Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-12 / 50. szám
XXXV. évfolyam, 50-ik szám. Szatmár !9Q9. decz. 12. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS HETI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁB : Helyben : Vidéken : Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor. Egyes szám ára IO fillér. FELELŐS SZ-ERKESzÁj : Dr. VERÉCZY ÉRNŐ. Szerkesztőség: Petefi-utca 1. szám. Kiadóhivatal : Deák-tér 3. szám. Miodenii'it ű cbi»k a kiadóhivatalban fizetőn dók Megjelenik minden vasárnap. A tisztujitás. (V.) Hat évre ismét meg van a tiszti karunk. Hat év, a városok történetében rövid idő, de mindenesetre elég hosszú idő arra, hogy ezen idő alatt végzett munka maradandó nyomokat hagyjon hátra egy város történetében. Tehát mielőtt részletesen foglalkoznánk a tisztujitás kérdésével annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy a reánk következő hat évi munka eredménye is mindig emlékezetes lesz városunk történetében. Dr. Falussy Árpád szép szavakkal, nyitván meg az ülést, elismeréssel adózott a tisztikar eddigi működésének, majd a rend fentartással Tankó- czy Gyula főkapitányt, a tiszti főügyészi teendőkkel dr. Veréczv Ernő tb. főügyészt, a jegyzői teendőkkel dr. Antal Lászlót bizta meg. Ezekután dr. Vajay Károly polgármester megköszönve az eddigi bizalmat, a hatóság és hatalom jelvényét a város pecsétjét átadta a főispánnak. Ezekután a kijelölt bizottság/ mely állott: | Uray Géza, Korányi Jápos, Veréczy ! Antal, Hehelein Károly, Jákó Mihály j és dr. Fejes István bizottsági tagokból visszavonult. — A polgármesteri állásra egyedül dr. Vajay Károly pá- lyazott, kit egyhangú megválasztás után küldöttség hivott meg. Belépte- kor a közgyűlés kitörő lelkesedéssel fogadta s a főispán igazán meleghangú üdvözlése után átvéve a város pecsétét röviden vázolta a jövő hat év működési körét. Különösen kiemelte a csatornázás és vízvezeték kérdését, a közművelődési palota építését. Mi magunk részéről a legmelegebben üdvözöljük dr. Vajay Károlyt. Dics hymnust nem zengünk. Az ő egyénisége, a tudása, a ^munkássága, a munkakedve nem szoi A dicséretre, j Nála a várost jobban senki sem sze- j réti, minden tettéből csak a melegség a szeretet sugárzik ki, s csak annyit kívánunk, hogy az Isten sokáig tartsa meg őt a város közönségének. Főjegyzőnek Kőrösmezey Antal, gazdasági tanácsosnak Bartha Kálmán, tiszti főügyészül dr. Antal Sándor, pénztárnokul Kertészfy Gábor, ellenőrül Fürszt Viktor, községi bíróul dr. Papp Ottó eddigi tisztviselők választattak meg egyhangúlag. A közigazgatási tanácsosi állásnál erős küzdelem volt, mint már előre jeleztük Árokháty Vilmos az eddigi tanácsos és Ferencz Ágoston tanácsjegyző között. A küzdelem az utóbbi győzelmével végződött. Mi azon az állásponton voltunk, hogy egy régi érdemes, munkás és szorgalmas tisztviselőt ki 30 éve van a város szolgálatában, ok nélkül kibuktatni méltánytalan. A közgyűlés bölcs belátása másképen határozott, s igy csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy ezzel nyugdíj címén 2400 korona oknélküli kiadással lett a város nyugdíj alapja megterhelve. A távozó Árokháty Vilmos előtt, annak munkássága, szorgalma, páratlan igazság szeretete előtt meghajtjuk az elismerés lobogóját s kívánjuk, hogy az ő tetereje mihaJános mester és a felesége. Irta: Szomaházy látván. A fiatal gróf és a felesége egy estén — házaságuk ötödik, vagy hatodik hetében — amint karonfogva, szerelmes szívvel sétálgattak az ezüstös fényben úszó park fái alatt, valami ostobaság miatt, minden komolyabb ok nélkül összeszólalkoztak egymással. Talán egy könyvről, talán egy útitervről, talán egy beszerzendő automobilról volt szó, — elég ennyi, hogy az újdonsült férj haragosan pödörgetni kezdte a bajuszát, mig a fiatal asszony hirtelen sírva fakadt és igy szólott. — Megrikat, pedig tudom, hogy nekem van igazam . . . A gróf e szavakra egyszerre békét hagyott a bajuszának, ravaszul elmosolyodott, majd kifogástalan udvariassággal megsimogatta a felesége kezét. — Gondolja hogy igaza van ? — kérdezte titokzatosan. — Igen, igen, százszor is igazam van, — mondta szepegve és boldogtalanul az asszony. A gróf az ajkára tette a mutató ujját. — Várjon itt rám ót percig, — mondta különös hangon, — majd akkor válaszolok a szavaira. Csak addig várjon, mig egy pillanatra a házba futok, E rejtélyes kijelentés után magára hagyta a feleségét, s eltűnt a homályos fasorban, mig az asszony megzavarodva állott meg a holdvilágos park tisztásán. De még öt perc se telt el, s a férfi alakja már ismét feltűnt a homokos ut közepén. — Jöjjön velem, — mondta az asszonynak, aki csodálkozva és megdöbbent pil lantással nézett rá. — Hova akar vezetni ? — Ne kérdezzen semmit, hanem jöjjön velem. Felelni akarok előbbi kijelentésére és előre is biztosíthatom, hogy meg lesz elégedve a válaszommal . . . Gyöngéden kézen fogta a bájos, de konokfejü kis teremtést, szó nélkül bevezette a kastélyba, s meg se ált vele a második emeletig, ahol — az ódon folyosó végén — masszív, sötétbarna tölgyfaajtó állta el az útjukat. A gróf megnyomta az ajtó kilincsét s a következő pillanatban egy hatalmas csarnok küszöbén állottak, melynek falai tele voltak aggatva ó-divatu, félig már színüket hagyott arcképekkel. A csarnok pompásan ki volt világitva ; a középe» függő csilárban harminchat gyertya égett. — Tudja hogy hol van ? — kérdezte a gróf izgatottságában szinte didergő asszonytól. — A képtárban. — Úgy van, ez az a terem, ahol valamennyi ősömet megtalálhatja II. Lipót kora óta, aki családunknak a nemességet adományozta. Itt szép sorjában farkasszemet nézhet az összes Kolossy grófokkal, de nemcsak velük, hanem azokkal a szende és édes teremtésekkel is, akik e marcona férfiak életében a gyöngédebb érzelmeket képviselN agy 7 1 I Karácsonyi ajándéktárgyakban S £ \JU vl Cv k kosár és a bőr müipar mindennemű remekei, é vatkülönlegessé- gek felhalmozva: (i A dlszmü, faipar, francia bronz, alpacca- ezüst, nickel, angol üveg kristálytükör, éppen 'npy a teli úri- és női diÉs, Deák-tér 8. szám. Gillyen-
