Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-28 / 13. szám

2 SZA TM AE márc. 28. alább is nagy mértékben közremüköd- j nek a kivándorlók számának emelke­désénél. A kivándorlási ügynökségek, illetve ezek alkalmazottai azok, kik mézes szavakkal, fényes jövőt Ígérve i reábeszélik a munkásokat az Ameri­kába való kivándorlásra. Rózsás szín­nel festik a jövőt, nagy fizetéssel járó foglalkozást, állást Ígérnek s az a magyar paraszt, aki sajnos, mindig jobban hitt bárkinek, mint az urának, felül a szép szavaknak, hajójegyet rendel s megy Amerikába, az arany­bányába és csak Amerikában látja azután kétségbeejtő helyzetét, állás, pénz és ismerős nélkül egy uj világ­ban, ahol aztán előállanak az ebből élő lelketlen, úgynevezett közvetítők és kiszipolyozzák utolsó krajcárjaikat, kiszívják utolsó csöpp vérüket és azután szépen útnak eresztik. Szigorú törvény, rendelet vagy nem tudom én, mi kell a kivándorlási ügy­nökségek működésének szabályozásara addig is, mig reméljük ez bekövetke­zik, társadalmi utón próbáljuk ellen­súlyozni ama hatást, amelyet ezek a lelketlen ügynökök a munkás-osztályra gyakorolnak. mölcsót s messze, de biztos helyről szemlé­led ? Ugyan Györgye, te hős, te, nagy miért tetted ezt ? Talán felséges atyád megfogadta múltkori tanácsunkat és úgy bánt el veled, mint a szülő szokott a rossz gyermekkel ? Na de mi ránk teljesen mindegy, ki lesz a szerb trónörökös, valamint az is tel­jesen mindegy, hogy Györgye, mint cél - lövő vagy mint pojáca keresi meg a ke­nyerét ; az a jó, hogy a háború borzalmas rémei elmaradnak, nem hajigálunk ki mil­liókat a nagy Szerbia esztelen politikájá­ért s nem fog magyar vér patakokban folyni a disznók szép hazájában. A HÉT. Györgye ! Györgye mit csináltál ? Lázba hoztad a szerb nemzetet, igaz, hogy nem felső rétegeit 1 Bele vitted uagy és hős nemzetedet egy pár millió dénár költségbe. Harci kedvedben meg is öltél valakit. De mikor már-már a te szép fiatal bőröcskéd is veszélyeztetve lenne, oldalba rugód hazá­dat s a szép, nagy önfeláldozó munkád gyü­A véletlen. — Irta : Puskás Károly. — Dr. Simon rendelő szobájában az asz­talnál ül; az asztalon bonckések, emberi csontváz darabok hevernek s egy lombikban a vas reágense, terro cyánkálim forr. A be­lépő szobalány leveleket és friss hírlapokat hoz, az orvos ur egy „csak ennyi ?“ (meg­jegyzés) után idegesen a szobaleányra ki ált, hogy „mehet.“ Egyedül marad és halkan, szinte suttogó hangon magában beszél. — Igazán nem tudom elgondolni, hogy valaki roaida-mérgezési tünetek közt haljon meg, pedig a fekete foltok az arcon, a hónalj alatti daganat, kékesbe játszó színe határo­zottan vasmérgezésre mutatnak és mégis a vérsejtek eddig nem reagáltak vasra. Az ajtón kopogás hallik. Dr. Simon bele van merülve a vizsgálásba, a kopogást nem hallja meg és az idegen mély sóhaj tások és tompa jajjok hallatása közt belép. Az ajtó nyikorgás felzavarja dr. Simont és a belépő fiatal asszonyt leülteti. A« asszony könnyezve kezdi levetni blúzát, karján hatalmas ütések nyoma lát­VÁROS. Árlejtés müjégre. A tanács 1909. ;óvre a vágóhídi telapen gyártandó müjégre árlejtést i hirdetett, melynek eredményeként Mer- mel8tein Lipótnak táblánkint 25 fillér­ben tett ajánlatát fogadta el. Az uj kir. adóhivatali épület tervei. A város központjába helyezendő kir. adóhivatal terveit a pénzügyminisz­ter átalakítás végett visszaküldte. Úgy látszik a kormánynak nem sürgős az építkezés végrehajtása, mert dacára, hogy a tervek a minisztériumtól küldött ; szabványoknak megfelelnek, mégis kilo- gásokat tett azokra s a szabványtervek­től eltérő átalakításokat kiván, A tanács kiadta a terveket Illés Gyula fővárosi építésznek átdolgozás végett. Tanulmányi kiküldetés. A városi tanács fertőtlenítő telepünk küszöbön álló korszerű berendezése előtt kiküldte Erdélyi István főmérnököt és dr. ; Vajay Imre kér. orvost a budapesti fertőt­lenítő berendezések tanulmányozására. ható, a szeme vérben van és keserves zoko- ' gásban lör ki. — Mi baj ? elesett, vagy megverték ? — Igen, igen ! megvert. P ;uig nem ! vagyok hibás ; szerettem nagyon, de tovább nem állom, ... ez az örökös féltékenység 1 j Nap nap után keservesebb lesz az életem, mindig üt és ha sírok, el kozd csókolni, de végre is nem állhatom tovább, tessék meg­vizsgálni az ütéseket, hogy az orvosi bizo­nyítvány kíséretében beadhassam a váló- pörömet. Dr. Simon megvizsgálja az ütéseket és a férj után tudakozódik. Az a szerencsétlen egyszerű munkás ember, — fél éve, hogy együtt vagyunk, mintegy három hónapon keresetül boldogok voltunk, nagyon szerettem azt az embert és vagyonos lány létemre, szüleim beleegyezése nélkül mentem hozzá. Három hónap óta nagyon zavart lett a viszony közöttünk, folyton részegeskedik és a testvéröcsémre féltékeny; ha haza jön és csak a legkisebb nyomát is látja, hogy öcsém hozzám volt, üt-ver, érzem, hogy sorvadok, pedig alig múltam el húsz éves. Véget aka­rok vetni az ilyen életnek — válunk 1 Dr. Simon kiállítja az orvosi bizonyit­A SZÍNHÁZ. 20- án volt a „Szép gárdista“ premierje. Már a darab maga sem érdemli meg, hogy komolyan foglalkozzunk a bírálatával, — üres semmit mondó darab — ahol a szerző merész fantáziája működik ugyan, de semmi eredménnyel. Zenéje határozottan nem üti meg amit csak egy kevésbé sikerült operet­téről is mondhatnánk. Az egész este értéke, ha ugyan vehe­tünk neki értéket, Baliának, meg Rónainak köszönhető. Boda szépen énekelt — persze a játéka az csak a régi. 21- én d. u. a „Gyimesi vadvirág“ ment közepes előadásban. Este ismét a „Szép gárdista“, az előb­bihez hasonló előadásban. 22- én „Csepürágók“, amúgy csepürágók módjára. 23- án és 24-én az „Ember tragédiája,“ vendégszereplővel, Erdőssyvel a kolozsvári színház tagjával. Erdőssy Lucifert adta. Já­téka gondos és jó volt. Határozottan jobb mint Peterdi bátyánké. Színházunk megbíz­ható erőt nyerne vele, ha a direktor szer­ződtetné. 25-én d. u. a „Tatárjárás“ ment még mindig elég eleven előadásban. Este Mihályi Ernő első felléptével a „Cigánybáró.“ Igazán örvendünk, hogy az „állandó vendégünket“ végre valahára volt szerencsénk „látni,“ hallani már hallottuk, de csak hírből, a direktor gyönyörű szép fehér plakátjairól, amit még október 31-ér> szegeztetett ki Szatmár kisebb és nagyobb bódéira. ' Szóval most három estén Mihályi tény­leges vendégünk. Az első esten mindjárt megmutatta hogy tud, meleg érzéssel ját­szott, pompásan énekelt. Tibor méltó part­nere volt. Színészeink ellen sem lehet kifo­gásunk, ez este bár gyér közönség mellett, sikerültnek mondható. 26 án a „Szép gárdista“ még ide is alig-alig méltó helyére, zónába jött. ványt és az asszony szomorúan, sántítva ballag ki. Ilyen az élet 1 — Orvos létemre megáll az eszem, ha szív kérdésekről van szó. Egyik páciensem meghalt, mert megmérgezte a felesége. Itt van a bizonyság, a feloldott cyankáli kénes karikát csalt a megolvadt vér felolvasztott sejtjeire. A szerencsétlen borotválkozás közben megvágta az arcát és az asszony, a felesége rozsdát juttatott a sebbe, a segítség későn érkezett meg és a férj meghalt, mert az*az asszony mást szeretett. A másikat üti-veri, azt, akit legjobbal! szeretett, akiért elhagyta a szeratő szülő­ket. Hálát adok a jó Istennek, mi boldogok vagyunk 1 Irén valóságos kis angyal. írón 1 Édesem, csókolj meg 1 íróasztaláról leveszi felesége arcképét és szenvedélyes csókok­kal borítja el. — Egyszerre csak megakad a szeme az asztalon, a levelek közül egy rózsaszínű levélke kandikál ki, ezzel a fel­írással „Nagyságos dr. Simon Aladárné úrasszonynak“ (hirtelen utána kap). A szo­bába magas, karcsú, gyönyörű szép szőke arcú nő lép be, kullámos égszínkék pon­gyolában. Kovács Gyula temetkezési intézete Szatmár, Ka Jnczi utcza [5. sz. (volt Vajay-ház) alatt megnyílt. A hol a legmagasabb igényeknek is megfelelő temetéseket a legjutanyosabban eszközöl.

Next

/
Thumbnails
Contents