Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-21 / 12. szám
2 SZÁTH As márc. 2U a gondolat megújhodás tényéhez, közelebb hozva a vallást a tudományhoz, amikor a vallásosság nem külsőségekből, hanem a lélek megnemesedett ger- jedelmeiból fog táplálkozni, s a világalkotó erő megóv téséhez dogmák helyett tudomány által törekszik eljutni. Nem produkált soha emberi fantázia olyan müvet, amelynél különbet produkálni ne lehetne ; nem soha olyat, melyet maga az élet különbül meg ne irt volna. Soha iró nyelve nem csengett édesebben, soha művész ecsetje ma- gasztosabban nem adta vissza a szint, vonalakat, mint a természet kifürkészhetetlen, utolérhetetlen nagy mestere. Soha tudós nem nézett olyan mélyen a lét titkaiba, hogy bepillanthatott volna kicsi mécsével az örökre rejtett titkok birodalmába, ahová a parányi ember szeme lát, ahová gyönge karja ér — egy maroknyi tőid, az elme világosságának alig pislogó, kalandozó, de örökös fénye. E fény erősödése jelzi az emberi tudás és igazság erősödését, melynek ragyogó sugárakép gyuladt ki jelen századunkban a szabadgondolat! I. Rácz Vilma. Kisért a háború. Ma már szinte bizonyosnak látszik, hogy a Szerbiával való fegyveres ösz- szeütközés elkerülhetetlen. Hasztalan óhajtja mind Magyarország, mind j Ausztria, hogy elmaradjon tőlünk ez a keserű pohár. Hasztalan nagylelkű és véghetetlenül türelmes a mi külügyi hivatalunk. A háborút, úgy látszik, nem tadjuk elkerülni. Ha elkerüljük most a háborút: a veszedelem nőttön-nőne s a jövőben mérhetetlen arányokat ölthetne. Ebből következik, hogy Szerbiát ártalmatlanná kell tenni, még mielőtt Oroszország visszaszerzi régi erejét. Szét kell zilálni azt a hadállást, a melyet Oroszország Szerbiában elfoglalni és megerősíteni készül ellenünk. Ilyen ellenséges hadállást nem szabad eltűrnünk közvetlen szomszédságunkban. Ausztriának és Magyarországnak elsőrendű érdeke, hogy idejekorán rendet teremtsen Szerbiában és ezzel biztosítsa déli határunk békéjét és nyugalmát. És ez okon nem hisszük, hogy a háború elkerülhető. Maguk a bosnyákok is ellenünk támadnak. Egy bosnyák küldöttség időzik most Angliában, hogy azokat az állítólagos jogtalanságokat, melyeket a bosnyák lakosság Ausztria-Magyarország- tól eltűrni kénytelen, az angol közönség elé terjessze. A küldöttség azt ki- várija, hogy Európa lépjen fel és érvényesítse befolyását Aüsztria-Magyar- ország ellen, mely a berlini szerződést megszegte. Az esetbon, ha háborúra kerülne a dolog, Bosznia és Herezego- viria lakossága mint egy ember fog feltámadni és Montenegró felől fogják i I fegyverekkel ellátni. — íme, igy beszélnek a ^bosnyákok és kétségtelen, hogy a bosnyák magatartást a szerbek fészkelódése csinálta. Monarchiánk még egy utolsó kísérletet akar tenni a Szerbiával való konfliktus békés megoldására és a szerb körjegyzéket nem tekinti előterjesztésére szóló válasznak, hanem Forgách gróf utján közvetlen választ fog követelni. Ha ez nem történik meg, a háború elkerülhetetlen. Anglia, Franciaország és Olaszország belgrádi képviselői a szerb kormánynak azt a tanácsot adták, hogy ne utasítsa . vissza fegyverkezés dolgában Ausztria- Magyarország által követelt fölvilágosi- tást s arról biztosították, hogy a nagyhatalmak a kérdés további összebonyo- litását élénken sajnálnák. Látnivaló tehát, hogy nagyon is komoly a Szerbiával való konfliktusunk. Háborús rémek kísértenek, puskaporos a hangulat az egész Balkánon és ha Szerbia az utolsó percben meg nem gondolja magát és háborús kedvével alább nem hagy, a balkáni háború még most tavasszal ki fog törni és bár mérhetetlen kárai lesznek abból a Monarchiának, de legalább a déli határokon a béke és a nyugalom végérvényesen helyre fog állni. ; A HÉT. Az önnálló bank kátyúba jutott. Nem mozog sem jobra sem balra. Sirí a Duna . . . „Sirt a Duna, sirt a Tisza“ .... Zokogás közt tettük sirba, Megfogadta néma eskünk, Hogy elvéhez hívek leszünk . . . Tova lebben évek szárnya, Sok szép remény tűnt el árnybaa, De mig szivünk dobbani bir Elfeledve nem lesz e sir . ... Csillagtalan sötét éjben, A nagy szellem virraszt ébren, Azt mondja az ajka lágyan : „Nincs élet a lemondásban! Azért éltem, azért haltam, Azt rebegte haló ajkam, Hogy úgy lesz a nemzet erős, Ha reményből merit erőt* .... Kossuth Lajos láng szelleme ! Viselj gondot nemzetedre, S a szabadság örök zöldje Lombdus marad mindörökre . . . Dombi Lajos. Egy túzok vadászat. Irta: SzláviK Nándor. — Hát tudod mit, elkísérünk haza — a majorba — s elvisszük a pulykákat is. — Bánja az ördög, jöjjetek, azonban a pulykákról egy szót sem, arról hallgassatok mint a sir. — Én elviszek 2 darab túzokot, a pulykákat pedig kérlek szomszéd, vitesd be holnap Gyulára a piacra, adasd el a hogy veszik, a pénzt vedd át te s majd valamikor át adod nekem, szóllott hozzám a kasznár. Kocsira ült az egész vadász kompánia s megindultak a gróf Almássy majorba. Megérkezve ott, a kedves házi asszony ott marasztott bennünket vacsorára. A kis doktornak csak úgy mozgott a bajusszá egész este a nevethétnéktől ; majd ki fúrta az oldalát, hogy a ház szépasszonyának el nem mondhatta az élményéit. Roppantul drukkoltam, hogy ez még elszólja magát. Végre, úgy jóval éjfél után nevetve búcsúztunk el, a szives látást megköszönve jó éjszakát s szép álmokat kívánva a kasz- nárnak. Morgott reá valamit a fogai között, de nem értettük meg, azonban olyan formán ! hangzott az, mintha azt mondotta volna : — Jó, jó te hossz lábú erdész, majd i lesz még a kutyára dér! Azt azonban jól hallottuk, hogy a felesége ott a tornácon kint szemrehányást tett az urának, hogy nem volt hozzánk olyan jó kedvű, mint máskor szokott lenni Hej 1 ha tudta volna a szép és kedves kasznárné, hogy mi történt ma az ő dédelgetett, kedvenc pulykáival, neki sem lettünk volna szívesen látott vendégei. De jó is hogy nem tudta ... ott lett volna még csak az igazi túzok vadászat. Hogy az én kasznár szomszédom, az én kedves jó brátorn, hogy egyenlítette ki számadását a feleségével, nem sikerült megtudnom, mert grófi uraságom halálával szerteszét szóródtunk a nagyvilágban — ki erre, ki amarra. Engem balsorsom Ugocsába hozottt. (Folytatás és vége.) Kovács Gyula temetkezési intézete Szatmár, Kazinczi-ulcza 15. sz. (volt Vajay-ház) alatt megnyílt. A hol a legmagasabb igényeknek is megfelelő lemeleseket a legjutáiiyosabbau eszközöl.
