Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-14 / 11. szám

S Z A T M A E rnárc. 14. 2 cselekszi-e, mint a „modern“, smok- kingos ur, ki e célra mérget használ? j Vájjon a sok száz holdas birtokos nem j úgy vét-e az Isten törvénye ellen, mi- : dőn átvirrasztott, pezsgős éjszakában úszik el a vagyon s végre is pisztolyt j szegez agyának, mint a pince lakás : rongyokba burkolt lakója, kiből az j emberiség utolsó szikráját is kioltotta | az a lassan ölő méreg: a pálinka ? j Igaz, hogy amaz finomabb, urasabb halált lelt, emez csak közönséges, de hatásuk egy és ugyanaz. Látom az embert, amint félve az élettől, bátortalanul keresztülhúzza az írás szavait: „sokasodjatok!“, amint gátat vet az isteni akarat elé. Látom az embert, amint az anyagi érdekek nagy harcában megfeledkezik a becsületről s nem tesz különbséget enyém és tied között. Látom a gyermekembert titkolt bűnével, amint félve húzódik el a ku­tató szemek elől s szivem elfogul, látva a testi és lelki erők összhangza- tos elfecsérlését. Látom, hogy a politika fertőjébe beleviszik a vallást, ezt a szentséget, hogy esetleg annak túlsúlyát használ­ják fel eszközül más felekezetekkel szemben s hogy a saját érdek lépjen előtérbe. Pedig amint a vallási politika, — mint ilyen — a maga helyén helyes dolog, úgy a politikai vallás eszméje: abszurdum. Szétdarabol ott, hol össze­forrasztani kellene, újabb pártokra szakit ott, hbl amúgy is sok a párt és a vélemény. Látok szobrokat emelkedni. Mintha az azokra költött rengeteg pénz nem j jobban megvalósítaná az azokat ábrá­zolók eszméit, ideáljait az életben ! Mintha az idő vasfoga által egykor úgy is szétroncsolandó emléknél nem szebben beszélnének a felszántott kö- nyek, elfojtott zokogások, szívből fa­kadó imádságok! Látom a nőt, az imádott, rajongott ; nőt, költők álmát, lovagok ideálját, j amint megunja a szeretetnek reá su­gárzó édes melegét; amint kevés többé neki az otthon, hol édes övéit ápol- gathatja, gyermekeit felnevelheti, ha­nem vágyik ki az élet színpadára. Ver- ; senyre kél az erős férfival. Szerepelni j óhajt. Hirt, nevet, dicsőséget akar. j Mintha bizony mindem szakszervezet­nél, feminizmusnál nem jöbban beszél­nének a szárnyai alól kiröpült apró­ságok, kik a jó nevelés mellett adnak neki boldogságot, talán hirt és dicső­séget is. Igen sok alakút látok elvonulni lelki 1 szemeim előtt s mindenütt találok valami kifogásolni valót. * Jézusról, midőn tanításait megkez­dette, igy nyilatkozott a sokaság egy j része : „Názáreíből támadhat-e valami jó ?“ I És. mi mái tudjuk, hogy támadt. Hasonlatokkal élni szabad. En se korszakalkotó munkát teljesíteni hivatva nem vagyok, mert ahoz szívnél és tudománynál egyéb is szükséges; sem felekezeti^tekintetben elfogult nem va­gyok, mert én az embert szeretem az emberben. Szociálista sem vagyok a mai értelemben, mert az én ideálom egészen más, mint a jelenlegi. De ember vagyok s ha valaki igy szólna is rólam: „származhat-e tőle valami jó; hiszen ő is köztünk élő bűnös ember, ugyanazokkal a hibákkal, mint mi“; vagy ha igy szólna is: „túlságos sötét színben látja a világot, hiszen nem úgy van mindaz, amit ir, mint a hogy irja“ : úgy a meggyőződés és nyugodt megfontolás eme szavait al­kalmazom: „a ki nem bűnös, az dobja rám az első követ!“ Monoky Sándor. Városi közgyűlés. (V.) A főispán távolléte miatt a polgármester elnöklete alatt tartotta meg március havi rendes közgyűlését törvényhatóságunk. Ezt megelőzőleg a Homoród csatorna mellett elterülő földek megvétele tárgyában rendkívüli közgyűlést tartatott volna, de tekintet­tel arra, hogy a bizottsági tagok kellő számban nem jelentek meg március 18-ára ismét rendkívüli közgyűlés tű­zetett ki. Fontosabb tárgyak: Miniszteri jóváhagyás az Atilla utcai átjárónak a Bányai utcára való áthelyezése tárgyában. A leirat szerint az Atilla utcán csak gyalogátjáró lesz a vasútnál a kocsi forgalom át lesz téve a Bányai útra s a töltés mentén egy utca lesz nyitva. Az Atilla utcá­nál mi alant átjárót kértünk, ezzel szemben a minisztérium felül átjárót hajlandó készíteni. E tárgyban a köz­gyűlés ismételten felír. Megállapította aztán a közgyűlés a legeltetési di jakat s különböző telek- megosztási eljárások kérdése után Március Idusán. Lomdus remény fának hüs árnyéka alatt, Öröm lobogtatja szivét a magyarnak Március Idusán ; Emlékezet szárnyán messze múltba repül, Midőn küzdve küzdött vészárban egyedül, Annyi ádáz tusán .... Lelkek tápláléka a múlt dicsősége, Mikor csatamezőn rögre ömlött vére A hősen küzdőknek ; Mohosult sírokról szóló széllebbenés Bűbájos szavakban suttogja a regét, Midőn szárnyat ölthet .... Majd a esillagtalan sötét gyász éjszaka Sürü leplét vonja a levert magyarra, S könyben úszik a szem; Nem gyógyul, nem enyhül a szív sajgó sebe, Gyász kor vasvesszője ássa mind mélyebre ... Nincs nyugta sohasem .... Mint rengeteg vadja, üldözött e honban, Rabbilincs jutalma, ha szive megdobban. A honszeretettől. Miként rablógyilkos, rejtekhelyei keres, í Ajkának panaszra megnyílni sem lehet, Mert börtöube kerül . . . Vérpatak, kőnyözön, panaszsóhaj árja, Öröm hajnalpirja, bánat alkonyárja Egybe ölelkeznek .... Sírva vigadunk ma miként mindenkoron, Mert hervadás szele játszik a zöld lombon, ! Sorsán nemzetemnek . . . Ámde a reménység élteti lelkemet, Hogy Isten kegyelme minket el nem feled, Virrad még valaha . . . Régen „inegbünhödtük a múltat s jövendőt“, Hasztalan kószitnek koporsót, szemfedöt, Nem vagyunk meghalva . . . Oh jöjj szent szabadság! lebbensd meg ma [szárnyad. Béke virágait takargassa árnyad, Szelíden ápolva; Hogy a boldogságnak tiszta hfis forrása Üdítő habjait szivünkre bocsása, S ne apadjon soha .... Március Idusán azért imádkozzunk; Békében, boldogan éljen mindig honánk S mi mindnyájan benne, Lelkesüljünk fel ina, minden nemes 8 jóra, Az örömnek napja keljen virradóra A magyar nemzetre ! . . . . Dombi Lajos. Egy túzok vadászat. Irta: Szlávi* Nándor. Ne tessen azir búsulni, lessz pecsenye élig, legalább jól ilünk máj hússal. — Halgass gazember, egyen meg a fene téged is, máskor te is meglátod azt, a mit nem kell, amit megkellett volna lát­nod, persze azt most te sem láttad meg, te kutya! Le vedd a kalapodról azt a Kovács Gyula temetkezési intézete Szatmár, Kazinczi-utcza 15. sz. (volt Vajay-ház) alatt megnyílt. A hol a legmagasabb igényeknek is megfelelő----- temetéseket a legjutaiiyosabbau eszközöl. -----

Next

/
Thumbnails
Contents