Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-05 / 49. szám

SZÍT M A 8 dac. 5.. A in fiuoPmü!/ lá?iiQl ál2 I ^ képzeli csodagyermakek já'écai megérkeztek, u. m.: valódi francia babák JU l|fü' fíluK J$£Uun,«Jd ! társas ás esyes, Frobel, mozaik, sala, saltavár, ekatározó, festészet ás kézimunkák-----------——------------------------------------ játéka, sakk, dominó és lottó, gőz- és óramüvesvasutak, gőzgépek, motorok, auto­mobilok, babakocsik, bútorok, triciklik, hintalovak, egyes, n , i kettős fogatok és más szebbnél-szebb újdonságok lí <1 ít H 1 V Há l, Szatnii r, D e Ü-l é r 8. száin. Gillyéii-ház. szinpatikus. Hol van a tisztviselők kö­zött okvetlenül szükséges egyetértés, | összhang, mikor az egyik tisztviselő a { másik tisztviselő megélhetése ellen tör? j . i Hol van a szeretet, az együvetartozas j érzete, mikor egyik tisztviselő a mási­kát rnegakarja folytam? Szomorú, igen szomorú tény ez, amely majd hatásai- j ban is igen szomou eredményeket fog szülni ! Végül még csak annyit, hogy az ilyen ős ehez hasonló mozgalmak alkalmasak arra, hegy a közigazgatásnak arnugyis általában alacsony nívóját (Szatmár vá­rosa kivétel) még alacsonyabbra szál- ; litsák le. mert ha a legszorgalmasabb j tisztviselő is ki van annak téve, hogy j ok nélkül, a tisztujitás alkalmával ki­bukik, nem lesz munka erő s szorgal- ; más, képzett ember, a ki ezen pályára ! menjen, hanem a közigazgatás lesz az j a pája, a hol összesereglenek a más | pályán boldogulni nem tudó egyének, j Erről is szó van tehát ennél a mozgalomnál s épen azért el kell tekin- ; teni minden esetleges más érdektől. dr. Veréczy Ernő. | A reklám nálunk és egyebütt. * Sajátságos jelenség, hogy nálunk Magyarországon — ellentétben a kül­föld más államaival — milyen keveset törődik az iparos a nyomdafestékkel és igy közvetve a reklámmal. Pedig aki véka alá rejti az áruját és kellő avatottsággal nem közli a nagyközönséggel, mit készít és mit gyárt: az manapság, bármily szor­galmas, tehetséges iparos légyen is egyébként, éhen pusztulhat. Minden iparos, a ki a közönség j előtt áruját ismertté óhajtja tenni, kör- j levelet vagy árjegyzéket készíttet a j nyomdásznál. Igen nagy gondot kell arra fordítani, hogy az ilyen célra szol­gáló nyomtatvány csinos, olvasható legyen. Mennél több körlevelet vagy árjegyzéket nyomatunk, annál jobban ismertté lesz műhelyünk és annak áruja. Ne menjünk harmadrendű és olcsó nyomdászhoz, mert ez csak a nyomtatvány rovására esik ; ne sajnál­juk megadni a nyomdásznak a kért árat, mert csak jól fizetett, tisztes­ségesen kiállított nyomtatvánnyal ér­hetjük el célunkat. Ha nem vagyunk jártasak a nyomt’tvány megfogalma­zásában, bízzuk azt a hozzáértő etn- beire vagy magára a nyomdászra. Nézzük *ak a külföldi államok iparosait de különösen az amerikait. Nekünk magyar iparosoknak fogalmunk sincsen arról, milyen rengeteg összege­ket költenek a nagy ipari államok ipa­rosai reklámra, nyomtatványokra és hirdetésekre. Csak figyelemmel kell kisérnünk a külföldi nagy napilapokat, a belletrisztikus és egyéb időszaki saj­tót néhány hónapon keresztül és köny- nyen rájövünk, milyen eszközökkel dolgoznak egyebütt iparosok, kereske­dők egyaránt. Vannak nagy cégek, a melyek bizonyos lapnak egy oldalát vagy egy oldalnak jobb-, ba!-, felső­vagy alsó sarkát évről-évre bérbeveszik, úgy, hogy a közönség szinte megszokja, hogy azon a helyen csak annak az egy iparosnak vagy a kereskedőnek a reklámját látja és olvassa. De ennek meg is van az a haszna, hogy annak az iparosnak az áruja azért kelendő, mert kitartóan cs állandóan a közön­ség szeme előtt van és bármennyire költ is az iparos vagy kereskedő ilyen 1 reklámra és nyomtatványokra, tízsze­resen visszatérül a nyomdafestékre szánt összeg az üzlet bevételében. Hogy fogalmunk legyen róla, mi­lyen mértékben veszik igénybe Ameri­kában a reklámot legyen szabad fel­említenem , hogy például magában Amerikában évenként reklám-célokra sokkal többet áldoznak, mint amennyit a Német-birodalom Francziaország, Olaszország és Ausztria-Magyarország a hadseregre költenek. A polgárháború előtt csodaszámba ment, hogy a Fair­Istenkém csak ne Laci lett volna, akit én ma láttam — de az volt, én érzem hogy baj van — úgy dobog — olyan na­gyon ver a szivem. . . . julius 21. Sándor bácsi meghalt. Szegény Klemmi ismét egyedül maradt. Nagyon bánatos va­gyok, Laczi már nagyon nagyon régen nem volt nálunk, azt mondják beteg. Csak ne szeretném ugv, tudom hogy rossz fiú, olyasfélét hallottam, hogy közte és a Sándor bácsi halála közt van valami összefüggés. A papa azt mondota, Klemmi az oka. hogy meghalt Sándor bácsi. A mama örökösen sir. Félek hogy va­lami nagyon nagy baj fog érni olyan nyug­talan álmaim vannak. Most is azt álmodtam, hogy Klemmi meg Laczi egymást csókolták,- a Sándor bácsi ravatala mellett. Ma van a születés napom, 17 éves vagyok. A lelkem olyan mint egy spongya, tele van minden féle zavart ábrándokkal, úgy érzem hogy valaki megfogja bojgatni. ki fogja facsarni és nekem nem marad semmi, semmi . . . . . . szeptember 27. Ősz van. Hervadás, kietlenség, a termé­szet mélységes gyásza, hűvös hideg esőzés, j mindmegannyi hideg — fagyos hangulat. •Ma van az eljegyzés. Klemmi meg Laci ma tartják j az eljegyzésüket. j X un nem ! nem bírom tovább ! Liso szerelmem volt, szerettem — sze- > retem azt a léha Lacit, hittem r.eki, tudom | hogy bolond voltam, de ha minden gondo­latom az övé. mit tegyek, mit csináljak ? Künn esik az cső, fáradtan lomhán hervadt levelek hullanak a fákról, minden minden olyan gyászos, olyan haldokló. Klemmi boldog. A papa már egy hónap óta beteg. Isten­kém csak ő ne haljon meg, hiszen akkor én árva leszek egészen. A mama olyan örökösen csak azt hajtogatja, hogy én még kis lány vagyok, hogy ne sírjak, hogy a Laci azért engem is szeret . . . Meghalok, nem állom tovább Laczi meg csalt Klemmit szerette akkor is amikor j titokban megcsókolt. Csak legalább meg ne csókolt volna, itt ég még mostan is ajkamon a csókja, hazug csúnya csók volt. És én hittem neki, azt gondoltam szeret, — szerettem . . . Klemmi azt mondja ne sírjak, hiszen majd kerül nekem is, — más 1! . . . október 30. KÍemmiéknél voltunk. Ott volt a papa is, meggyógyult. Ismét minden a régi, Klerriminek férje van, Laczi! A papa azt mondja óvakodjak Laczitól, ne gondoljak vele. A mama úgy el gyönyör­ködött, hogy milyen szép egy pár ez a Klemmi meg Laczi. Mégis csak furcsa ez az én sorsom, a mama már nem mondja, hogy kis leányka vagyok, a papa félt, Klemmi azzal biztat, hogy nekem is csak majd meg­jön a szerencsém és én is nagyon boldog fogok lenni, leszek én is egyszer asszony ! . . . december 5. Rosszat tettem ! De hiszen Istenem nem én vagyok az oka, én nem akartam. Tegnap itt volt Laci, a mamát kereste. A mama nem volt itthon, a papa hivatalban volt és én egyedül voltam. Laci sokáig volt itt, olyan furcsát, olyan szépeket beszélt. Nem tudom mi van velem, rossz vagyok, haszontalan csúnya lettem, a Laci meg csó­kolt, — bocsáss meg Klemmi, hiszen én nem akartam . . . Elvállal mindennemű^ papi munkák pontos gyors eikeszi; eset. $ (emelet.) SZATMÁR, Deák-tér 7 CSAPÓ LAJOS FÉRFI SZABÓ. $ Legfinomabb szövetekből r_— ....— készít .............— j j igsSF polgári ruhákat 4 a legjutauyosabb arakban.

Next

/
Thumbnails
Contents