Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-25 / 52. szám

2 S Z A T M A R decz. 25. tene rajta. Elég meg hallani az el­nyomottak keserű sóhaját, hogy belássuk: nincs itt még ma sem jó akarat az emberekhez. Épen ezért csak hadd hangozzék még mindig az a karácsonyi szózat „dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, e földön békesség és az emberekhez jóakarat“, hadd hangozzék mind addig, mig csak mindenki meg nem hallja, meg nem érti és a szerint nem igyekszik élni ! Hadd hangozzék épen ma Krisztus születése ünnepén, ki nemes példájával meg is mutatta nekünk, miképpen tölthetjük be azt, miképpen élhetünk Isten dicsőségére, felebarátaink javára és a magunk idves- ségére. B­Kardos kalapja tartós ! Színház. Hétfőn este Csákó és Kalap kitűnő előadását telt ház nézte végig. Az összes szereplők kivétel nélkül jól játszottak. Ugyancsak jó előadásban került színre kedden este az Obsitos. Az uj baritonistá­nak kellett volna bemutatkoznia ez este, do lekésett és igy Kaldor ugrott be a címsze­repbe. Nem tudjuk, milyen lehet az uj ba­ritonista, de meg kel! vallanunk, hogy csöp pet sem sajnáltuk elmaradását, mert Kál- dor kitűnő játéka és szokatlanul jó éneke teljesen kárpótolt bennünket. — Dénes Ella a nagyasszony szerepében, továbbá a Billa- Mátrai-Heltai triász kitűnő volt. Csütörtökön „Buridán szamara“ ment premierben telt ház előtt. Bohózat. Volta­képpen utópisztikus társadalmi rajz, a hol a férj bevezeti szeretőjét felesége szalon­jába és különösebb emóció nélkül élnek együtt - hárman. Fejtetőre állított hely­zetek nem kergetik ugyan egymást, amint a darab vállfája talán megengedné, de a jellemből fakadó komikum állandó derültség- j ben tartja a közönséget. Már pedig, ha a I publikum mulat, a szerzők jól érzik magú- ; kát. Annál bautébb a második felvonásban J Georgesnek ingben való szaladgálása., amely | ! Ízléstelenséget nem is lehetett mindeu dis- j i sonancia nélkül a természetes helyzetek j keretébe bel íiileszteni. CLudalatos, hogy e bohózat felett. ! i gondolkodunk. Gondolkodunk és megértjük j I Lucien de Versannat (Vidor), mert ő tnü- ! j vész, — a haza-éle1 művésze, — no meg ! j nem is szerelmes sem a feleségébe sem a • I szeretőjébe, de végtelen gyengédséget érez ! ; mindkettőjük iránt. Michelinét (Horváth ! Lenke), a gyámieányál szánalomból fakadó ; j szeretettel veszi körül és boldoggá akarja I tenni. Nehéz feladat, mert a, művé- zieikü, : természetimádó Micheliné, aki gúnyolódó 1 j természetével sehogy sím tud. ille ve nem akar hozzáalkalmazkodni a szalon élet , konvenciós simaságához,— Georgesb i (Sipos) i az asszonyok „ke íves barátjába“ szerelmes, a ki csak sok kacagtató jelenet után ís- i merte fel, hogy az ő igazi boldogsága I ! Micheliné mellett van. Talán perfid állítás, ha azt. mondjuk, j 1 hogy ismerjük az asszonyokat. Lucien azon- ! ban szellemes csevegéssel meggyőz ezen állításáról. Életfilosofiájának morálját pedig i nem kutatjuk, hanem elfogadjuk. A darab [bét fő női szerepe Hoiváth j i Lenke és Zöldi Vilma (Vivette) vállain j nyugodott. Horváth Lenkét illeti a siker j ! legnagyobb része. Játékát ogy szóval ' jellemezhetjük legigazabban, — elragadó ; volt, és ezzel sokkal többet mondunk annál, j hogy a művészet és báj jellemezték a já- j tékát. Pazarul bánt velük, de teheti, mert j telik. Zöldi egy kokott szerepében a leg­őszintébb elismerést érdemelte ki. „Még 1 komprommittálja magát“, mondta egy bá- mulója.JÉs ez az igazi művészet, mert a színpadról fő az illúzió. Saary Margit a non salansz előkelő asszonyt a leghívebben mutatta be. Művészi erejét a társalgásban csillogtatta. Mindig úgy érttette meg magát, a hogy érzett es gondolkodott.. Ez az előadás művészete Pongrácz Midiid bajos é.s szép volt. Vidor a blazirt de nem unott Lucient ragyogó bonhomiával adta. Sipos jóízű voit és természetes. Soha sem felejtettük el, hogy az asszonyok „kedves barátját“, a z.sur fiút látjuk. A kisebb szerepekben elegáns volt Vájná é.s a többiek is csak segítették a szerzők diadal szekerét tolni. i. Karácsonyi csillag... Karácsonyi csillag! béke követe, Figyel-e rád minden lélek, követ-e ? Vagy pedig csak a magasban ott ragyogsz, Nem néznek rád sem kicsinyek, sem nagyok ? Szeretetnek szent jelvénye, szép csillag! Lélek-egén rég feltűntél, rég virradt, Mégis azért kisért sötét éjszaka, A kevélység felhőt borit a napra ... Reménységnek tündér álma, szabadság! A szolgaság járma mért vet árnyat rád ? Testvériség uralomra mikor jut, Öröm fénye mikor váltja a borút? ... Eltűnődöm s fájdalom dúl lelkemben, A Megváltót ott látom a kereszten, „Feszítsd rneg“-et kiált most is sok ajak, A gyémántot elfedi a sok salak . ,. Az érdemet megnecsülni nem erény, Könyök harcban nem nyer babért a szerény, Ki testvérét a porba letiporja, Arra száll ma a dicsősség himpora . , . fényben ragyogtak. Arcáról bár tűzben égett, : szelídség, jóság sugárzott le. Arca szinte át­szellemült. Feje fölött látni vélték a glóriát. Beszédében annyi meggyőző érv, hangjában annyi melegség, őszinteség, szemeben annyi jóság, szelíd érzés rezgett, hogy a tömeg megbüvöltea, elhaló lélekzettel égő szemek­kel, lázas arccal, epedő mohósággal leste a krisztusi tanításokat. A nyugodt, vértelen arcok kipirultak, a szemek, mint türkisz ra­gyogtak — villámlottak. A tömeg lelkesedése folyton növeke­dett. Már . . . már a rajongó tömeg oda­rohant a szónoki emelvényhez, hogy ruháját érinthesse az újkori messiásnak. Már . . . már a lelkes tömeg ruháját csókolta az Isteni tanok hirdetőjének. De az apostol megváltoztatta beszé­dének irányát. Az előbbi szeretet, — amely hangjából áradt — mintha most keserűség, nemes harag, az emberi gyarlóság felett érzett szent fájdalom váltotta volna fel. Tom­pán érctelenül [hangzottak a nagy teremben a feddések, s óvások, melyek az egyház férfiú ajkáról elhangzottak. Mert az apostol vádolt. Vádolta az egyház vezetőit, elöljáróit, kárhoztatta a hiveket, amiért az evangyéliumi örök igazság helyett az emberi gyarlóságok, léhaságok s gonoszságoknak adtak men- helyet lelkűkben, s az Isten igéi helyett a trágárságok, fajtalanságok terjesztőivé lettek, amiért az Istenség imádata helyett az emberi gyarlóságoknak faragtak bálványt s annak hódoltak. Példákkal . . . esetekkel illusztrálta a bűnt, a fertőt, a melybe sodortattak, Kímé­letlenül ostorozta a hibákat. Biztos, nyugodt lélekkel mutatott reá a hibákra a bűnökre. A tömeg meglepetve, megdöbbenve bámult maga elé. Majd kérdőleg tekintettek egymásra. Szemükből szinte kiviláglott a csodálkozás, a meglepetés. Nem tudták, talán nem is akarták elhinni, hogy egy em­bernek legyen annyi bátorsága, hogy a sze­münkbe merje mondani azokat a hibákat, amelyeket elkövettek. Nem akarták hinni, hogy az emberi gyarlóságok felett érzett mély keserűség váltotta ki az apostolból e merész szavakat . . . Most látszott csak, azokból a hideg, merev arcokból, — hogy az a lelkes tömeg, az a rajongó hallgatóság, amely szinte vállaira emelte az egyház egy­szerű apostolát, csupán a hangulatok emelő hatása alatt állott akkor, amidőn leikesédé­nek ily módon adott megnyilatkozást. Egy hangulatokra épitett vár volt az, amely kivan téve a változó viszonyok szeszéjeinek. Most látszott csak, hogy az a testvér szeretet, az a nemes vonzalom, amely a hallgatókon uralkodni látszott szintén nem volt egyéb, mint az emberi lélek egy pillanatnyi felbuz­dulása, a szívnek magába szállása. Néme­lyeknél álarcz volt, amellyel a világ szemébe akarták hinteni a port, mutatván az ember­társi szeretet magasztos cselekedetét. A le­pel alól, amely eltakarta ez emberi gyarló­ságokat, szinte rikitva tűnt elő a szürkeség, ! a rideg valóság. Most, amikor az apostol szinte kihívó | merészséggel mondta szemükbe gyarlósága­Elvállal mindennemű^ papi munkák CSAPÓ LAJOS ill Legfinomabb szövetekből 1 -------- készít — FÉ RFI SZABÓ. polgári ruhákat pontos gyors elkészítését. $ (emelet.) SZATMÁR, Deák-tér 7 ifi a legjutányosabb árakban.

Next

/
Thumbnails
Contents