Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-28 / 13. szám
XXXV. évfolyam S3-ik szám. Szatmár, 1909. márc. 28. ELŐFIZETETT AH : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára ÍO fillér. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48“- S HETI LAP. 4 r—“ FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. VERÉCZY ERNŐ. Szerkesztőség: Petőfi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Mindenné!; íí dijak a kiadóhivatalban fir.etendák Megjelenik minden vasárnap. A kivándorlás kérdéséhez. (V) Szomorú jelenséget észlelhetünk statisztikai kimutatásunkban. Szomorú jelenség s következményeiben óriási horderejű az Amerikában kivándorlók számának tetemes és folytonos növekedése. Hetenként ezeren és eze- ren adják vagy zálogosítják el családi birtokuknak utolsó maradványát azért, hogy az oly sok reménnyel kecsegtető amerikai utazást megvalósíthassák. Ezeren és ezeren veszik /kezükbe a vándor-botot, akasztják /vállukra a bizonytalanság tarisznyáját, hajóra szállnak, eltelve azzal a reménnyel, hogy máskép lesz az újvilágban. Pedig dehogy van máskép. Az a korszak, mikor Amerikában kevés volt a munkás és sok a munka, tehát nagy volt a kínálat és kicsi a kereslet s igy a munkás amellett, hogy keresetet biztosan kapót, nem remélt s az óvilágban kapottnál jóval nagyobb munkabért kapott: letűnt; az újvilágot elözönlötték a világ minden részéről beözönlő idegen elemek, s most már úgy állunk, hogy a kereslet nagyobb mint a kínálat, ami természetesen a munkabérek tetemes leszállítását vonja maga után. Emellett most már megtörténik gyakran az is, hogy a szegény kisgazda pénzzé tevén mindent, kivándorol, ott munkát nem kap s elpocsékolván mindenét, a leghihetetlenebb s itthon általa is lenézett foglalkozáshoz kezd, hogy annyit tudjon legalább keresni, hogy haza jöhessen s még egyszer megláthassa azt a földet, a melyen született, a házat, amelyben ringatták s amely azóta, ki tudja, hányadik kézen van. Nem azt akarom én ezzel mondani, hogy Amerikában a munkás nem kereshet többet mint itthon, de merem állítani, hogy oly erős és nehéz munkával, mint Amerikában, nálunk is kereshetne a munkás annyit. Amerikában reggel 6 órakor, mint az állatot, munkába állítják a munkást, dolgozik egész napestig. Ott nem ismernek pihenést, csak ebédnél van félóra pihenő ; nálunk az iparossegéd nagy zúgolódás közt úgy, ahogy, akkor, amikor munkába áll 7 órakor s még hozzá sem kezd a munkához, jön 8 órakor a reggeli félóra pihenő, 12 órakor jön az 1 órás ebéd utáni szunnyadozás s 4 órakor a félórai uzsonnái pihenés és fél 6 órakor jön az egész napi jól megérdemelt munka után a 12 órai pihenés. Próbálná meg csak a munkásosztály Magyarországon végezni úgy és azt a munkát, amit Amerikában végez munkájának verejtékével, keresne és kapna is annyi munkabért, amennyiért odahagyja családját, hazáját, mindenét s megy Amerikába azért, mert ott jobban becsülik és fizetik a munkást. Jobban bizony, mert ott a munkás munkás és nem ur, dolgozik, mint az állat, s nem jár a szociálista gyűlésekre, tagja vallásos és társadalmi egyleteknek s nem szak- szervezeteknek, amelyek minden nemesebb érzést kiölnek a munkás lelkűidéből. Alkalmam volt a napokban beszélgetni egy Amerikából visszajött polgártársammal, aki abban a szerencsés helyzetben volt, hogy munkát is kapott s gyűjtött is valamicskét. Elmondta, hogy egy kőbányában dolgozott reggel 6 órától este 7-ig, pihenés nélkül egész nap, targoncázta a követ s keresett naponkint 4 forintot ; mikor azután a fentieket elmondottam neki s előadtam, hogy ilyen munkával itt is keresne annyit, azt válaszolta, hogy „csakhogy Magyarországon nem dolgozunk ám úgy, mint Amerikában*' — s mikor azt kérdeztem, miért nem ? azt válaszolta : — „Ja, Amerika! Hát nem „ja Amerikázni“ kell, hanem dolgozni, úgy és annyit, mint Amerikában s a munkabér itt is lesz oly magas, mint az uj. világban, illetve kereshet itt is a munkás annyit, mint Amerikában.“ A kivándorlásoknak oly hihetetlen arányokban emelkedése nézetem szerint három körülményben keresendő:, a munka állandóságának hiányában, a munkabér nagyobb voltában s a ki- vándorlási ügynökségekben. Hogy a munkabér magasabb, mint nálunk, annak okát fentebb előadtam s állításom igazolására csak annyit kívánok még megjegyezni, hogy alig van darabszámra dolgozó iparossegédeink közt olyan, aki, ha csak kicsit is, de utánanéz munkájának, hetenkint 6 napot dolgozva. 30 —50 koronát meg ne keresne s hol áll nehézség dolgában ez a munka az Amerikában végzett munkához ! Hogy nálunk a munkás kevesebbet keres, mint Amerikában, annak az oka magában a munkásban keresendő : a kávéházban, a sörcsarnokban s a szórakozás különböző nemeiben, mig Amerikában mindezekről szó sincs. Dolgozni kell becsületesen s higyje el nekem a mun cas-osztály, hogy becsületes munkával a mai bérviszonyok mellett is kereshet annyit, mint nagyon sok, eiős kitartás, anyagi áldozat, tanulás után célját érő diplomás ember. A munka állandóságának hiánya abban keresendő, hogy nincs iparunk,, annak oka pedig, mint már e lap hasábjain kifejtettem, a közös vámterületben keresendő. Állandó munka nincs ipar nélkül, ipar nincs önálló vámterület nélkül. Még néhány szóval a kivándorlási ügynökségekre kívánok röviden megjegyzést tenni. A kivándorlási ügynökségek azok, amelyek ha nem is egészen, de leg-
