Szatmár, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-17 / 29. szám

2 SZATMÁR julius 17. kis tolvajok igy börtönbe kerülnek, a nagy gazemberek pedig tehetik, ami jól esik. És ez végre sem célja a modern társadalom életének. Városi közgyűlés. Szatmár Németi szab, kir. város hétfőn tartotta rendes havi közgyűlését, melyen a főispán elnökölt. Polgármester jelenti, hogy a közúti „Szamos“ hídnak a város közönsége és a Szatmár-erdQdi h. é. vasút között fennálló liidhasználati szerződés értelmében leendő megerősítése tárgyában az eljárás folya­matban van. A törvényhatóságnál f. év első felében az ügy forgalom némi csökkenése volt tapasztalható. Hasonló csökkenés tapasztalható a köz- igazgatási bizottságnál és az elnöki osztály­nál is. Áz előadók tevékenysége általában ki­elégítő s a félévi vizsgálatkor tak't hátra­lékok jobbára olyanok, amelyek a rendes ügymenettel járnak, s részint a tárgyalásra kitűzött ügyekből állanak. A helybeli államvasutak forgalmi főnök­ség évek óta küzd a hivatal céljait ki nem elégitőbérleti’ helyiségek kényelmetlenségével. Jelenlegi bérlete lejáróban lévén, ajánlatott tett a város közönségének, hogy amennyiben a város az Árpád és Attila utcai saroktelken a forgalmi főnökség és három osztálymér­nökség céljára megfelelő épületet állít, azt huzamosabb időre kibérli. A városi tanács az ajánlatot megfon­tolásra érdemesnek és tárgyalásra alkalmas­nak találta, minélfogva utasította a mérnöki hivatalt, hogy tegyen számítást az építkezés költségeiről és várható bérjövedelméről s készítsen elő általános tervet vonalvázlatban a felállítandó épületekről. Majd Halász Ferencet parentálta el a jelentés. A jelentést a közgyűlés tudomásul vette, s ezzel kapcsolatosan dr. Tanódy Márton indítványára, aki a hegyi vasút nyomorúságos voltát ostromolta kemény szavakkal, elhatá­rozta, hogy a tarthatatlan állapotok meg­szüntetése céljából egy- panaszos felírást in­téz a kereskedelmi miniszterhez. Tudomásul vette közgyűlés, hogy a belügyminiszter jóváhagyta a piaci idő meg­határozása és a viszontélárusitók elővásár­lásának korlátozásáról alkotott szabályrende­letet és az építési szabályrendelet módosí­tását, mely utöbinak egyik legfőbb intéz­kedése, hogy a Rákóczy. Széchényi. Árpád és Hunyady-utcákon ezután csak emeletes ház építhető. Elfogadta közgyűlés a kissebesi gránit kőbánya r. t. céggel a kőszállitásra, továbbá a Báthory utcában felállítandó óvoda szerve­zésére és a kültelki iskola coljára szükséges | ingatlan megvételére nézve beterjesztet I szerződéseket. A németi tagosításra nézve : pedig magáévá tette a tanács javaslatát, I hogy a város nemcsak a határ, de az erdő és lankaterületek rendezését is kívánja. A múlt évi zárszámadást a főszámvevő előterjesztése értelmében elfogadta. — El­rendelte két illemhely, továbbá a digestor céljára szükséges épületek felállítását. — A | kra-ssószörény megyei árvízkárosultak részére 200 K segélyt megszavazott. — A kereskedő tanonciskolái tanítók óradij felemelése iránti kérelmét elutasította, miután a mostani óra- díj több, mint amennyit az állam fizet. — A cukorgyári alapítók keresőre kimondta, hogy az állatok kívánt községi kedvez­ményeket kiirtásba helyezi, ha a gvár fel­állítása tényleg biztosítva lesz. Hozzájárult Debrecen átiratához, hogy az osztrák-magyar batik által kibocsátott záloglevelek 500 miliió koronára emeltes­senek fel. Egy pár telekmegosztási, utcarendezési ügy és magánkérelem elintézése után a köz­gyűlés fél 5 órakor véget ért. Üdvözlet. Zoitáni Károly huszonötéves jubileumára. Irta : Ladányi Endre. Ha homlokodra nem font koszorút, S babérlombot nem tűzött senki sem. lm. fonok én lelkem virágiból, Egyszerű bár, - de fogadd szívesen.! A virágok, amelyekből fonom A koszorút, baráti kezekkel. Örökké élnek. — S mig szivem dobog, Azokból egy sem hervad soha el. Én nem azért fonom a koszorút. Hogy ünnepelt hőst ékítsek vele. A hirkoszorus bajnok homlokán Elhervadna tán minden levele . . ? Virágaim a hírnév fényihez Nem illenek ; hisz csöndes völgy ölén Nőttek azok, .ahol (ismeretlen A hazug pompa s szernvaldtó fény. Hát csak a „nagyoknak“ lehet joguk Elismerésre s gránitoszlopra ? A hőst, ki névtelenül vérzik el, Ne emlegesse sarui sem soha , . . ?! A harcmezőn, borongó éjszakán A névtelen 'hős midőn haldokol, Kihűlni készülő szive fölött Csalogány szól és róla dalol. A jeltelen síron, hol aluszik, Nincsen fejfa és rajta pálmaág — ; És mégis van, mi sírját jelöli, Mert nő a síron ezernyi virág. PJzekbö! fonok én ma koszorút Ezt mondom én most neked dalban el . . • Megerdémled, hiszen hős vagy te is, — Bar névtelen-, szegény Gamaliel . . .! lm nézd a munkást 1 az is névtelen Aki izzadva hordja a követ. Rég porlad Ő . . . ragyogva, büszkén áll Mit ő hordott, a roppant épület. Vagy nézd a búvárt tenger fenekén, A bányászt lenn, a szikla mélyében . .! Mit ők hoztak fel, vakítón ragyog, A két férgét . , . ? nem látja senki sem ! . van rajta. Ez lord Ámbár. Hideg nyugalom- j mai kést vesz ki zsebéből, aztán j .gcsen közeledik az áldozathoz. Nyugodtan torkon : ragadja és kését háromszor a nő habkebelébe sülyeszti. Aztán elereszti a holttestet, mely j lehűl a szőnyegre. (Cimbalomzene.) III. JELENET. Lord Ámbár egyedül. (Halottak nem számítanak.) A nyomorult gyilkos az ágy alá löki j áldozatát, lepuccolja a kést, kitisztítja a kör- | mét, felveszi a kömüvesruhát és nyugodtan i indul, hogy távozzék. Egyszere megáll, mintha j haboznék: — a fejére üt, körülnéz, kinéz, aztán gyufát gyújt és visszajön az ágyhoz, megnézi a hullát. Látni, a mint igy szól: „Ejnye, a fene egye meg, mindjárt gondoltam. Eltévesztettem az emeletet.“ Nyugodtan va­karja fejét és megindul a — második emeletre. FÜGGÖNY. — Fiatamber, — szólt az igazgató, az ön drámája egy remekmű. — O ! — rebegtem szerényen. — Remekmű, mondom, s a fődolog, hogy a darab gyönyörűen kitölt egy estét. — Ez a kis felvonás ? — Több kis felvonás lesz ebből. Le­galább öt, vagy hat felvonás. Képzelje csak, ha a maga darabja kijut majd Amerikába ?! Egész 45 ig rúghat a felvonások száma. Persze, itt nálunk nincsenek ilyen magas házak. De nem'baj. Az V, felvonásban egy kis változtatást hozunk be. A gyilkos egy­szerűen igy szól: „Ejnye a frász egye meg, most meg aházat tévesztettem el!“ A szer­zői honoriáriumot Ön azonban csak egy felvonásért kapja, mert azontúl a darab az én négy emeletemmel megy tovább. És most röpüljön, drágám, majd mi segítünk. Korbács csattogott, ezerek hátán S piramist raktak szegény páriák ; j Nyugosznak ők . . ki tudja, merre, hol ? j Ám állanak a bus Kálváriák. ! Úgy tűntek el szegény névtelenek, Mint eltűnik á hulló falevél . . . Emleköket nem őrzi senki sem, S már holnap rólluk senki sem beszél. Ilyen „névtelen munkás“ vagy Te is, Ki dolgozol s nem kérded mi a bér ? Megelégszel a barna kenyérrel, Álmodni sem tudod, mi a babér . . . ? Te dolgozol, hogy épüljön a mü. A nép jólét hatalmas csarnoka ; Mit bánod te, ha nem ad julalmat A nagy tömeg — az eszmék zsarnoka ,.! 2 Mit bánod te ? csak lásd hogy a hazát Azok teszik naggyá, kiket nevelsz ; Szegény munkás ! te akaratlan is Ércnél állandóbb oszlopot emelsz. S ez oszlopra ma büszkén irja fel, Háromezer tanítvány nevedet 1 Elvállal mi üdéimé műi papi inuiiK£ ff & 'S dTfc i A FÉRFI SZÄ8Ö. portos gyors el kosai tését. $ (emelet.) SZATMÁR, Deák-tér 7 | Legíinomabb szövetekből ~—-------— é s ä i t "-Ü T polgári ruhákat a legjutáuyosabb ágakban,

Next

/
Thumbnails
Contents