Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-21 / 12. szám
!2-ik szám. Szatmár, 1909. márc. 21. ‘ FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. ™----r77?----■---- ■■■■-;---—------------------ .1 _ii , ../* tik i ii ii* i i é .................. ■■■■—----- .. , —-----— ... .■ EL ÖFIZKTESI AS : f Szerkesztőség: Petőfi-utca 1. szám. Helyben : Vidéken : FELELŐS SZERKESZTŐ: Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Egéé® évre 4 kor. Egész évre 6 kor. | Dr. VERÉCZY ERNŐ. í Minden,i-n i dijak a kiadóhivatalban fueteudOk. Egyes szám ára IO fillér. Megjelenik minden vasárnap. Szabad gondolat. Keletnek, ahogy — hazánkat némely | nagyképü idegen lap és nagyképü ide- j gén örömmel szokta nevezni — az éj- ! szakéból kibukkanó napja széles és erős fénynyel világítja meg a jelen munkásság küzdő tereit és a lelkekbe ható sugarával vezeti az emberiséget azon az utón, melyen ’étele kezdetétől haladt. Ez az ut mindenkor a tökéletesedés gvupontja felé közeledett, bárha a legkülönb jelszavak égisze alatt, s bárha évszázadokra letérni látszott erről az ösvényről, — a célt szolgálni meg nem szűnt soha. A természettörvénynél igazabb, kimerítőbb törvényt emberi lángelme j nem alkotott, sőt amit kifürkészni, utánozni igyekezett: maga ez a természet- törvény volt. Az kehez való közeledés adta meg a lökést az emberiség na- ! gyob fokú haladásának, valamint ettől ! való eltévelyedése okozta lassú és gyak- i ran kárhozatos előrejutását, vagy éppen I visszaesését. Az ember születésétől fogva haláláig minden izében, tevékenységében egy parány a természet kohójából, annak célszerű és megdönthetetlen törvényeivel. Az őskor testilíg-lelkiieg szabad embere korlátlan szabadságának, becsét nem érezte, mivel tudatlanságában arról fogalommal nem bírt, s mert a tudatlanság már maga is rabság. Amint a világra jött csecsemő gyámoltalansága inasok segítségét igényeli, elméjének tompasága képtelenné teszi öntudatos életre, — úgy képviseli e gyermekkor kezdetét az ősember létele, s a fejlődő csecsemő, s a fejlődő emberiség között a párhuzam arányossága el nem vitatható bizonyosság. A gyermek testi és lelki nevelésének, de egyúttal saját észleletéi nyomán kelt tudásvágyának valóságos példáját szemléljük az emberiség ébredésében, egyes hatalmas elmék vezető eszméiben, melyek mintegy uj, felfedezett igazságok megremegtették a földet. Az emberiség serdült korában a hamis tanok, a kibontakozás előmozdítói, a tudatos munkássághoz való készülődés eszközei csakúgy, mint az ifjú útvesztő egy későbbi kiforrott idő előzménye. Az ósnépek tudatlanságának kifejezője a bálványimádás; az egyisten- imádás a természettörvényeinek engedelmeskedő, annak erejéhez mérten eltörpülő eszköz a fejlődés folyamatában, s az emberiség történetében a főlesz- méit gyermekkor tanítómestere. E korban az emberiség vezetője, az egy isten hit volt; az erkölcsöt szelídítette, a sötétségbe világosságot hozott, a puszta anyagi- ságból fölemelte az eszinényiség birodalmába. Jótékony hatása akkor sem szünetelt, amikor átokká látszott válni a vallási háborúk kegyetlenkedése közepeit. Bár úgy a világi, mint az egyházi hatalom birtokosainak szent célok örve alatt gyakran szentségtelen üzelmek adtak impulzust világmegváltói törekvéseikhez ; nem vetettek ezek olyan gátat, hogy az előhaladást évezredekre megakasztani képesek lettek volna, mivel a népek életébe belejátszó eszme életképessége attól függ, hogy mily arányban szolgált a haladás végtelenségéhez s egy túlhaladott eszme már magában hordja egy másik eszmének magvát, mely friss erővel ragad közelebb egy lépéssel a tökéletesedés felé. Az egy Isten hittel kilépett az emberiség csecsemő korából a gyermekkor küszöbéhez; itt betöltötte szerepét, elvezette az emberiséget ahoz a ponthoz, ahol nincs szüksége többé dajka- mesére, ördög és pokolra, hogy vad erkölcseit féken tartsa, önerejéből kell, hogy legyen az ifjú férfivá, önerejéből kell a gyermekkor végéhez elérkezett emberiségnek kutatni a végtelenseg titkait, ha az eszközök önálló numkássá| gában hasznavehetetleneknek bizonyul- í lak: Ilyen .túlhaladott eszköz a bigotteria, ’! mely eladdig vigaszul szolgált az erőtlen L iélkeknek, iá a azouban a legbecsesebb értéknek: a lelki szabadságnak börtöne, amennyiben kétségbe vonja a szabad i kutatás jogát, s a tudományt istentagadás I vádjával illeti, holott a valódi vallásos- I ság a tudományban gyökerezik, s a ! valódi hit soha le nem rombolható ereje : a nagy tömeg, a nép ligottságában meg van csúfolva. A világegyetemet létrehozó, fenttartó mérhetetlen erő volt kezdettől fogva az I ember tudásvágyának kiinduló és vég- ! pontja. Ez az erő keltette életre a tu- ; domáuyt, ennek jegyében és magyará- ] zására született a vallás, s ezért nem képezhet megálló pontot a haladás har- 1 cában. Az elnyomatásban görnyedő milliók szabadságharcai visszaverődött, megtorló háborúk az emberi méltóságot lábbal ! tipró zsarnokság ellen. Az emberiség ! jólétét hamis jelszavak alatt előmozdítani igyekvő kényszer éppúgy a tévedés álutjári vegetáló hatalom, mint az ember vallási hitét, felfogását a mindenségről — egy, az emberi ész által feltalált formába bujtatva ráerőszakolni, lelki rabságba dönteni olyan vakmerő tett, ami a testi rabszolgaságnál jóval fölötte áll. Akik a testi rabszolgaságot elsöpörték a föld .sziliéről, uj fegyvert kovácsoltak a lélek bebörtönzésére, amelynek szintén az emberi haszonlesés ve- i tette meg az ágyát. A keresztyén vallást elfajulásából ; támasztotta fel a reformáció, az értelmi ■ előrejutásnak a természet által kiszabott útjait egyengetve, s elvetette a jövő felvilágosodásnak csiráit, amelyek áldásosán gyarapodva közremunkálnak a lélek rabságának megszüntetésén. Amint a katholicizmus a múltban, a protestantizmus újabb időben szolgált TT ifíii
