Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-12 / 50. szám

2 S Z A T II Á R dac. 12 A ín minrmal/ Iá71icl/ál2 í ^ képzelt csodagyerrnakek játékai megérkeztek, u. m.: valódi francia babák 10 QyermBK JSZUSKdMÍ társas és egyes, Fróbel, mozaik, sala, saltavár, ckatározó, festészet ós kézimunkák -----i---------------------------------------------- játéka, sakk, dominó ós lottó, gőz- ós óramüvesvasutak, gőzgépek, motorok, auto­mo bilok, babakocsik,, bútorok, triciklik, hintalovak, kettős fogatok és más szebbnól-szebb újdonságok egyes, Ragályinál, Szatiiiár, Deák-tér 8. süm. fiillvéii-lií; marább találjon megfelelő működési kört. A tanácsjegyzői állásra dr. Papp Zoltán az I. aljegyzői állásra dr. Pirkler Ernő, a II. aljegyzői állásra Székely Endre lett megválasztva. A megválasztott tisztviselők letették nyom­ban az esküt. Ezután kinevezte a főispán dr. Nagy Barna, dr. Veréczy Ernő és dr. Biró Elemért tb. tiszti főügyészeknek, Kertészfy Gábort tb. tanácsosnak, Fürszt Viktort tb. pénztárnoknak. Kiss Józsefet tb. rendőrfogalmazónak, kik az esküt szintén nyomban letették. A főispán szép záró szava után a tisztújítók barátságos ebédre gyűltek össze, amelyet a polgármester adott. Lorántflfy-vásár. Az emberszeretet felséges eszméje, . melyet a názáreti csodatevő rabbi hir­detett, a különböző korok gondolatvi­lágán átszürodve jutott el korunkba. A kéregetésnek őszinte, de koldusi szokása a mai finom korban még , kissé durva; ízlésesebbről, csalogatóbb- j ról kellett gondoskodni. S ma az em- ' berszeretet jótékony angyala bájos ; leányok, virágot áruló kicsiny gyér- j mekek, teás, pezsgős sátorokban ki- j náló, hívogató szép uriasszonyok ké- 1 pében hallatja csábosán hóditó, kérő szavát. És jól van ez igy 1 Szebben és könnyedebben ! A filléreket öntő ; nagyérdemű közönség igy mosolyogva rakja le obulumait a szeretet oltárára — a theás, pezsgős, varottas sátorok asztalára. ♦ \\ * mielőtt karácsonyi bevásárlását •"— eszközölné := í *1 Kardos Testvérek úri divat újdonságait. SZENZÁCIÓS = nyakkendő választék 76 fill-től fel jebb. Szatmár, Kazinczy-u. 4. sz. * \ \ # * * * 1 A városunkban tisztes, szeretet munkát végző Lorántffy Egyesület ' dec. 8-án nyitotta meg karácsonyi vá­sárát a Pannónia nagy remek táncter­mében, mely 4 napon keresztül tartott. A hatalmas, kongó terem bájos képet nyert a virágokkal, hímzések­kel,' játékszerekkel, festményekkel és — bájos leányokkal, asszonyokkal telt apró sátorok sorozatától. A vidám csevegés, kacaj, kínálás, alkudozás, valami kedves hódító zsongásba ve- | gyűlt, mig Bunkó Vince zenéje hol lágyan, hol szilajon belevegyült a zajgásba s hevesebb dobbanásra indí­tott egy-egy kicsiny leányszivet. Életrevaló gondolatot valósított meg e vásárrendezéssel a Lorántffy Egye­sület, a jótékonycél e kedvesen elbur­kolt szolgálatával. Nem is volt hiány a vásárlókban, különösen a megnyitás napján. A kissé magas árak mellett minden sátornak akadt egy-egy vá­sárlója, de annál több megbámulója. A rendezés nagy gondot, fáradsá­got igénylő és finom tapintatra, női Ízlésre valló munkáját a ref. felsőbb­leányiskola tanárnői, Mózes és Ra­gályi végezték nagy figyelemmel és buzgalommal. A vásári tárgyak között valóban művészi becsű, értékes dolgok is fel­hívták a figyelmet, igy a teázó kioszk falán díszelgő pompás szőnyeggel, a reájuk akgatott tusrajzok és aqua- rellek. A külörnböző árucsarnokocskák a terem két oldalán foglaltak helyet, mig a terem középen Bertha Károly virág- csarnoka és a teázó kioszk, szemben, a trafik, a tea- és cukrászsátor s a bejárattól jobbra a szerencsekerék­sátor. E sorok Írásakor még nem tudjuk : mennyi a bevétel, de hisszük, hogy a ték. Majd egyszer ha kedve lesz hozzá, megismerkedhetik velük, de most ne veszté gesse rájuk az idejét, mert bennünket e percben itt csak két arckép érdekel: az a bársonyba és tafotába öltözött, szőke asszony •s ez a csipkegalléros, lovagcsizmás férfi, akinek kezén a Kolossyak pecsétgyűrűje ragyog Ez a férfi volt az, akit a néhai II. Lipót a köznemesek közül az ország fő­rendéi közé emelt. — Azért hozott ide, hogy ezt az arc­képet megmutassa ? — Azért hoztam ide, hogy elmeséljek önnek egy történetet, mely nemzedékről száll a Koiossyak között. A történetnek a pecsét- gyürüs férfi s a tafotába öltözött, szőke asszony a hősei . . . Üljön ide szembe a két arcképpel s hallgassa meg családi legen­dánkat a kisértetként visszajáró házaspárról, mely éjjelenként állítólag még mostan is ott kószál a rég bemohosodott kripta körül. * Nincs mit szégyellnem, hogy János, az ősöm rézmetsző volt, aki sok sok külföldi országot bekóborolt, amig harmincéves ko­rában végre letelepedett kicsike műhelyében, hogy naphosszat a finommivü szerszámaival bajlódjék. A krónikák följegyezték, hogy Já­nos mester nagy, istentől való művész volt, aki tudományának nem egy titkát a hires olasz mesterektől tanulta el s akit akkoriban még a fejedelmi udvarok is szívesen láttak vendégül. Fájdalom, a nagy mester nem csupán a Benvenuto Cellini hajszálfinom művészetét hozta haza, hanem az izgága, dacos, összeférhetetlen lelkét is, mely még a gyilkosságtól se riadt vissza, ha féktelen szenvedélyei elragadták . . . Puszta véletlen, vagy a sers különös iróniája volt-e : a rézmetsző olyan asszonnyal került össze, aki nemcsak szépségben és talentumokban, hanem hajthatatlan konok- ságában is méltó volt, aki tizennyolc­éves koráig az országúton elvonuló katonák kulacsait töltögette, nem sajnálván a poros legényektől a bűbájos mosolygásti de a dühös pofont se, ha valamelyikük akarcsu derekát át­ölelni próbálta. Ő volt az, akiről a história följegyzete, hogy erélyesen rendreutasitóttá a király fiát, aki mulatós kedvében kissé túlságos jóakarattal akart leereszkedni hozzá. A csapiáros leány kezére ütött a király fiának és nagy bátran ezt mondta neki : — Engem csak az ölelhet meg, király urti, akit valamikor szeretni fogok . . . János mester, az erdélyi grófhoz való utaztában, egy napon megállóit a csárda előtt, s mig a kocsis a lovakat itatta, jókedvűen szóba állott a szép leánnyal. Mit beszéltek, mit nem azt nem jegyezték föl a krónikák, de a fiatal rézmetsző visszafelé is stációt tartott az utszéli csárdánál, s két hónappal később, egy szép őszi reggelen, menyecskét hozott az öreg házba, ahol eddig magányos agglegényként tengődött . . , A csöndes műhely e naptól fogva bez­zeg alaposan felfordult ; reggel, délben és este hangos asszonyi beszéd süvített a szor­galmas János mester körül, aki alacsony székén isteni ihlettel alkotta halhatatlan mti­Elvállal minden ne m ü É CSAl'Ó LAJOS ^Legfinomabb szövetekbő m~ papi munkák y férfi szabó. 1 pontos gyors elkészítését, ifi (emelet.) SZATMÁR, Deák-tér 7 f 1- Készít ............. • V8 T polgári ruhákat a legjutauyosabb árakban.

Next

/
Thumbnails
Contents