Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-10 / 2. szám

XXXV. évfolyam 2-ik szám. ________Szatmár, 1909. jan. IQ. el őfizetési ab :------------------.------ ... .. . Sz erkesztőség: Petőfi-utca 1. szám. Helyben : Vidéken : FELELŐS SZERKESZTŐ Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Dr. VERÉCZY EäNÖ. Mindemnuű dijak a kindóhivstalbaa fizetendők Egyes szám ára 10 fillér. Megjelenik minden vasárnap. A népkonyha. (V.) A múlt napok valamelyikén szerencsés voltam, minden előzetes értesítés és meghívás nélkül, megje­lenni a „népkonyhában“ ebéd idején. Az ott tapasztaltak oly mély benyo­mást gyakoroltak lelkületemre, hogy a mai világban, amidőn egyenlőség és a jótékonyság dúl szerte az ország­ban, látunk még önzetlen, csak a szív jóságából fakadó jótékonyságot, látunk jótékonyságot, amely nem vár jutal­mazást, nem szorul dicséretre ; látunk egyesületet, amely feltűnés nélkül tesz eleget elhagyott embertársai iránti kö­telezettségének ; látunk egyesületet, amely társadalmi osztályra és feleke- zetre való tekintet nélkül tépi és osztja ki a szív legszebb virágait, látunk egyesületet, ahol a bal kéz nem látja meg, amit a jobb kéz adott! Bemenve a népkonyha helyiségébe, úri nőket találtam, akik 100-120 em­ber, asszony, gyereknek szolgáltak fel jó párolgó meleg ételt, tiszta, barátsá­gos, meleg szobában! Van-e az egyenlőségnek szebb, meghatóbb példája, mint midőn va­gyonos úri nők kötőt kötnek maguk elé s ők szolgálják ki a szegény el­hagyott s gyámolitásra szoruló em­bertársaikat ? Van-e valami, ami szebben adjon kifejezést ama magyar példabeszéd­nek, hogy „ma nekem, holnap neked !* Ma mi vagyunk abban a helyzet­ben, hogy segítsünk rajtatok, szegé­nyeken, tanuljatok azonban, s ha ti is abban a helyzetben lesztek, hogy lesz mit nélkülözni, nélkülözzetek, se­gítsetek ti is a más ember nyomorán 1 S van-e igazibb jótékonyság, mint midőn jó meleg szobát kap a kihűlni készülő test s ételt kap az éhségtől gyötrődő gyomor ? Vagy lehet-e ma­radandóbb módon gyakorolni a jóté­konyságot, mint, ha a távol, messze lakó ártatlan iskolás gyermekeknek j nem kell télviz idején kilométereket | gyalogolni azért, hogy éhségüket csil­lapítsák, vagy nem kell száraz kenyé­rén tengődniük, midőn más tanulótár­saik, kik Isten kegyelméből vagyonos emberek gyermekei, családi körben, terített asztal mellett ülnek ; hanem van az emberek jó szive tolytán egy hely, ahová minden délben nyugod­tan elmehetnek, s kapnak jó meleg ételt, ahol fehér aszta! mellett, meleg szobában ők is eitölthetik a pihenésre szánt időt ? Elismerem, hogy lehet és van is a jótékonyságnak száz és száz neme! Elismerem azt is, hogy az mind jó­tékonyság ! Azonban én igazi jóté­konyságnak azt tartom, ahol minden­nap, mindenki, akinek csak arra szük­sége van, meleg szobát és ételt kap ! Mert hiszen pl. a pénzbeli segély csak pillanatra segít! S ki tudja, hogy a család fő, vagy a család tag, aki a segélyt kapja, vagy felveszi, mit for­dít belőle családja nyomorának eny­hítésére ? Vagy aki pl. ruhát kap, van-e annak betevő falatja ? Aki la­kást kap, van-e hely, a hol éhségét csillapíthassa ? Érdekes és megható ez egyesület­nek a szervezete is. Minden reggel két úri asszony megy kiadni s minden délben két úri asszony és két úri leány tálal és szolgálja ki a szegény éhező aprósá­gokat, s a kenyerét már megkeresni nem tudó aggokat! Ez oly szép és nemes cselekedet, hogy úgy az elnöknő, mint az egye­sület többi tagjai előtt örömmel hajt­juk meg az elismerés lobogóját. Az egyik kérdés. Hála az adott viszonyoknak, vannak kérdések, melyek megoldását nem lehet ! a végtelenségig elodázni; amelyek az idők rendén automatikusan felmerülnek és elintézést követelnek, ha kellemes ez a hivatottakra, ha nem. Jobbra vagy 1 balra, de dönteni kell. Politikai életünkben most nagy szám­mal merültek fel az ilyen parancsoló kérdések. A tizenkettedik óra rohamo­san közeledik. Az a bizonyos serkentés, mely minden jó berendezésű óraműnél öt perccel megelőzi az ütést, vagy már is elhangzott, vagy elhangzani készül. | Az óra nem sokára ütni fog s akiknek akkor cselekedniük kell, azoknak nem ! sok idejük van a habozásra. ügy véljük, hogy a koalíciós poli- I tika szintén utolsó órája félé közeledik. Mert a koalició lényegét épen ama kér­dések megoldásának elhalasztása képezte s képezi, amelyek most föltétlenül meg­oldást követelnek. Ezzel a koalició alap­jában van megtámadva ; tel kell born- ! lania s uj alakulásnak helyt adni. Hogy mi lesz ez uj alakulás, az a jövő titka. Talán épen a sokat emlegetett fúzió. Egy azonban bizonyos : az uj alakulás programmjának ólén a most aktuális kérdéseknek kell államok s az uj ala­kulás irányának egységesnek kell lennie és határozettnak. Azon kérdések, melyek e gyökeres | átalakulást szükségképen provokálják, amelyek egy távoli jövőre kihatólag egységes, bensóleg is egyöntetű, hatá­rozott magatartást és színvallást köve­telnek : az önálló bank, az önálló vám­terület s a katonai reformok kérdései. A választói jog reformjának egyébként is első sorban belpolitikai jellegű kér­dése egyelőre háttérbe szorul ezek mel­lett. Gazdasági s katonai berendezkedé­sünk nagy problémái állanak az aktu- álitás gyújtópontjában. Az önálló bank kérdésében való ál­lásfoglalás tizenkettedik órája immár itt vagyon. Az idők órája már serken­tett. Az osztrák-magyar bank benyújtotta J kérvényét 1911-ben lejáró szabadalmá- j nak meghosszabbítása iránt. Egészséges politikai viszonyok kö­zött ilyenkor már szó se lehetne habo­zásról, határozatlanságról a kormány kebelében. A kérdés, melyre válaszolni kell, nem uj, nem váratlan. Evekkel SZATMÁR FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS POLITIKAI LAP.

Next

/
Thumbnails
Contents