Szatmár, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-28 / 48. szám

XXXV. évfolyam.

48-ik Fzám.

Szatmár 1909. nov. 28.

FÜGGrETLENSEG-I ÉS 48-AS HETI LAP.

ELŐFIZETÉSI ÁR :

Helyben : Vidéken :

Egész évre 4 kor. Egész évre 6 kor.

Egyes szám ára 10 fillér.

FELELŐS SZERKESZTŐ:

Dr. VERÉCZY ERNŐ.

Szerkesztőség: Petefi-utca 1. szám. Kiadóhivatal: Deák-tér 3. szám.

Mindenu. ii ű dijak a fciadnhivutalban fizetendők Megjelenik minden vasárnap.

Nők az esküdtszékben.

Ila akadt a csak most lezajlott két nagy bünpörben akár Szabadkán, akár Párisban, az esküdtszék tagjai közt olyan ember, a ki komolyan feltette magába, hogy tényleg saját lelkiismerete szerint fog Ítélni és nem hagyja Ítélkezésében magát determinálni semmiféle külső befolyás által, annak feltéve, hogy egy kissé tisztultabb gondolkodású és némileg ismerője az illető az emberi általános természetnek, ki, nevezzük úgy, velünk született termeszeinek, mert szerintem miként egy állatnak vagy akár egy növénynek uj az eredeti, a veleszületett természettel ellenkező természetet adhatnak úgy az ember is szinte hihetetlenül megváltoztatható, okvetlenül föl kellett merülni agyában a gondolatnak, a mit maguk a feministák is csak követeléseik legmagassabb pontjaként emlegetnek, hogy abban a törvénytevő testületben, a mely a „női bűnösök-“ vagy helyesebben „bűnös nők“ fölött ítél első sorban nőknek is részt kellett volna venni, mert hiszen az, hogy a

bűnösök nők, e két esetben ép olyan fontos momentum volt mint hogy bűnösök voltak.

De nem is kell ahoz valami különös megfigyelő tehetség és azt a két nagy bűnügyet is csak azért említettem, mert szensatiósabb többek által érdeklődéssel kisért és igy a szereplő esküdtekre is nagyobb befolyással lévő inkább megfontolásra késztető volt, mint teszem fel, mikor egy avasi oláh asszony leüti a férjét elcsábító vetély- társát, csak egy kissé mélyebben hatolni bele az ügy előidéző okaiba, egy kis megfontolása a tettes lelki állapotának a cselekvés idején, La nőről van szó és mindjárt feltárulnak előttünk azok a nehézségek a miknek rejtelmeibe nem egy egyszerű földmivelő vagy akár intaligensebb latainer ember, de még az emberi lélek kutatásával foglalkozó tudós sem tud behatolni, a mi örökké érthetetlennek, talányszerü- nek látszik a férfi kutató szeme előtt és a mit csak nő tud megérteni és méltányolni.

Egy érintetlen leány gondolat világába behatolni óriási feladat, olyan az

mint egy normális agygyal biró, de saját dolgával és bajával elfoglalt férfitől nem is lehet, de egy asszony tetteinek indító rugóit mérlegelni, az indulatok erősségét és a bűn tettre való befolyását latra tenni lehetetlenség, és mégegyszer olyan lehetetlen, ha egy bűnös asszonyról van szó. Hisz a bűntettes mindég eredetibb gondolkodású, beteges hajlamokkal telitett lény mint a társadalom erkölcseinek összeütközésbe nem jövő emberi társam.

Már most állítsanak oda egy ilyen asszonyt a férfiakból álló esküdtszék elé és pedig a plutokrata rendszer szerint összeállított esküdtszék elé, mely eleve feltárja, hogy a kinek egy bizonyos nagyságú vagyona van, annak ahoz mért eszének is kell lenni, egy tisztes, szolid nyárs polgárokból álló biróság elé, egy viharos életű szép asszonyt, a kinek lelkére a főváros minden salakjából rakodott le valami, egy indulatok által kormányzott, histe- riás asszonyt, a melyet a főváros hirtelen kiépült „Chikagó“-ja tud csak produkálni, lehet e várni ettől a biróA fantázia és a mesék,

Irta : Mikszáth Kálmán.

Hol volt, hol nem volt, egy előkelő lapban volt, amelyben magam is busz évig dolgoztam, polémia folyt az idén két tekintélyes tanférfiu közt, melyet nagy érdeklődéssel figyeltem. Az egyik azt vitatta, hogy nem való meséket fölvenni az iskolai olvasókönyvekbe, mert ezek a gyerekek fantáziáját hizlalják, holott annak a zsugorítása volna kívánatos. A szavakat nem bírom visszaadni, de az'értelem ide ment ki. Úgyszólván lihegve vártam, melyik győzi le a másikat. A meseellenes ur állott jobban, a másik erősen hátrált, hátrált és már épen a segítségére akartam rohanni, mikor egy betegség levett a lábamról s a felém kinyuj- tózkodott Halálnak a szétterpesztett palástja végkép eltakarta előlem a két vitázót.

Felgyógyulván, eszembe jutott utána nézni a két szakember küzdelmének. Hát az volt az eredmény, hogy a fantáziaellenes ur győzött, — a fantázia barátja ellenben ott hever a fekete betűk erdejében összetört lándzsával agyonütve.

Sehogyse tudok azóta belenyugodni.

Hiszen ennek a győzedelmes urnák nem volt igaza, sőt ez a leghelyteleuebb állítás, mióta a könyvnyomtatást feltalálták. Valaki gondolkozhatik igy, ha egyetlen beteges szellemű, hippokonder gyerekről van szó (ennek csakugyan meg kell nevelni a tul- csapongó fantáziáját,) de nem egy egész ép lelkű, ép testű generációrul. Hiszen az arany se volna jó például kaszapengének, a fogsorban sem kívánatos (ez az a hely, ahol a csont többet ér az aranynál,) de bolond volna, aki azt hirdetné, hogy a háztartásnál nem szükséges.

És mégis csodálkoznám, ha ennek a nézetnek nem támadnának hívei, mert a népek pszichológiája, hogy az igazságok nehezen, lassan jutnak el hozzájuk, mig a tévtanokat nem kell automobilra ültetni. Megtörténhetik már legközelebb, hogy a mesék száműzetnek az olvasó könyvekből és a gyermekszobákból. Ami egy helyütt lehetséges volt, piásutt se lehetetlen. Japánban évezredek óta kicsinyítik a lábat, hát itt meg a fantáziát fogják kisebbíteni. Ott is bizonyosan valami nevelésügyi tekintély gondolta ki először a lábak uyomoritását, A szép kis mandoiaszemü japán lányok csak

tipegnek, nem tudnak járni, Itt aielkeknél áll be majd az az eredmény, nem fognak tudni röpülni.

Mily piramidális pazarlás ! Minden adományok közül a legnemesebbet pusztítani, mint ahogy az állatokból is a legnagyobbakat irtotta ki legelőször az ember, a mamuiuthokat, bölényeket, a poloskák, patkányok megmaradtak. Isten, mikor a tehetségeket kiosztotta az emberek közt, úgy képzelem, az ő számukra félretett edényekből merített, csak egyetlen egyszer nyúlt a saját bögréjébe, mikor a fantáziából locs- csantott nekik valamennyit, legyen egy kis teremtő erejük. Nem adott nekik tényleges szárnyakat, hogy ne mehessenek feljebb a földnél (amelyet donatióba kaptak), de adott nekik fantáziát, amellyel szárnyakat érez- zenek és abban az illúzióban ringathassák magukat, hogy az Istennek külön fentartott területein járnak és vadásznak.

Az emberiséget legpraktikusabb találmányaiban a fantázia is segítette. A világ . vönyörüségelnek, művészeteknek, az iro- ! dalomnak pedig egyik főalkotó eleme. Fan- I tazia nélkül nagy emberek nincsenek, se I nagy dolgok.