet kezd kialakulni, midőn a bünkrónika kétségbeejtő adatokkal gyarapodik, midőn a tiszta erkölcs már-már veszélybe romlásba jut, kettőzött buzgalommal kifejtendő támogatásra van szükségük az egyházaknak, mint a melyek a társadalmunk létalapját megtámadó veszély ellen minden erejükkel küzdeni hivatottak ! . . . E szempontból kérdés tárgyát nem képezheti egyházunk alakulásának szüksége, de a morális hatásban rejlő szükségesség mellett, melyet a lelkipásztori gondozással (cura pastoralis) istentiszteleteinkkel és vallásoktatásainkkal szolgálunk, rámutathatunk arra a kétoldalú subiektiv szükségre is, mely egyházunk alakulását előidézte. Ez egyfelől a lelkekben rejlő ama tiszteletre méltó törekvésben keresendő mely szerint minden positiv vallásban nevelkedett egyén saját hitelveinek megfelelő vallási formák között óhajtja kielégíteni hitéleti szükségét, ehhez nemcsak joga van, de önmagával s őseivel szemben kötelessége! Az a körülmény tehát, hogy egyházunk megalakulása előtt a városunkban élő hittestvéreink a ref. egyház kebelében igen jól kielégíthették lelki szükségleteiket egy a viszonyokból fejlődött állapot, melyet csak az anyaegyházaink távolsága tartott fenn s sanctio- nálni csak akkor lehetett volna, ha a városunk területén élő hittestvéreink lelkében hiányzott volna az ‘egyháza- lakitáshoz szükséges erő. Ez pedig példás buzgalomban nyilvánult meg. De másfelől közegyházunknak azon tiszteletre méltó érdeke is egyik motívuma volt alakulásunknak, mely azon törekvésben nyilvánult meg, hogy hazánk culturalis gócpontjain élő hit- sorsosainkat egyházzá tömörítve az intelligentiájukban rejlő erőt felszívja s magyarhoni egyházunk egyetemében elhatározó súlyává a szinmagyar egyházakat tegye. E törekvés elisme rést talált a nm. vallás- és közoktatás- ügyi m. kir. Minisztérium 48464/1909. sz. leiratában foglalt eme kijelentésében : . . . . méltányolva a felhozott és állami szempontból is figyelemre méltó indokokat, hajlandó vagyok a szatmárnémeti ág. hitv. ev. lelkészi állás szervezését az 1891. évi XIV. t. 2. §-a szempontjából elvben indokoltnak elismeri.“ S hogy a legnagyobb és leginkább figyelemre méltó motívumot felemlítsük egyházunk alakulásánál: városunk különböző tanintézeteiben 52 (ötvenkettő) s Máramarosszigeten 43 (negyven- három) evangélikus növendéket oktat lelkészünk hitünk elveire az igazság- és szabadságszeretet ősprotestáns erényeire. A ki a vallásos nevelésnek jellemképző hatását ismeri, egyházunk ez irányú tevékenységét csak tiszteletre . s támogatásra méltónak ítélheti, mert erős jellemeket csak a hit nevelő határa fejleszthet!
