Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-17 / 29. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. ELŐFIZETÉSI AH : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára iO fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal Deák-tér 3. szám. Oktalan humánizmus. Körülnézve a ma társadalmának forró légkörében, a jeg^LLvlegmodernebb törekvések meiLjfVfféx&j ott láthatunk bizonyos kiséro"mcl!ék jelenségeket, amely szárnyát szegik bármely nagy reményű, nagy sikerrel biztató törekvésnek vagy iránynak. A modern kor egyik legtöbbet Ígérő jelszava az igazságügyi humánizmus, — ez a kétségtelenül gyönyörű szép végcél, amelynek szolgálatában már eddig is jelentős és nagy horderejű intézkedéseket, törvényeket alkottak. Hangos örömkiáltás fogadta nálunk is a küllőidről nem olyan régen átültetett plántát: az esküdtszéki bíráskodást, mely kétségtelenül szép és nagy újítása volt az igazságszolgáltatásnak, mert alapelve az, hogy a bíróság ítéletéhez egy olyan testület adja meg az általános irányítást, amelyiknek tagjai függetlenek a kérdéses ügyben, tehát felfogásuk biztosságát és elfogulatlanságát nem zavarja sem érdek, sem előbb végzett hosszú esztendők tanulmányainak eltagadhatatlan gondoigozásirányiíó eredménye. Az esküdtszéki bíráskodás mégis, az egész világon csődhöz közeledik és ha sürgős reformokon keresztül A csillag. „Akinek csillaga Kilobban az éjben, Annak a lelke is Akkor száll el épen . . Nem igy van ez édes, — — Oh, ne mondd ezt nékem ! Tudod-e, a földön Nincsen annyi lélek, Ahány csillaga van A ragyogó égnek, — Ahányan közülök Lehullnak, kiégnek! A csilag hullása Csak a sorsunk képe, Így lobban ki szivünk Egy—egy szép reménye, S igy hull egy—egy ábránd Örök, sötét éjbe ! sasi Nagy Lajos, | meg nem javítják, végképen használ- | I hatatlan, sőt a társadalomra egyene- í sen veszedelmes intézménnyé válik. A bíráskodásnak ez a neme, mely éppen a humánizmus nemes levegőjében csírázott ki, oktalan humániz- ! must gyakorol. Illetőleg nemcsak azoknál az eseteknél fejti ki ítéleteiben az ! emberszerető, elnéző és engedékeny felfogását, ahol annak helye van, — i hanem ott is, ahol éppen az ellen- | kezőre volna égető szükség. Aki figyelemmel kisérte a legújabb kor legnagyob bűn poréit láthatta, hogy valamennyiben felmentette az esküdtbiróság Ítélete a bűnösöket, holott szakértőktől hallottuk, hogy a j szakbiróság minden egyes esetben több : mint elegendő okot tál üt volna leg- | súlyosabb marasztaló h cicire. A hibás minden esetre maga az esküdtszéki intézmény. Az esküdtek az egész világon nem fogják fel magasabb szempontból felelősségteljes hivatásukat. Ki nem hallott még esküdtet akként nyilatkozni ; „én miattam ne haljon meg senki“! Az esküdt első sorban magát nézi, nem az ügyet. Fél a lelki nyugalmát megzavarni egy esetleg elhibázott verdiktéi, mely valakinek a fejébe kerülhet. S azután az esküdtek naiv emberek is rendszerint. A dráma. — Az igazgató ur várja önt, — igy szólt az inas és én izgalomtól remegve léptem be, karjaim között szorongatva a kéziratot. Az igazgató egy bőr szék felé mutatott Ily szavakat ejtve : — Mivel szolgálhatok, fiatalember ? Képtelenül arra, hogy bár egy szót nyögjek ki, felé nyújtottam a kéziratot: elvette és a következőket olvasta ki belőle fenharigon : A VALENTIN. Drámai néma jelenet egy felvonásban. SZEMÉLYEK. Lord Ámbár, gazdag angol, Valentin, menyasszonya. A szin egy hálószobát ábrázol: háttérben széles erkélyablak, mely mögött faállvány deszkái láthatók, létrákkal. A házat ugyanis tatarozzák kívülről. Éjféli hangulat. Szatmár, 1910. július 17. Msudennc-n ű dij*k a k i adó hi v.i tál ba n f«2eí«ndők Megjelenik minden vasárnap. ; A vádlott megbánást mutat, sir, zokog gyerekeit emlegeti; tettet hiszté riát, elmezavart, beszámithatatlanságot. A bíró — ki ezret látott ilyesmit életében ; nem ül fel az ilyen fogásoknak. A jámbor esküdt azonban mindjárt beugrik, elérzékenyül — volt rá eset, hogy el is ájult egyik-másik a lelki izgalmaktól • — s a vége : felmentés. Kétségtelen ennek a rpsszul gyakorolt humanizmus káros és romboló hatása, mert hiszen a társadalom igy valósággal maga tenyészti magának a gyilkos urakat és hölgyeket. Meg kell változtatni a rendszert. Az esküdtek verdiktjének nem szabad azonnali jogerősséget biztosítani (lásd a Haverda ügy uj fejleményeit!) Kell, hogy maga a bíróság jogot kapjon arra, hogy a verdiktet semmissé tehesse, mikor az nekik, szakembereknek abszurdumnak tűnik fel. Emelni kell az esküdtszékek színvonalát, akár előzetesen a megválogatással, akár a tárgyalás során szakszerű és részletes kioktatásokkal. Meg kell tanítani őket az igazi es álhumanizmus közötti végtelen különbségre. Az állam se adjon élet-halál felett való döntést ahoz nem értő, testület kezébe, — bocsánat a közhelyért: a I. JELENET. Valentin egyedül. Jobbra az ajtó megnyílik és Valentin belép. Meggyujtja az éjjeli szekrényen álló lámpát és lassan levetkőzik. Eloltja a lámpát és lefekszik. Éjjeli hangulat. A zene lilaszinü valcert játszik. II. JELENET. Lord Ámbár, Valentin — alszik. A holdsugárban egyszerre egy alak körvonalai tűnnek fel az erkélyablak üvegén, Az alak értékes gyémánt műszerrel kivág egy ablakot és aztán nesztelenül belép a hálószobába. Kőműves ruhában van, de nem szabad kőműves, mert neki nem szabadna most itt járni ; ledobja munkássipkáját és fürkészőleg néz körül. Megpillantva Valentint az ágyban, rettenetes vigyorgás torz, ia ej vonásait. Az álkőmüves lassan leveti munkászubbonyát és az elszakíthatatlan nadrágot; — ekkor kitűnik, hogy alul kifogástalan szmoking
